Fake Love

Második fejezet pt.4.

Ha nem tudok aludni, általában a múlton rágódom. Mindig eszembe jut egy emlék, amelyet már rég el kellett volna felejtenem. A legnehezebb dolog számomra ez. A felejtés. Mindegy milyen erősen próbálkozom, nem megy. Most a merengés helyett rákényszerítem magam, hogy aludjak. Mert így zajlanak az estéim. Szorongás helyett muszáj vagyok aludni, de éppen azért nem tudok aludni mert szorongok. Ez egy örök körforgás, amiből nem szabadulok. Szerencsémre hamar elalszom.
Másnap reggel mondhatni kipihenten ébredek. Nem tudom, hogy Luka mikor vesz fel, szóval készülni kezdek. Másokkal ellentétben én képes vagyok órákig készülődni. Nem értem, hogy valaki hogy képes akár 10 perc alatt is elkészülni. Valószínűleg ezért vagyok folyton késésben.
Kikászálódom az ágyból, majd a fürdőbe veszem az irányt. Megmosom az arcom és a fogam. Kitúrok a táskámból egy fehér pólót és egy farmert. Nem igazán sok ruhát hoztam magammal, az, hogy a házba visszamenjek nem opció, szóval el kell majd mennem vásárolni. Amint végzek az öltözködéssel, előveszem a mindennapi sminktermékeimet. Tudom, tudom. A pasik nem sminkelnek. Az a nagy helyzet, hogy szeretek a bőrápolásra is időt fordítani, és tulajdonképpen ez nem teljesen olyan smink, mint amit a lányok viselnek. Kétféle szérumot használok a bőrömre. Az arcom apám pofonja nélkül is enyhén rózsaszín, ezért egy nyugtató szérumot viszek fel rá. Majd, hogy fényes és csillogó legyen, egy ragyogást fokozó szérumot is használok. Végül fényvédővel zárom az egész folyamatot. Emellett alapozót szoktam használni, hogy eltüntessem a bőrhibákat. Alapjáraton nagyon fehér a bőröm, mint akit sohasem ért még napfény.
Szőke tincseimet enyhén összeborzolom. Szerencsére nem kell a hajammal túl sokat foglalkoznom, mivel alapból is enyhén göndör. Szerintem nagyon kiemelik a túl átlagos barna szemeimet. A tükörbe pillantva késznek nyilvánítom magam.
Leülök a kanapéra és felhúzom az egyik kedvenc cipőmet. Egy fekete, magasszárú Vans cipőt. Lehet, hogy ezzel a stílussal egyszerre vagyok cuki és rosszfiús, de egyáltalán nem ezt a hatást akarom elérni. Nagyjából 165 cm magas vagyok, úgyhogy a legtöbb emberre szó szerint fel kell néznem. És talán az évek alatt kialakult stílusommal próbálom ezt ellensúlyozni. Beválik? Cseppet sem. Érdekel? A legkevésbé sem.
Mielőtt végeznék Luka küld egy üzenetet, hogy lent vár a kocsiban. Miért ugrik hirtelen görcsbe a gyomrom, ahogy ezt elolvasom? Rettentően kellemetlenül érzem magam a tegnap történtek miatt, de már annak is örülhetek, hogy ezek után egyáltalán szóba áll még velem. Felkapom néhány holmimat, amit amúgy is mindig magammal viszek és elindulok, hogy találkozzak Lukával.
Amint kilépek az ajtón, a szomszédban Non fogad. Vajon mit keres folyton a szobája ajtajában?
- Máris indulsz? - kérdi.
Gyakorlatilag elmúlt tíz óra is, szóval már a kérdést sem értem.
- Találkozóm lesz. Most rohanok.
Lehetséges, hogy ezt azért mondtam, hogy ne kérdezzen többet és lerázzam. Mintha ott sem lenne, elszáguldok mellette, majd a lépcső felé veszem az irányt. Van valami egyszerre vonzó és taszító ennek a srácnak a jelenlétében. Egészen gyorsan megteszem a három emeletet és már előre rettegek, hogy be kell szállnom Luka mellé a kocsiba. Mielőtt kilépek az ajtón, reszketeg lélegzetet veszek. Iszonyatosan ideges vagyok, de bátorságot veszek magamon és csakhamar beszállok Luka mellé. Az övvel szórakozom, hogy eltereljem a figyelmet és, hogy ne kelljen beszélnem.
- Ettél már valamit? - kérdi.
- Öhm.. még nem. - válaszolom.
Úgy érzem, hogy remeg a hangom. Mint aki bármelyik pillanatban elbőgheti magát.
- Tessék. - ejt az ölembe egy zacskót. - Egyél!
Kibontom a zacskót. Luka csirke nyársakat és különféle gyümölcsöket hozott magával. Halkan megköszönöm. Nem vagyok benne biztos, hogy hallja-e egyáltalán, de úgy érzem, hogy ennyit megérdemel. Sőt. Ennél sokkal többet érdemel.
Nem számítottam rá, hogy ennyire kedves lesz velem. Végülis nem csináltam semmi rosszat. Csak éppen nem avattam be a mindennapjaimat érintő problémákba. De hogy mondhatnám el, hogy a saját apám, anyám halála óta ki nem állhat engem?
Nem akarok most ezzel foglalkozni, így falatozni kezdek. Minden annyira ízletes, hogy amíg Luka vezet, egy-kettőre el is fogyasztom őket.