Megmentett magamtól!

VIII.

Maya

•Ahogy Harris beszélt az orvosi személyzettel, próbáltam erőt meríteni belőle, hogy összeszedjem magam. Ethan még mindig szorosan kapaszkodott belém, mintha attól félne, hogy őt is elhagyják. Megsimogattam a fejét, és próbáltam elfojtani a könnyeket, amelyek a felszínre törtek.

-Maya, most fontos, hogy erős maradj-mondta Harris nyugodt, de határozott hangon, miközben visszafordult felém-nemcsak Ethan miatt, hanem magad miatt is. Amit anyád tett, az nem a te hibád. De most meg kell találnunk a módját, hogy túllépjünk ezen, és biztonságba helyezzük Ethant.

•Bólintottam, de belül még mindig gyötört a tehetetlenség érzése. Annyiszor átéltem már ezt, anyám kaotikus viselkedését, az elhagyatottság érzését. De most nem lehettem gyenge. Ethan számított rám.

-Azt hiszem, beszélnem kell a szociális szolgálatokkal-mondtam halkan-anyám nem maradhat felelős Ethanért. Már nem bízhatok benne.

-Ez jó ötlet-válaszolta Harris, majd közelebb lépett-de ne aggódj, nem vagy egyedül ebben. Segítek neked végigmenni ezen az úton.

•Ethan felemelte a fejét, és bátortalanul nézett fel rám. Éreztem, hogy a szívem összeszorul, amikor ránéztem. Nem hagyhatom cserben. Harrishez fordultam.

-Mi lesz, ha anyám visszajön?-kérdeztem félénken-nem akarom, hogy Ethan újra ilyen helyzetbe kerüljön.

•Harris elszántan nézett rám.

-Ha anyád visszajön, gondoskodunk róla, hogy soha többé ne tehessen ilyet. Nem engedem, hogy bántson sem téged, sem Ethant.

•Ahogy Harris szavai lassan megnyugtattak, Ethan ismét a vállamra hajtotta a fejét, és éreztem, hogy a feszültség kicsit enyhül bennem.

Harris

•Pár nap múlva Maya már sokkal jobban érezte magát. A kórházi kezelések és a folyamatos támogatás, amit én és az orvosi személyzet nyújtottunk, lassan megtették a hatásukat. Lassan visszanyerte az erejét, és Ethan is kezdett megnyugodni mellette.

•Egyik délután, amikor már szó volt arról, hogy Mayat hazaengedik a kórházból, beléptem a szobába. Magabiztosan mosolyogtam, de látható volt rajtam, hogy valami komoly dolgot akarok megbeszélni. Leültem Maya mellé, és a kezét óvatosan az anyémre helyeztem.

-Maya-kezdtem halkan, majd egy pillanatra elhallgattam, mintha rendezni akarnám a gondolataim-van valami, amiről beszélnünk kell. Ethan miatt is.

•Maya lassan felnézett rám, érezve a beszélgetés súlyát.

-Mi az, Harris? Valami baj van?
-Nem, semmi baj-válaszoltam gyorsan-csak gondolkoztam az elmúlt napok eseményein, és arra jutottam, hogy talán itt az ideje néhány változásnak az életünkben.

•Maya kíváncsian nézett rám, de még nem szólalt meg.

-Sokat gondoltam rá, hogy mi lenne a legjobb neked és Ethannek-folytattam-tudom, hogy anyád..nos, nem számíthatsz rá, és Ethan is nagy szükségben van. Szeretnék segíteni, szeretném, ha ketten lehetnénk a gyámjai. Együtt gondoskodhatnánk róla. Nemcsak a jogi oldalát tekintve, hanem valódi családként.

Maya

•Döbbenten néztem rá. A gondolat meglepett, de ugyanakkor meg is hatott. Harris mindig ott volt mellettem, és tudtam, hogy szereti Ethant, de a javaslat mégis új volt számomra.

-Összeköltöznénk?-kérdeztem halkan, próbálva megemészteni Harris szavait.
-Igen-bólintott Harris-tudom, hogy hirtelennek tűnhet, de gondolj bele, mennyivel könnyebb lenne így mindkettőtöknek. Ott lennék mellettetek minden nap, Ethannek lenne egy stabil, szerető otthona, és te sem lennél egyedül. Mindent együtt csinálhatnánk. Ketten lehetnénk a gyámjai.

•Én halkan elmosolyodtam, miközben Harris szemébe néztem. Láttam a férfi elszántságát és szeretetét, amit irántam és Ethan iránt érzett.

-Harris, ez..ez nagyon szép ajánlat-mondtam halkan-nem tudom, mit mondjak. Nagyon sokat jelentene nekem, ha ott lennél velünk, de..biztos vagy benne? Ez hatalmas felelősség.

•Harris közelebb hajolt, és finoman megérintette az arcomat.

-Biztos vagyok benne. Ethannek szüksége van ránk, és neked is. És én is szeretném ezt. Már régóta gondolkozom rajta, és biztos vagyok benne, hogy ez a legjobb döntés.

•Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd lassan bólintotttam.

-Akkor..próbáljuk meg-mondtam végül-legyünk Ethan gyámjai együtt.

•Harris arcán széles mosoly jelent meg, és gyengéden megölelt. Tudttuk, hogy mostantól kezdve egy új úton indulunk el, de együtt minden nehézséget le tudunk győzni.

-P🪲