Én így szeretlek!

Második fejezet

Aaron szemszöge: (szeptember 1. csütörtök)

Szeptember 1-je. Az a nap, amit minden tanár utál. A reggeli fél hatos ébresztőmet azonnal kinyomom és kelek is ki az ágyból. Utálok korán kelni. Gyűlölők. De hát muszáj. Ilyen az, ha a munkahelyed fél órára van a házadtól.

Veszek egy gyors zuhanyt, aztán pedig fogat mosok. Nem szokásom reggelizni viszont a reggeli cigi-kávé kombót nem tudom kihagyni. A szokásos, laza melegítők helyett most egy fehér inget, egy sötét kék blézert és fekete chino nadrágot veszek fel. Utálok elegánsan öltözni. Olyan kényelmetlen.

Autómhoz érve büszkeség fog el. Egy Ford Mustang Shelby GT500 tulajdonosa vagyok. Ez a legszebb dolog az életemben. Fekete színű és vörös csíkok futnak végi az oldalán és elején. Sötét bőr ülései egyből elnyelnek, ahogy a kormány mögé ülök. Imádom!

A kemény 1 óra (természetesen dugó volt) autóút után beértem munkahelyemre. A diákoktól nyüzsgő épület már most tele volt. Én egyből a tanáriba mentem, ahol nem volt olyan hiperaktív mindenki. Minden egyes munkatársam kezében volt minimum 1 bögre kávé. Természetesen én is követem a példájukat és készítek magamnak egy bögre koffeint. A mai második bögrém. Azért csak hiányzik mellé az az egy szál cigi, sajnos itt nem szívhatok. A francba is ez a nap már most szar. Pedig még csak 7:33 van.

Miután kész lett a kávém elindultam a tornaterem felé, ami már most dugig volt lázadó tinédzserekkel. Imádom! És ami még jobb, hogy ezek után még 4 órám lesz velük. NÉGY!! Szerintem még minimum 6 koffein adagot fogok készíteni a mai nap folyamán. Szuper!

Amikor megláttam az én osztályomnak kihelyezett padokat egyből leültem az egyikre két igen beszédes lány mögé. De hála a beszélgetés végére értem oda.

- És ezt miből gondolod? Még nem is volt vele órád. – mondta a jobb oldalt ülő lány. A bal oldalit megismerem. Ő és én sajnos rokonok leszünk. Azt hiszem Viktorianak hívják.

- Én is csak hallottam, de szerintem ez mind igaz! – válaszolta a még eggyel előrébb ülő fiú. Te jó ég. Hányan vannak ezek?

Szerencsére nem folytatták eszmecseréjüket amiért nagyon hálás voltam.

Az igazgató nő igen unalmas beszéde után rohantam is a tanáriba egy kávéért. Amint kész lett, lassan baktattam fel a lépcsőn átgondolva, hogy majd mit fogok mondani. Először megkérdezem minden világos-e nekik a sulival kapcsolatban. Aztán megismerem őket. Utána lediktálom az órarendet. Remélem ez lesz 3 óra. Mindezek után jön Ms. Kemy bemutatkozni. Nagyon jó. Csak vészeljük át a napot. Bár már most tudom, hogy nehéz lesz cigi nélkül. A francba is miért kellett tanárnak jönnöm? Mehettem volna pénztárosnak. Ott még többet is keresnék, meg persze cigizhetnék szünetekben. Mi vett rá arra, hogy tanár legyek?

A terem elé érve vettem egy nagy levegőt és beléptem a gyerekektől nyüzsgő terembe. Elcsendesültek... ez fura. Félnek tőlem? Ó, az egy álom lenne.

- Üdvözlök mindenkit! Mr. Aaron Wase vagyok, bár gondolom már tudjátok. Én vagyok az új osztályfőnökötök, mivel Gabriella tanárnő elment az iskolából. Esetleg kérdés, óhaj, sóhaj? – nézek az osztályomra az asztalon ülve.

- Tanár úrnak van barátnője? – kérdezi egy szőke lány a hátsó padsorból.

- Iskolával kapcsolatos kérdésekre gondoltam Ms.... – kérdezem teljes zavarodottságomban.

- Kark. Leila Kark. – mondta bátran és büszkén szőke tanítványom. Attól se fél, hogy már az első nap beírást kap. Bátor, bátor.

- Nos Ms. Kark esetleg gimnáziumhoz kapcsolódó kérdése nincsen? - Kérdeztem őszintén remélve, hogy a válasza nem lesz.