Demon Slayer Oneshots (Demons X male reader)

Hantengu klónok - Önimádat

- HÁHÁ! Szépen kinyiffantottuk ezeket az ostoba Démonölőket! - kiáltotta elégedetten Urogi.

- Szinte már túl könnyű volt! - értett vele egyet Karaku.

- Szerintem unalmas volt...

Mindketten rám néztek. Unott, lila szemeimmel, melyre rá volt írva, hogy Felsőhold Négy, néztem vissza rájuk. Hantengu klónjai közül én vagyok az "unalom" érzelem.

- (Y/N)! Mindig elrontod a mókát! Komolyan mondom, hogy Aizetsu-nál, sőt Sekido-nál is unalmasabb vagy! - hord le engem Urogi. - Legalább egyszer az életben tudnál bármit is élvezni!?

- Urogi! Elég lesz! - szól közbe Sekido. - Nem tűröm az idegesítő csacsogásotokat!

- Ember... Komolyan mondom, hogy szörnyűek vagytok... - sóhajtott Karaku. - Aizetsu, legalább te legyél normális.

- Mire gondolsz? - kérdezte Aizetsu.

- Hagyjuk inkább. - sóhajtott megint. - (Y/N), komolyan nincs semmi, ami érdekelne téged vagy felizgatna? El nem hiszem, hogy mindig csak unatkozol. - a mondata végén hirtelen egy ötlet jutott eszébe és elmosolyodik. - Vagy talán... (Y/N)!

- Igen? - nézek rá értetlenül.

- Kitaláltam valamit az ellen, hogy ne unatkozz!

- Na azt megnézem. Már maga az ötleted is unalmasnak tűnik, előre érzem.

- Ezt elfogadom kihívásnak!

Urogi, Aizetsu és Sekido kíváncsian néztek kettőnkre. Tudni akarták, hogy milyen ötletet talált ki Karaku az ellen, hogy (Y/N) ne unatkozzon.

- Mindegy mivel próbálkozol, csak az idődet pazarlod. - mondtam unottan.

- Akkor mindent beleadok.~

Amint ezt kimodta, egyből az ajkaimra tapadt. Próbáltam elhúzódni tőle, de egyik kezével a tarkómat, a másikkal a derekamat fogta, és nem engedett el. A meglepettségtől nyögtem egyet, amitől ajkaim kicsit szétnyílnak. Ezt kihasználva Karaku átcsúsztatta a nyelvét a számba. Szenvedélyesen fedezte fel nyelvével a szám belsejét. Az egy perc, amíg csókolt, az egy órának tűnt. Végül elhajolt és egy nyálcsík köti már csak össze az ajkainkat.

- Odanézzenek! Csak nem zavarban vagy? - gúnyolódott rajtam.

Aizetsu és Sekido ledöbbenve nézett minket, míg Urogi izgatottan odarepült hozzánk.

- HOHOHÓ!!! Ne hagyjatok ki a mókából! Én is akarom! - karmos kezével feléje fordította a fejemet, majd ő is letámadta ajkaimat. Az elején nem engedtem neki bejutást a számba, de Karaku végignyalta a nyakamat, amitől felsóhajtottam, és engedtem Urogi hevességének és belementem a csókjába, ami egyre szenvedélyesebb lett kettőnk között.

- Sekido! Aizetsu! Gyertek ti is! - kiáltotta oda Karaku, míg én és Urogi csókcsatát váltottunk.

- Ez undorító... - jegyezte meg Sekido az orra alatt.

- Ne ítélkezz, amíg ki nem próbáltad! - mosolyodott el Karaku.

Bosszankodva Sekido odasétált hozzám. Urogi megszakította a csókunkat, hogy átadja Sekido-nak a terepet, viszont ő az ajkaim helyett a nyakamat nézte ki magának. Megszívta, majd mélyen belém harapott. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy elfojtsak egy hangos nyögést. A harapás helye szinte azonnal regenerálódott, így Sekido többször is megismételte, amit csinált. Aizetsu biztonságos távolságból nézett minket, amit Urogi észrevett.

- Aizetsu! Kár lenne téged is kihagyni a mókából!

Urogi megragadta őt és felém lökte. Ő nekem ütközött, és mindketten a földre estünk. Rajtam Aizetsu feküdt, én meg alatta. Ajkaink centikre voltak egymástól. Mindketten kissé félve néztünk egymás szemébe, mert tudtuk, ennél már csak durvulni fog a helyzet. Végül Aizetsu nyelt egy nagyot és összeérintette az ajkainkat. A többiekkel ellentétben ő lágyan csókolt és kissé esetlenül. A másik három elégedetten nézett minket.

- Ezt már szeretem! - nevetett Karaku. - De... fokozzuk a mókát.

Karaku megragadta Aizetsu-t és elkezdte letépni róla a ruháját. Ugyanezt csinálta velem Sekido is. Miután nem takart már minket ruha, a másik három is levetkőzött. Sekido erőszakkal leültetett Aizetsu elé, majd mögém ment. Karaku ugyanezt tette Aizetsu-val. Mindketten egymás szemébe néztünk. Tudtuk, hogy mi következik.

Bármiféle figyelmeztetés nélkül Sekido egy határozott mozdulattal belém hatolt. Karaku ugyanezt csinálta Aizetsu-val. Mindketten hangosan felkiáltottunk. Sekido szinte tövig volt bennem. Éreztem a teljes hosszát. Kezeimet hátrafogta. Durva és őrült tempóban mozgott velem. Úgy éreztem, hogy szétszakadok belülről. Aizetsura néztem velem szemben. Hangosan nyögött a fájdalomtól és kicsit folytak is a könnyei. Úgy éreztem muszáj lesz lenyugtatnom, így odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Aizetsu lefagyott pár másodpercre, majd esetlenül visszacsókolt.

Miközben mi ketten csókolóztunk és nyögtünk, Sekido és Karaku keményen dugott minket. Az egész erdő minket hallott. Még csak most vettem észre, hogy Urogi mellettünk állt felizgulva és éppen a látványra veri ki. Mikor észrevette a tekintetemet rajta, elmosolyodott és felénk közeledett.

- Mit szólnátok, ha folytatnátok a munkám? - nézet le rám és Aizetsu-ra.

Urogi a farkát közénk tette, mi meg ellenkezés nélkül nyalni kezdtük. Felváltva egyszer az én számban, majd Aizetsu szájába vettük a tagját. Közben hátulról kaptuk a lökéseket, mik egyre mélyebbre hatoltak.

Sekido a felsőtestemet lenyomta a földre, így a fenekem feljebb került, így mélyebbre tudott hatolni. Tekintetem kezdett elhomályosulni a kéjtől. A fájdalmat felváltotta az élvezet. Már nem fojtottam vissza a hangomat, és hangosan nyögdécseltem.

Már nem kellett sok. Érztem, ahogy kezdem elérni a csúcspontot. Egy utolsó hangos nyögéssel elmentem. Pár másodperc után Sekido kihúzta magát belőlem és a hátamra élvezett. Karaku-nak és Aizetsu-nak se kellett több, Urogi meg kivette a farkát Aizetsu szájából és az arcára élvezett.

Kimerülten feküdtem a földön. Nem csak a lábaim, az egész testem remegett.

- Még mindig unatkozol? - hajolt oda a fülemhez Karaku szélesen vigyorogva.

Nemlegesen ráztam meg a fejemet. Már nem unatkozom.