'Cause I miss your touch [Befejezett]

Chapter 1. -Pissing me off

*Bakugo szemszöge*

Ha valaha bárki megkérne, hogy mondjak valami kedveset az idióta felemásról, lerobbantanám a kibaszott fejét a nyakáról. Annyira felidegesít már az is, ha ránézek, hogy már attól a szétrohadt falba verném a fejemet. Mióta megnyertem ellene azt az idióta versenyt, folyamatosan bámul, mint valami elbaszott birka.
Ha legközelebb meglátom és megint lestalkol a kurva heterokronóm szemeivel, esküszöm kiütöm.
Gyűlölöm. Egyszerűen gyűlölöm.
És mégis... mióta legyőztem azon az átkozott felmérésen, folyamatosan őt nézem. Ez különben megint csak az ő hibája. Ha nem bámulna állandóan, akkor nekem is könnyebb lenne felé sem néznem... Asszem. Vagyis... Jól van, faszomat bele, képtelen vagyok ignorálni az elbaszott sebhelyes pofáját.
Túl gyakran gondolkozom ezen. Kurvára abba kéne hagynom.
Elzártam a vizet, és kiszálltam a zuhanykabinból. Pontosabban kiszálltam volna, ha nem ragad be az a kurva ajtó. Teljes erőmből rángatni kezdtem, és már épp készültem rá, hogy kirobbantsam a helyéről, de ekkor full váratlanul kinyílt, mire én megcsúsztam, ugyanabban a pillanatban, ahogy a fürdőszoba ajtaja is kinyílt.
Na fasza!
Már épp felkészültem a totális leégésre, mikor éreztem, hogy az a valaki, aki az imént benyitott, elkap, és szorosan tart. Felnéztem rá, imádkozva, hogy valamelyik kevésbé idióta lesz az...
És szembetaláltam magam egy túl jól ismert felemás szempárral, amint aggódva fürkészi az arcomat.
Csodálatos, pont kurvára ez hiányzott a nemlétező önbecsülésemnek!
Rohadt gyorsan ellöktem magamtól a cseszett felemás pofájút, és egy szó nélkül kirohantam a fürdőből, az a geci meg csak bámult utánam azzal a kibaszott érzelemmentes arcával. Soha nem lesz senkije, ha tovább folytatja ezt a "mindent-és-mindenkit-kurvára-leszarok" stílust.
Gyűlölöm.
A hülye szívem viszont úgy ver, hogy szinte elhiteti velem, hogy az imént hazudtam.
Különben meg elmehet a francba a felemás hajával meg képével, leszarom. Kurvára nem érdekel. Nem. Érdekel.
Nem tetszik. Egy kicsit sem. Idegesítő még csak ránézni is. Rohadjon ketté.
Azt hiszem, bejön nekem a kibaszott Todoroki Shoto.

*Író szemszöge*

Bakugo kirohant a fürdőszobából tagadhatatlanul vörös arccal, és megaláztatásainak tetőpontjaként egyenesen a legjobb barátjába, Kirishimába ütközött.
-Csá Bakubro! -üdvözölte a vörös hajú.
A szőke úgy tűnt, nem igazán értékelte a közeledését, és nemes egyszerűséggel félrelökte.
-Most meg mi van? -értetlenkedett Kirishima.
-Pont az most pedig pofa be cápafog -morogta Bakugo és eltűnt a szobája irányában. A barátja meglepetten bámult utána. Nem értette, hogy ezúttal miért nem ordibálta le a fejét Katsuki.
Nagyot sóhajtott. Ha Bakugo így folytatja, nem fogja sokáig bírni és elszólja magát. Bevallja neki az érzelmeit, amit ugye nagyon nem kéne. Nyugtalanul indult el a folyosó másik irányába, és minden igyekezetét összeszedve sikerült megállnia, hogy ne nézzen a legjobb barátja után.
Nem fog ez menni. Rohadtul nem.

***

Mire Bakugo kicsit lenyugodva leért a földszintre hogy saját szavaival élve "benyomjon" valamit, már a fél osztály ott volt. Mina és Tsuyu a kanapén ültek, és a rózsaszín hajú lány átkarolta a másikat. Bakugo irigykedve ment el mellettük és nem állta meg, hogy odaszúrjon:
-Tch. Lehetne kicsit kevésbé feltűnően?
Mindketten elvigyorodtak, és Mina a fejét rázva kijelentette: - Nem.
-Idióták - morogta a szőke és otthagyta őket, de még utolérte a két lány nevetése. Még magának sem vallotta volna be, de rettentően irigykedett rájuk. Mit még nem tett volna egy hasonló kapcsolatért, mondjuk To... bárkivel.
Lehuppant Kirishima és Denki mellé az asztalhoz.
-Mit esztek? -kérdezte mire mindkét fiú tátott szájjal bámult rá. -Rohadékok -tette hozzá, mire a barátai megkönnyebbülten felsóhajtottak.
-Itt is van az én szeretett... barátom -javította ki magát gyorsan Kirishima, mielőtt bárki észrevehette volna, Denki azonban így is megrezzent mellette. Jobban ismerte a barátját, mint bárki más, tudott minden érzelméről, amik végtelenül elszomorították, és ennek az oka nem volt éppen nagy titok. Igazából mindenki tudott róla, éppen Kirishimát kivéve.
A vörös hajú átkarolta Bakugot, mire Kaminari felpattant, és elrohant. Jiro utánaugrott, de Momo megfogta a karját, és némán megrázta a fejét.
Bakugo lerázta magáról Kirishima kezét, és rámordult. - Szállj le rólam, te idióta vak geci.
A barátja meglepetten nézett rá. -Mi van? Miért vagyok én vak?
-Kussolsz - azzal Bakugo szó nélkül fogta magát és elindult Denki után.
Kirishima megrezzent, és a többiekre nézett. -Együtt van Denkivel?
Jiro a két ujja közé fogta az orrnyergét, és hatalmasat sóhajtott.

***

Todoroki némán hallgatta a veszekedésnek is beillő helyzetet az asztaltól, amin Dekuval, Iidával és Urarakával osztozott. Nem tudta, mit kéne tennie, így meg sem mozdult, viszont mikor Bakugo elindult Denki után, még sokáig bámulta a becsapott ajtót. Fogalma sem volt, hogy mi baja van, miért nézi folyton a fiút, de mióta az legyőzte az edzőpályán, rá kellett jönnie, hogy nem tudja levenni róla a tekintetét. Először azt hitte, hogy csak egy életen át tartó csodálatát nyerte el a fiú, de hamar rájött, hogy ennél sokkal többről van szó. Nem az erejét figyelte, hanem a haját, az arcát, és igen... az ajkát is. Ezerszer elképzelte, ahogy ledönti az ágyára, és... na igen.
Amikor a szőkéről volt szó, egyszerűen nem tudott tisztán gondolkodni.
Bakugo viszont jól láthatóan utálta. Jó hír, hogy valószínűleg senkit nem kedvelt úgy. Valószínűleg.
Hát, az biztos, hogy ő sosem fogja neki bevallani, hogy érez iránta. Elvan egyedül is, és bőven boldog... Na jó, jól érzi magát... Na jó, elviseli az életet...
Oké, a rohadt életbe is, szörnyen depressziós, minden nap egyre szarabbul van, az apja egy mocsok, az anyja a pszichiátrián, az egyik bátyja pedig elszökött, talán meg is halt.
Igazából tényleg, tök jó minden.
Todoroki keze megrándult az ölében, és a tekintete ezredszerre is az ajtóra tévedt.

***

-Pikacchu! Pikacchu, a rohadt életbe, várj már meg!
Bakugo Denki után futott, és megragadta a karját, mielőtt a fiú berohanhatott volna a szobájába.
Kaminari elrántotta a karját, és a könnyek megindultak lefelé az arcán.
-Hogy merészelsz követni?! -kiabálta reszkető, mégis dühös hangon. -Csak hogy tudd, GYŰLÖLLEK! GYŰLÖLLEK, BAKUGO KATSUKI!
Kirishima eddig bírta cérnával. Denki és Bakugo közé rontott, és védelmezően Katsuki elé állt, elütve Denki pofonra lendülő kezét.
-Hagyd békén!
A fiú azonnal megdermedt. A hangja rekedtté vált, és tehetetlenül leeresztette a karját.
-Menj az utamból - mondta higgadtan, de ez a három szó annyi gyűlöletet hordozott magában, hogy Kirishima hátrahőkölt.
Denki elsétált mellette, de az ajtóban megállt, és hátranézett a két meglepett fiúra. - Rohadtul ezt neked, ha ennyi idő alatt sem tudtad észrevenni, hogy szeretlek.
A vörös hajú szeme kitágult a meglepetés és a rémület keverékétől.
-Tessék?!
Az ajtó becsapódott az orra előtt, ő pedig ott maradt, megrökönyödve és reszketve.

Na, ezt nagyon megírtam xd.😅 Remélem eddig tetszik mindenkinek. Még egy kicsit sok benne a kirikami, de azt hamar letudom, és utána jöhetnek az izgalmak. Khmm.😏
Mindenkinek nagyon szép napot kívánok<333
Stay cool😉