Fake Love

Harmadik fejezet pt.3.

Taxit hívunk és egy közeli bárba megyünk. Gyerekkorom óta ebben a városban élek, mégsem ismerem túl jól. Minden olyan csillogó és fényűző. Pont az én szöges ellentétem.
Leülünk egy asztalhoz. Egy pincér azonnal kiszolgál minket. A háttérben kellemes zene szól, így könnyedén megértjük egymást.
- Szóóval.. - nyújtja el a szót. - Mesélsz kicsit magadról?
Felhajtom a poharam tartalmát. Az alkohol valósággal égeti a torkom. Igazából nem iszom sűrűn. Régebben az egyetemi barátaimmal gyakran eljártunk inni. De ahogy ők fokozatosan eltűntek az életemből, úgy tűntem el én is az éjszakából. Illetve más formában vagyok jelen.
- Utolsó éves vagyok a bangkoki egyetemen művészet és design szakon.
Nagyjából ezek a legfontosabb információk rólam.
- Ó! Ez király! Akkor te amolyan művész-lélek vagy?
- Mondhatni. És veled mi a helyzet?
A poharát forgatja az asztalon. Valamiért érdekesnek találom ezt a srácot. Olyan kedves velem, de teljesen nyilvánvaló, hogy valami nem oké vele.
Mielőtt válaszolna koccint velem. A poharak az asztalon egyre csak gyülekeznek. Nem vagyok valami jó ivó. Úgy érzem, hogy ez a két pohár is a fejembe szállt. De Non túl jól bírja az alkoholt.
- A szüleim elváltak. Az anyám Bangkokba költözött. Így döntenem kellett és én vele jöttem.
- Sajnálom - mondom.
Gyakran elgondolkodom. Hogy milyen lenne, ha az anyám még most is élne. Vajon büszke lenne arra, akivé váltam?
A poharamat bámulom. Már megint a hatalmába kerít ez a furcsa érzés. A világom egyszer helyre fog állni?
- Ne is beszéljünk róla. Talán mindenkinek jobb lesz így. Csak azt sajnálom, hogy az utolsó évem egy másik egyetemen kell befejeznem.
- És eldöntötted már, hogy mit szeretnél tanulni?
- Anyám szerint valami hasznossal kellene foglalkoznom. De úgy érzem, hogy neked és nekem hasonlóak az érdeklődési köreink.
Ezzel igazán meglep. Talán túlságosan is kiül az arcomra a döbbenet, mert felnevet.
- Nem vagyok egy művész alkat, mi? - kérdezi nevetve.
- Nem erről van szó..
- Ne aggódj, csak ugratlak!
A társasága olyan felszabadító. Régen nem éreztem már magam így senki társaságában. Luka olyan, mintha a családom része lenne és biztonságban érzem magam vele. De annyira védelmező, ha rólam van szó. Non inkább amolyan parti-arc, aki megtalálja a legjobb bulikat, de ha kell kiöntheted neki a szíved. Az este folyamán én nem iszok túl sokat, és egy idő után Non is feladja.
Nem itta magát részegre. Vagy csak tényleg ennyire jól bírja az alkoholt és egyáltalán nem látszik rajta, ha részeg. Nem akarom, hogy ő fizessen, de amikor be akarok szállni a közösbe, ellöki a kezem.
- Ne aggódj! Legközelebb majd te hívsz meg! Ezt most én állom - mondja.
A haza úton kellemesen elbeszélgetünk. A ház előtt segítek neki kiszállni a taxiból, majd mielőtt hanyatt vágódna a lépcsőn, átkarolom a derekát és így megyünk fel az emeletünkre. Amikor a szobája ajtajához érünk elengedem.
- Biztos, hogy be tudsz menni? - kérdem.
Megtámaszkodik az ajtó keretben, majd bólint.
- Ismételjük ezt meg majd valamikor! - mondja, majd a leghangosabb módon bebotorkál az ajtón.
Furcsa. Eddig még nem láttam az anyját. Talán dolgozik. A lakásomhoz megyek, majd miután belépek és lehúzom a cipőm, ruhástul az ágyba fekszem és így alszom el.
Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredek. Bár én tényleg nem ittam annyit, mint Non, most mégis szükségem van néhány fájdalomcsillapítóra. Na meg egy forró zuhanyra.
Éppen csak kilépek a zuhany alól, amikor kopognak. Szerencsére van egy akkora törölközőm, amely az egész testem elfedi, így ebbe bújok. Bal kezemmel a helyén tartom a törölközőt, amikor ajtót nyitok.
Először azt hiszem, hogy az ajtóban Non áll, de legnagyobb meglepetésemre Khao fogad az ajtó túloldalán.
Valósággal végigmustrál a szemeivel, majd tekintete megállapodik az arcomon.
- Te mindig így nyitsz ajtót? - kérdi.
- Többnyire - válaszolom.
Még ha ez egyáltalán nem is igaz, neki akkor sem kell tudnia. Vajon ettől úgy tűnik, mintha könnyen kapható lennék? Ezen elgondolkodom, amikor befurakszik mellettem a lakásba.
- Mit keresel itt? - kérdem.
Nagyon szeretném tudni, hogy mi szél hozta errefelé.
- Luka nem ér rá, szóval ma én vagyok a bébiszitter.
Áucs. Miért ilyen gyökér ez a srác? Tegnap annyira kedves és megértő volt velem. Vajon mi történt az irodában, miután Luka behívta őt?