Nova
•A telefonom csörgése, amely az esti nyugalmat megzavarta, hirtelen rángatott ki az álmos fáradtságból. A név, amit láttam, ismerős volt, ,,Maya"" akiről tudtam, hogy nem éppen a legjobb helyzetben van mostanában. Amint felvettem a telefont, azonnal hallottam, hogy valami nincs rendben. Maya hangja rekedt volt és remegett, mintha a világ minden súlya rázta volna meg.
-Baj van, segíts kérlek-mondta, a hangja már alig hallatszott. A szavak megremegtek a telefonban, és azonnal észrevettem a hangjában lévő kétségbeesést. Tisztán éreztem, hogy valami komoly probléma történt, ami azonnali beavatkozást igényel.
-Maya, hol vagy? Mi történt?-kérdeztem sürgetve, próbálva megnyugtatni és ugyanakkor információt szerezni, amire szükségem volt ahhoz, hogy segíthessek neki.
•A vonal túlsó végén egy pillanatra csak csend volt. Maya hangja kimerült volt, és egyre nehezebb volt megérteni, amit mondott. Minden egyes szava fájdalmat és szenvedést tükrözött, és a szívem hevesen kalapált az aggodalomtól.
-Fürdőszobában... Nem érzem jól magam.-sikerült csak ennyit kinyögnie, mielőtt a hangja ismét elhalványult. Azonnal éreztem, hogy nem várhatok, és hogy cselekednem kell.
•Rögtön tárcsáztam a mentőket, részletes információkat adtam a helyzetről és a címről, ahol Maya tartózkodik. Az idő, amíg a mentők kiértek, örökkévalónak tűnt, minden perc, minden másodperc feszültséget okozott. Türelmetlenül és aggódva hallgattam a telefonban ahogy azt mondták hogy, a mentőautók végre elindultak. Én is elindultam a lakás felé vezető úton próbáltam összeszedni magam és elmondani a lehető legtöbb részletet, hogy a mentők minél gyorsabban odaérjenek.
•Amikor megérkeztem a házhoz, a szívem hevesen dobogott. A mentők már a lakásban voltak, és a hangok, amiket kívülről hallottam, a sürgősségi csapat gyors mozgását jelezték. Próbáltam nyugodtnak maradni, miközben a mentősök beléptek, és a kórház felé indultak.
•Az idő, amit várakozással töltöttem, szinte elviselhetetlen volt. Probáltam mindent megtudni, hogy információkat adhassak a kórházi személyzetnek. Az egész helyzet, Maya fájdalma és a bizonytalanság, amivel szembenéztem, megsemmisítő volt.
•Amikor végre megérkezett a hír, hogy Maya stabilizálódott és biztonságban van, egy furcsa megkönnyebbülés áradt el bennem. Az érzelmi vihar után, ami az elmúlt órákban lezajlott, most már csak az maradt, hogy megpróbáljam megérteni és támogatni őt a gyógyulás folyamatában. Maya élete új fejezetet kezdett, és bár az út, ami előtte áll, nehéz lesz, tudtam, hogy nem fog egyedül szembenézni vele. Ma utoljára Harris beszélt vele, ezért felhívtam.
Harris
•Nem messze voltam otthonról mire láttam hogy hív Nova akit ma ismertem meg. Felvettem a telefont. Nova hangja aggodalommal volt tele, és azonnal éreztem, hogy valami szörnyű dolog történt. Nova elmondta, hogy Maya súlyosan megsérült, és a mentők ide értek, és stabilizálták a helyztetét. A szívemet elöntötte a pánik és a kétségbeesés. Minden másodperc drága volt, és tudtam, hogy azonnal cselekednem kell.
-Maya? Mi történt vele? Miért nem tudtam erről?-kérdeztem, miközben próbálta megfékezni a remegő hangomat. Az agyam gyorsabban dolgozott, próbálva összerakni a részleteket.
•Nova részletesen elmagyarázta, hogy Maya a fürdőszobában volt, és úgy tűnt, súlyos állapotban van. Azonnal elindította a mentőket, de én tudtam, hogy nem várhatok, vele kell lennem. Az idő nem állt meg, és minden perc késlekedés újabb veszélyt jelentett Mayára nézve.
•A város éjszakai forgalma szinte észrevétlenül elhaladt mellettem, ahogy az autó egyre gyorsabban száguldott. Minden piros lámpa, minden megállóhely csak fokozta a szorongását. Minden gondolat csak Maya körül forgott: Mi történhetett vele? Miért nem voltam ott időben?
•Amikor végre megérkeztem a lakáshoz, a szívem majd kiugrott a helyéről. A várakozás Novaval és minden egyes pillanata súlyos teherként nehezedett rám. Az ajtó előtt megállva próbáltam összeszedni magam, és reméltem, hogy a mentők nem késlekedtek, és hogy még időben érkezett ahhoz, hogy Maya megkapja a szükséges segítséget.
•Az éjszakai csend és a lakás zaja csak fokozta a belső feszültséget. Mély lélegzetet vettem, és minden ereőmet összeszedve belépett a házba, próbáltam elkerülni, hogy a kétségbeesés teljesen magával sodort. Minden pillanat fontos volt, és tudtam, hogy most nem engedhetem meg magamnak a hibázást. Épp amikor beléptem volna a házba, akkor hozták ki Mayát egy mentőágyon. Az orvosok és a nővérek sürgősen dolgoztak körülötte, miközben az ágyat gyors léptekkel tolták kifelé. Az orvos, aki látta a zavart tekintetemet, csak annyit mondott, hogy Maya a kórház intenzív osztályára kerül, és az állapota súlyos. Az ajtó becsukódott, és a ház hideg, steril levegője körülölelt, miközben a mentőautó motorja felbőgött, és az éjszakai sötétségbe veszett.Utánuk indultam.
-P🪲
