Én így szeretlek!

Tizenharmadik fejezet

Elizabeth szemszöge: (szeptember 12. hétfő, kedd)

Egész hétvégén... Egész kibaszott hétvégén csak ezen a szarságon agyaltam. Végig! Csak Mr. Wase. Senki vagy semmi más. Ja mégse. Mr. Wase és egy rakat kérdés! Pedig tanulnom kellett volna. Egy csomó mindent be kell pótolnom. Csináltam is, de az agyam közben végig máshol járt. Ez így nem lesz jó hosszútávon. Kapd be hülye rózsaszín köd, szerelem és társai!

Egyébként még az ágyamban fekszek egy vékonyanyagú bő szürke pulcsiban. Még Zeus is itt van mellettem. De lassan kelnem kéne. Innen hosszabb az út a suliig. De nem tudok. Fáradt vagyok hozzá...

- Elizabeth, Viktoria! Kelés! - ordította Anastasia a konyhából. Még nyögtem egy párat, aztán valahogyan kibújtam az ágyból, ezzel felébresztve a még alvó Zeust, aki leugrott az ágyról és a csukott ajtó előtt megállt. Amint kinyitottam, ki is szaladt. Gyorsan felöltöztem és bepakoltam, majd kimentem a konyhába, ahol Anastasia sütött valamit, Tom az asztalnál kávézott, és vele szemben volt Nick, aki úgyszintén ivott egy kávét. Viktoria még sehol. De mit vártam? Majd indulás előtt egy perccel meg fog jelenni.

- Jó reggelt! – köszöntem, miközben a táskámat a konyhapult lábához dobtam.

- Neked is szívem! Csináltam reggelit, ezt majd egyétek meg! Főleg te, Eli. - nyilván fel kell bolygatni a múltat... Nem lehet csak úgy elfelejteni a történteket ugyebár. - Nekem lassan mennem kell Tommal, de Nick visz majd titeket. Azt mondta úgyis van ott dolga. - Anastasia pont a reggeli oktatás közben kapcsolta le a tűzhelyet, és tolta félre a rajta lévő serpenyőt. – Na szia drágám! - odajött hozzám és megölelt, majd a táskájával együtt elmentek Tommal.

Odaléptem a serpenyő fölé, és megnéztem mi van benne. Sejthettem volna. Tojásrántotta. Ikonikus.

- Szedj belőle! - hátrafordultam a hang irányába, és Nick nézett rám, miközben a bögréjében lévő maradék kávét itta ki.

Elővettem egy tányért, és mint egy szófogadó öt éves, elkezdtem szedni a tojásrántottából. Nem sokat, mert tudom, hogy már annyival meg fognak elégedni, hogy egyáltalán eszem. Meg most nem is nagyon kívánok semmit.

A tányérommal és egy villával együtt leültem Nickkel szemben, és elkezdtem enni.

- Amúgy mi dolgod van a suliban? – két rágás között valahogyan végre megkérdeztem, bár nem tudom, hogy értette-e mit dumálok neki.

- Hát... egy kis elintézni való. - ingerült. Ingerült, de miért? Tyúkszemére léptem, vagy mi? Nem értem. Vagy lehet bipoláris? Az előbb még békésen iszogatta a kávéját. Mindegy, rá hagyom, ő dolga!

A körülbelül két falat reggelimet eleszegettem egy jó öt percig, amíg Viktoria is elkészült, és végre elindulhattunk.

Az úton Viktoria és Nick tök jól elbeszélgettek, úgy mindenről is, amit én síri csendben hallgattam a hátsó ülésen.

Mikor odaértünk, egyszerre szálltunk ki a kocsiból mind a hárman. Viktoriával vállunkra vettük a táskáinkat, Nick pedig a zsebébe süllyesztette a kulcsait. Az aulában elköszöntünk egymástól, mert mi Vikkel mentünk történelem órára, míg Nick a ,,dolgát" ment intézni.

A teremben enyhén szólva is marha nagy ricsaj fogadott minket, ugyanis elvileg érkezett egy új francia tanár, és a lányok meghalnak érte, a fiúk pedig emiatt cikizik őket. Azért a pletykákról nem maradtam le! Még azt is mondták, hogy helyesebb, mint Mr. Wase. Na azt majd megnézem! Azt, hogy hogyan, azt nem tudom, mivel én a németet vettem fel, mint második nyelv, mert szeretem a kihívásokat, és amúgy is különleges dolog, ha itt tudod ezt a nyelvet.