Megmentett magamtól!

V.

Harris

•Az éjszaka csendje körülölelt, amikor végül megérkeztem a kórház sürgősségi bejáratához. Az ajtó előtt álló nővérek és orvosok már várták Mayát, és az egyik nővér azonnal megkérdőjelezte a személyazonosságomat.

-Üdvözlöm, itt a sürgősségin-mondta, próbálva higgadt maradni-mi az ügy? Kérem, adja meg a nevét és a kapcsolatát a betegről.
-A nevem Harris Grow, és Maya a feleségem-válaszoltam, próbálva kontrollálni a remegő hangomat az idegességtől, hogy mi történt, és hogy rá ne jöjjenek a hazugságomra-mik a hírek róla? Hol van most?
-Az intenzív osztályra vittük. Jelenleg stabilizáljuk. Az orvosok hamarosan beszélnek önnel.

•Pár perc múlva egy orvos lépett oda hozzám, arca komoly volt.

-Üdvözlöm. Maya állapota súlyos, de stabilizáltuk. Most intenzív megfigyelés alatt áll.
-Mikor láthatom?-kérdeztem, próbálva elfojtani a szorongásomat-szükségem van arra, hogy beszéljek vele. Fontos, hogy ott legyek.
-Jelenleg nem látogatható-mondta az orvos-a családnak, is csak nagyon korlátozottan engedjük meg a látogatást. Amint helyreáll, értesíteni fogjuk.
-Beszélhetek valakivel a családból?-kérdeztem, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-Persze, próbálja meg a váróterem hátsó részén-mondta az orvos, mielőtt elment.

Ahogy beléptem a váróterem hátsó részébe, észrevettem Novát. Arca fáradt volt, és amikor meglátott, odajött hozzám.

-Harris-mondta Nova, próbálva mosolyogni, de a hangja remegett-sajnálom, hogy így találkozunk. Tudom, hogy ez nehéz.
-Köszönöm, Nova-válaszoltam, próbálva megnyugtatni a szorongást, amit éreztem-tudsz valamit arról, mi történt pontosan?

•Nova ekkor elfordult, mintha valamit meg akarna osztani, de nem tudta, hogyan kezdjen bele.

-Van valami, amit nem mondott el ezek szerint-kezdte.-Maya..Maya állapota nem volt véletlen. Már régóta küzdött belső harcokkal, és úgy tűnik, hogy elérkezett a határ.
-Mit akarsz mondani?-kérdeztem, érezve a szavak súlyát.-Miről beszélsz?

•Nova sóhajtott, és mélyen a szemembe nézett.

-Maya nem csak véletlenül lett rosszul. Volt valami, ami nyomta őt, és amit senkinek nem mondott el. Én... úgy érzem, hogy Maya talán próbálta megölni magát. Azt hittem, hogy segíthetek neki, de nem voltam elég figyelmes.

•Maya anyja kissé imbolyogva ült a váróterem egyik székén, kezében egy apró üveges ásványvízzel, amiből még nem ivott. Az arca kipirult volt, a szemei pedig tompán csillogtak.

-Ugyan már..túl sokat aggódtok. Maya erős lány, nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.-mondta lassan, elnyújtott szavakkal, miközben óvatosan elhajolt a szék támlájának.

•Nova döbbenten figyelte, majd rám pillantott, szinte kérlelő tekintettel.

-De mi van, ha tényleg komoly a helyzet?-kérdezte halkan, mintha attól tartana, hogy túl erősen nyomja a dolgot-mivan, ha Maya.. tényleg meg akarta ölni magát?

•Maya anyja halkan felnevetett, de ez a nevetés üres volt.

-Ugyan már, Nova..te mindig túlaggódsz mindent. Maya csak egy kis figyelemre vágyik. Én is voltam fiatal. Ez nem a világ vége.-dörzsölte meg a homlokát, mintha valami kellemetlen érzést akarna elhessegetni.

•Nova összeszorította az ajkait, nyilvánvalóan frusztrált.

-De mi van, ha most más a helyzet? Mi van, ha tényleg segítségre van szüksége?
-Segítség? Pff..-Maya anyja legyintett, majd felállt, de a mozdulat kissé bizonytalan volt, és vissza kellett kapaszkodnia a szék támlájába.Alkohol alatt áll.

-Az orvosok megcsinálják a dolgukat, ne csináljatok ebből ekkora ügyet. Az élet nem ilyen bonyolult, ahogy ti gondoljátok.

•Az idő még mindig nehézkesen telt, a feszültség egyre fokozódott, de Maya anyja közömbös volt. Nova csendben rázta a fejét, én pedig próbáltam kizárni az anyja szavait, miközben az ajtó felé pillantottam, várva, hogy valaki végre híreket hozzon.

•Idegesen ráncoltam a homlokomat, ahogy Maya anyja továbbra is közömbösen viselkedett. A nő arcán nem látszott semmi érzelem, mintha egyáltalán nem lenne tudatában annak, milyen súlyos helyzetben van a lánya. Korábban sosem találkoztam vele, de nem ilyennek képzeltem el Maya anyját. Ahogy néztem őt, egyre kevésbé tudtam elhinni, hogy ez az asszony lehet az, aki életet adott Mayának.

-Nem értem-szólaltam meg végül, a hangom feszülten csendült.-ez a lány az életed része. Hogyan lehetsz ennyire..közömbös?

•Maya anyja csak unottan felhorkant.

-Te meg ki vagy, hogy ítélkezz? Csak most bukkantál fel, és máris tudni véled, mi a helyes?
-Nem ítélkezem, de..-kezdtem volna, de a nő közbevágott.
-Az orvosok megteszik a dolgukat, felesleges ekkora ügyet csinálni ebből-mondta hűvösen, majd egy kortyot ivott az üvegéből.

•Nem hittem a fülemnek.

-Maya majdnem meghalt! És te csak ülsz itt, mintha ez nem számítana!

•Nova láthatóan feszült volt a helyzet miatt, de igyekezett megőrizni a nyugalmát.

-Harris, kérlek..-suttogta, majd Maya anyjához fordult.-ez nem csak egy baleset volt. Tudod, ugye? Tudod, hogy Maya... talán szándékosan tette?

•Maya anyja erre csak vállat vont.

-Valójában belül mindig is gyenge volt, nem bírta a stresszt. De majd túléli, ahogy mindig is tette.

• összeszorítottam az ajkaim, és mély levegőt vettem.

-Ez nem valami múló dolog-mondtam, most már visszafogottabban, de még mindig szenvedéllyel.-Maya nem kérhetett segítséget, mert senki sem figyelt rá. És most itt tartunk.

•Maya anyja közönyösen nézett ránk, mintha az egész beszélgetés nem érintené őt. Éreztem, hogy a helyzet nem fog változni, de nem akartam feladni.

-Maya többet érdemel ennél-mondta halkan, majd visszafordultam az ajtó felé, ahol az orvosoktól vártam híreket.

-P🪲