Megmentett magamtól!

II.

Maya

-Szia, Nova. Csak úgy tudok menni, hogy viszem az öcsémet is, mert anya megint cserben hagyott.-mondtam bosszúsan és szégyenkezve a telefonba.
-Jaj, nem baj, Roy bátyja majd figyel rá.
-Az nagyon jó lenne.-mosolyogtam-köszönöm, Nova.
-Én köszönöm.-mondta, majd bontotta a vonalat.

-Képzeld, ma találkozol Novával!-mondtam az öcsémnek, aki örömében elkezdett ugrálni.
-Nova, Nova, Nova!!!-kiáltotta, miközben tapsolt.
-Lassan öltöznünk kell. Na, gyere, essünk túl rajta!-mondtam neki, és felöltöztettem őt. Én is felvettem egy egyszerű fekete hosszú ujjú felsőt fekete nadrággal.
-Indulhatunk?-kérdeztem, mire Eth annyita bólintott, hogy majdnem elesett.

•Odaértünk Novához, aki azonnal megölelte Ethant.

-Indulhatunk?
-Igen-mondtam, miközben megfogtam az öcsém kezét.

•Odaértünk, csöngettünk, és Roy kinyitotta az ajtót.

-Sziasztok! Szia, kis öreg!-köszöntött minket Roy.
-Szia!
-Szia!
-Gyertek beljebb!-invitált be minket.
-Köszi hogy időt szántál ránk!-mondta Nova.
-Bármikor! Üljetek le oda.-mutatott az asztalhoz-Kértek valamit inni?
-Narancslé!-mondta Ethan.
-Hozom is, kis haver-mondta Roy, majd hamarosan hozta is a narancslét, amit Ethannak adott.
-Mit kell mondani?-kérdeztem Ethan-tól.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit!
-Azt mondta Nova, hogy a bátyád tud vigyázni az öcsémre, ő hol van?-kérdeztem
-Fel tudod kisérni? Fel az emeletre és jobbról a második ajtó.
-Próbálok lassan menni.
-Mayaaaaa!!-visított Nova

•Felálltam, majd felkíyértem az öcsémet az emeletre. Két kopogás után egy "Gyere" hallatszott az ajtó mögül.

-Szi..Harris?-kérdeztem, amikor beléptem.
-Maya? Te hogy kerülsz ide?-nézett rám meglepődve.
-Royhoz jött Nova, de nem maradhattam otthon. Lányos szabály, de az öcsémet nem hagyhattam egyedül.-magyaráztam.
-Szia, kis öreg!-emelte fel Ethant, és megforgatta.
-Ne tedd! Most ivott narancslevet!-figyelmeztettem.
-Sziaaaaaaaa!-köszönt Ethan Harrisnak,mire Harris szép lassan letette az öcsémet.
-Itt vannak játékok, kis haver!-nyújtott át Ethannak egy dobozt.
-Köszönöm!
-Van kedved beszélgetni? Elszívhatnánk egy cigit.
-Nem cigarettázom.
-Cigi nélkül is beszélhetünk-mosolygott rám Harris-Na gyere.-Kinyitotta az erkély ajtaját, majd be is csukta maga után, hogy Ethan ne tudjon kijönni hogy bajja essen.
-Mesélj!-kezdtem el-Próbáltam kitalálni a korod de nem sikerült. Hány éves vagy?
-22 vagyok, és te, Maya?
-17,jövőre 18. Anyám már alig várja.
-Miért?
-Mert ha betöltöm a 18-at, kirak otthonról. A legszomorúbb az, hogy már tényleg senki nem fog foglalkozni Ethannal.
-Az anyukád nem törődik az öcséddel?-kérdezte, mire csak megráztam a fejem, majd mély levegőt vettem és kifújtam.
-De nem számít. Mindig próbálok segíteni Ethannak.
-Kitartó és erős lány vagy!-emelte rám a tekintetét.
-Mesélj magadról.
-Hát, igazából jelenleg munkanélküli vagyok. Apám egy pénzes ember, de nem akarok vele dolgozni. Meg akarom mutatni, hogy egyedül is boldogulok.
-Akkor miért nem kezdtél még el dolgozni?
-Nem tudom,egyszerűen nem tudom, mit akarok.
-Én, ha tehetném, elvinném innen Ethant és új életet kezdenék.
-Melyik országba mennél?
-Bárhová, messze anyámtól.
-Az én anyám is egy pancser-mondta mire rá néztem-megcsalta apámat, majd lelépett szó nélkül.
-Sajnálom.
-Ez már rég történt-nézett rám-és ez így van rendben.-mondta majd csend lett.
-Gyere, menjünk be-mondta Harris, majd kinyitotta az ajtót.
-Na, mi újság, Ethan?-léptem be az ajtón-Ethan?!-szaladtam az öcsémhez, akinek a feje már lila volt-hívd a mentőket!

•••

-Szép estét!-lépett ki az orvos az öcsém korházi szobájából.
-Szép estét! Hogy van az öcsém??-rohantam oda.
-Kérem, nyugodjon meg, Maya! Minden rendben van a kisfiúval, csak egy kisebb LEGO-darabot nyelt le, ami megakadályozta a légzést. De már minden rendben van, nyugodtan be mehet hozzá.
-Köszönöm-azonnal indultam volna be, de Harris megfogta a kezem-Sajnálom, Maya. Nem kellett volna ilyen játékokat adnom Ethannak. Nagyon hülye voltam.
-Már minden rendben van, menj haza és pihenj.
-Haza viszlek titeket. Meg akarom nézni, hogy van Ethan.-mondta Harris, mire bólintottam, és bementünk a szobába.
-Szia,Eth! Hogy vagy?-öleltem meg az öcsémet.
-Maya.. úgy éreztem,meghalok!-mondta, mire a szívem össze tört; csak 5 éves.
-Nincs semmi baj, már minden rendben van. Sajnálom hogy egyedül hagytalak!-pusziltam meg a fejét.
-Én is sajnálom.-mondta Harris, mire az öcsém csak bólintott.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek, Maya.-öleltük meg egymást Ethannal.
-Menjünk haza, Harris haza visz minket.
-Kocsival? Van kocsija?
-Igen!-mosolyogtam rá.

-P🪲