Megmentett magamtól!

I.

Maya

-Maya, enned kell-kiált rám anyám már harmadszorra.
-Hagyj békén, anya!-csapok az asztalra dühösen.

•Ez minden reggel így megy: anyám kiabál,én tűrök, aztán egyszer csak robbanok.

-Nem érted meg, hogy nem vagyok éhes?Nap mint nap nyelem a sok szart, amit kapok.Nem akarok enni,fogd fel!Kezd elegem lenni ezekből az állandó vitákból.
-Már csak 1 év, és betöltöd a 18-at. Akkor kiteszem a szűrödet ebből a lakásból.-mondta, majd kiviharzott a konyhából.

•Felbaktattam a szobámba, magamra kaptam egy pulcsit és egy nadrágot, majd megfésültem a hajam. Gyalog indultam el a suliba.Bár sosem volt autónk az anyagiak miatt, nem zavart, hogy sétálnom kell. Nem bántam, hogy egyedül vagyok. Van néhány ismerősöm, de nincsenek igazán barátaim a középsuliban, hiába élnek Londonban sokan. De így legalább minden reggel megvan a magam kis nyugalma.

•••

-Sziaaa hát végre ide értél?-kérdezte Nova, aki a legfőbb támaszom az életben.
-Igen, veled miújság?
-Ah, nem sok. Beszélnem kellene Roy-al, hogy tudna-e korrepetálni matekból.
-Csak korrepetálás ugye?-kérdeztem sejtelmesen.
-Persze, hogy csak az!-nevetett fel.Pár perccel később matekon ültünk, majd jöttek a többi órák. Végül elérkezett az ebédidő. Sosem kedveltem a menzás kaját, de ez nem is zavart, mert mindig haza vittem az öcsémnek, így ő sem feküdt le éhesen. Az ebédemet szokás szerint elcsomagoltam, és nem maradtam túl sokáig a menzán. Ilyenkor van egy kis időm sétálni egyet.

-Én akkor most sétálok egyet, jó étvágyat!-öleltem meg Novát.
-Vigyázz magadra, és siess vissza!!-válaszolta.

•Az egyik utcából a másikba haladtam, majd leültem a járda szélére. Gondolataimból egy hang zökkentett ki.

-Szia!Minden rendben van?-kérdezte egy férfi.
-Szia!-álltam fel és csak ekkor vettem észe, hogy 3-4 fejjel magasabb nálam-igen,minden rendben van—Esetleg kell segítség?-mutattam a háta mögött lévő Ford Fiesta '02-es lerobbant kocsira amiről azt feltételeztem hogy az övé.
-Ó nem,én nem azzal vagyok!-mosolygott rám.
-Ja-szégyeltem el magam.
-Harris Grow vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Én Maya Reys!-fogtam vele kezet.
-Esetleg lenne kedved inni valamit?
-Nem lehet, vissza kell mennem a suliba.
-Oh értem-bólintott.
-Örülök hogy megismertelek Harris! Legyen szép napod!-mondtam, majd hátat fordítva elindultam a suli felé.

•Harrist szemügyre véve arra jutottam, hogy nagyon jól néz ki: fekete haja van, 1-2 tetkó a kezén és egy a nyakán, az arca enyhén borostás, és zöld szemei vannak. Ránézésre valószínűleg 20 és 25 év között lehet. Az egyetlen probléma, hogy nem kérze el a telefonszámom, így valószínűleg soha nem találkozunk többé.

-Na már csak egy kémia van hátra!-ültem le Nova mellé.
-Fhu, ne is mond, Mayaaaaaa..
-Mit szeretnél, Nova?-húztam össze szemöldököm..
-Tudod, ma ér rá Roy. Esetleg el tudnál kisérni?
-És mit csináljak,amíg ti szexeltek?-nevettem el magam- Nem értem, miért nem vagytok együtt.
-Ne bolondozz, Maya! Kérlek, kísérj el!-kérlelt még párszor.
-Rendben, elkisérlek.
-Te vagy a legjobb!!-mondta, és puszit adott az arcomra.

•Suli után hazamentem, este 7-kor Novához megyek, onnan pedig Roy-hoz. Hazaérve először az öcsémhez mentem.Bár csak 5 éves, anya gyakran hagyja őt egyedül, étel és egyéb szükségletek nélkül.

-Szia, csöppség!-léptem be a szobájába.
-Mayaaa!-ugrott fel izgatottan-Hoztál enni?Már nagyon éhes vagyok!
-Persze egy pillanat!-mondtam és megfogtam meg a kezét, hogy együtt menjünk a konyhába.
-Képzeld, megismertem valakit-meséltem neki.
-Akivel puszilkodni fogsz?-kérdezte, fejét oldalra döntve.
-Nem hiszem, de tudod, kinek adok puszit, miután megcsikiztem?-mondtam viccesen,közeledve felé.
-Ugye nem nekem?-nevetett, majd elszaladt. Utána szaladtam, és egy puszi után megcsikiztem.
-Gyere, már biztos meleg a finom kajcsi!-jelentettem ki. Odaültettem az asztalhoz, és elé tettem a paradicsomos húsgombócot, amit azonnal elkezdezz enni. Ekkor csörgött a telefonom.

-Szia, anya, mond!
-Ma ne várjatok, mert ma nem megyek haza!
-De anya, ma nem tudok itthon maradni. Kérlek, gyere haza, szükség van rád!-mondtam, de ő azonnal rám nyomta a telefont.

-P🪲