Demon Slayer Oneshots (Demons X male reader)

Susamaru Part 1 - Nem menekülsz

(Y/N) éppen hazafele sétál a végső kiválasztásról, erős végtagfájdalommal, ami a több napos démonokkal való küzdés eredménye lett. Már alig várja, hogy visszatérhessen mesteréhez, Urokodaki sensei-hez és beszámolhasson arról, hogy túlélte a megpróbáltatást és hivatalosan is a Démonölő hadtest tagja lehet. Viszont hirtelen egy temari labda suhan el hatalmas sebességgel a feje mellett, ami ha eltalálta volna, akkor nem lenne a feje már a helyén. A dobás irányába néz és meglát egy hat karú démont, aki gúnyosan rámosolyog. A démon céloz és újabb labdákat dob, amit (Y/N) a kardjával akar kivédeni, de az ketté törik hirtelen a hatalmas erőtől, amit a labda becsapódása eredményez. Nincs más lehetősége: menekülnie kell.

- Ezt jól elhibáztad, Susamaru. Most menekül. - jelenik meg a labdás démon mellett egy második.

- Én sose hibázok, Yahaba! Csupán szeretnék kicsit eljátszadozni ezzel a kisfiúval! - nevet fel a nő, hangjából sugárzik a megvetés és gúny.

(Y/N) fut tovább, a tüdeje ég a kimerültségtől, ahogy egyre mélyebbre sprintel az erdőben. Hallja, ahogy Susamaru temari labdáinak gyors puffanása a földhöz csapódik mögötte, és minden másodperccel egyre közelebb ér hozzá. Rá tör a pánik, ahogy rájön, hogy teljesen egyedül van, és nincsenek szövetségesek a közelben, akik segíthetnének neki ezekkel a félelmetes ellenségekkel szemben.

Megkockáztatja hogy hátra pillant, a szíve összeszorul a démoni duó látványára, amely a sarkában van. Susamaru narancssárga kimonója lobog a szélben, ahogy könnyedén ugrál a fák között, hat karja hihetetlen sebességgel hajtja előre. Yahaba a nyomában halad, hideg tekintete (Y/N)-re/ra szegeződik, miközben manipulálja a temarikat körülvevő gravitációt, hogy a céljuk felé száguldjanak.

(Y/N) tudja, hogy nem tud örökké futni.

- Nocsak, nocsak, nézz magadra. Futsz, mint egy kis nyuszi.

Egy gyors mozdulattal Susamaru egy újabb temarit küld feléje. Alig pár centire a lábától csapódik a földbe, felrúgva a földet és a leveleket a nyomában. Nevetése visszhangzik (Y/N) körül lévő sűrű lombok között, szinte már hátborzongatóan.

- Ez jó móka lesz! - érezni lehet az elégedettséget Yahaba hangjában, ahogy az ember lihegését hallja.

(Y/N) elesik egy kiálló gyökérben és nagyot puffan a földön. Éles fájdalom hasít a bokájába. Kificamodott.

- Jaj, csak nem megbotlottál és elestél, kisegér? - Susamaru vidáman kuncog, ahogy észreveszi, ahogy (Y/N) a földre zuhant, és a kificamodott bokáját szorongatja.

- Úgy tűnik, a zsákmányunk a saját csapdájába esett - jegyzi meg Yahaba hűvösen, izzó szemei a sérült ember alakjára szegeződnek.

- Mmm, most mit csináljunk veled, hmm? - gondolkodik Susamaru, lassan körözve a fiatal Démonölő körül. - Játsszunk valamit!

Figyelmeztetés nélkül, hirtelen torkon ragadja a fiút, és felemeli a földről. Fogása embertelen ereje ellenére meglepően gyengéd.

- Ne aggódj, még nem foglak összetörni. Nem akarjuk, hogy a móka túl hamar véget érjen, ugye? - vigyorog szélesen a démon nő.

(Y/N) szinte már szánalmasan erőtlenül próbálja kiszabadulni a démon szorításából.

- Mit akartok tőlem? Engedjetek el! - nyögi ki erőtlenül a szavakat.

- Majd meglátod! - Susamaru gonoszul vigyorog rá, szemei huncutul csillognak. Egyik kezével még mindig erősen szorítja a férfi torkát, majd kinyújtja a kezét, hogy egy kósza hajszálat kisöpörjön az áldozata arcából.