Az Ördög gyengéd jobb keze

(2) A Királynő új Cselédje

"... Jól vagy?" Betty lenézett a hölgyre, aki a kezei között kissé zavarodottan kapaszkodott belé.
"Én... Én nem értem..."
Betty sóhajtott, majd gyengéden elengedte Wandát és megfogta a kezeit.
"Elindulhatunk a ruhádért?"
"... Miss Betty, elnézést kérek de én nem hiszem hogy értem a helyzetet. Úgy tudtam hogy az új személyes szolgálókat órákon át tartó megfigyelés után választják ki, és ezt is tapasztaltam."
Betty arcán egy kissé negatív érzelem rajzolódott ki, kihúzta magát majd megszólalt.
"Jelenleg nincs szükséged ezekre az információra ahhoz, hogy a munkád tudd végezni. A kérdéseidet tartogasd meg későbbre, és tedd azt amit mondok. Érthető voltam?"
Wanda érezte hogy ezek után kissé meghúzza magát, és halkan válaszolt.
"Igen, úrnőm..."
"Helyes." Mondta, majd kézen fogva elkezdte elvezetni Wandát.
Wanda csak csendben követte a másik hölgyet, miközben kissé aggodalmas gondolatok futottak át az agyán. Eddig Betty Jitendra mindig egy hétfői nap végén választotta ki a személyes szolgálóját, és igazából csak az ilyen napokon látta őt Wanda. Viszont most péntek van, és úgy tűnik hogy csak azért lett Wanda kiválasztva, mert ő volt az első személy aki belépett az épületbe. Megérdemli ő ezt? Megérdemli azt, hogy csak azért kapja meg a Jitendra család mennyei megváltását, mert korán szokott munkába indulni? Biztos hogy igazságos ez?
Még ezer meg egy gondolat fogalmazhatódott volna meg Wanda fejében, ha nem értek volna el az 'Új szolgálóknak tartott ruhák' szobához.
Betty elengedte Wanda kezét, majd elfordította a kulcsot ami az ajtóban volt hagyva. Wanda csak ekkor realizálta hogy egészen eddig Betty fogta a kezét, és emiatt kissé zavarba jött, miközben nézte a nőt aki sikeresen kinyitotta a szoba ajtaját.
"Kérlek, válassz magadnak egy olyan ruhát, ami a te méreted."
Wanda belépett a ruhákkal teli szobába, és körbe nézett. Érdekes volt látni egyetlen ruhát végtelen sok méretben, de Wanda inkább csak gyorsan kiválasztotta a méretében lévő ruhát, hogy ne várakoztassa meg Bettyt túlságosan.
"... Betty úrnőm, lehetne egy kérdésem?" Wanda tekintete az ajtóban álló nőre irányult.
"Ha a jelenlegi munkád elvégzéséhez kapcsolódik, igen."
Wanda bólintott, majd feltette kérdését.
"Ezt a ruhát hozzam magammal máshova, vagy valahol itt kellene átvennem?"
"..." Betty gondolkodott egy pár másodpercig, majd válaszolt. "Engedélyezem, hogy ebben a szobában vedd át a ruhádat. Kell a segítségem, vagy boldogulsz egyedül is?"
"Úgy gondolom hogy boldogulok egyedül is, viszont nagyon szépen köszönöm az ajánlatát, őfelsége."
"Rendben. Ha elkészültél, az ajtó előtt várlak." Mondta Betty, majd becsukta az ajtót Wandára, egyedül hagyva őt.
Wanda csendben elkezdett vetkőzni, végig azon gondolkodva, hogy mi is történik vele. Az élete hatalmasat fog változni ettől a naptól fogva, és fel sem volt erre az egészre készülve! Eljuthat az élő paradicsomba, és ráadásul az egyetlen Betty Jitendra segítségével. Vajon milyen lesz a paradicsom? Lesznek ott kóbor macskák? Wanda reméli, hogy a két "saját" kóbor macskája ott lesz. Ha Wanda megérdemli a paradicsomot, akkor nekik is ott a helyük! De hogyan néz ki ez a hely, egyáltalán? Vagy az is mindenkinek más? Vannak akik egy fából épített erdő közepén lévő házban lesznek, vannak akik egy saját szigeten? Majd ki lesz Wanda kérdezve hogy mit szeretne, vagy csak kapni fog valamit amivel teljesen tökéletes lesz az élete?
Gondolatai mondhatni itt álltak meg, mivel sikeresen magára tudta venni a ruhát. Egy tipikus, husszú szoknyás cseléd ruha, csupán annyi változtatással hogy a Jitendra pecsét jól láthatóan felül, egy nagy fehér részbe van gyönyörűen belevarrva feketével.
Wanda a biztonság kedvéért még egyszer gyorsan megnézte hogy minden jól áll-e rajta, majd kilépett a szobából, a régi ruháját kezében tartva.
"Végeztem, Betty úrnőm!"
Betty végig nézett Wandán, aki őszintén képtelen volt eldönteni hogy mégis milyen érzelmet rejthet a hölgy arca.
"A ruhádat tartsd magadnál. Elindulunk az új otthonod felé, Wanda." Betty megfordult, közben egyik kezét felemelve a mutató ujjával jelzett Wandának, hogy kövesse őt.
"Értettem, őfelsége!" Wanda tisztességes távolságot tartva követte a hölgyet.
Minél közelebb kerültek Betty privát helyéhez, annál jobban csodálta Wanda a helyszíneket amiket eddig sohasem láthatott. Az egész épület gyönyörűen lett megtervezve, nem csoda hogy már a sokadik generációnak ad otthont. A folyosókat vagy ereklyék, vagy pedig festmények díszítették. Wanda mindig csak az alsó emeleten lévő, alap helyszíneken takarított, egyszer sem volt szerencséje bármi ilyen fajta különleges helyen dolgozni.
Végül egy nagy ajtóhoz érkeztek, melyet Betty két kezével nyitott ki. A hely egy kisebb előszoba volt, viszont amint beljebb kerültek, egy kellemesnek mondható nappali köszöntötte Wandát. Egy kényelmes szék egy asztal mellett, pár könyv egy polcon, és még egy fonográf is van! Wanda már most jól érzi magát!
Betty megfordult, majd elkezdte a már megszokott beszédét mondani.
"A jobb oldalon lévő ajtó vezet a te szobádba. Melletted van a konyha, előrébb pedig a könyvtár. Balra található az én szobám, illetve ha fürdeni szeretnél, alatta találod azt a helyiséget. Csak ezek a helyek fontosak számodra jelenleg."
"Értettem, úrnőm!"
Bár ez félig hazugság volt, mivel Wanda nem a legjobb a dolgok megjegyzésében ha ennyire hirtelen kap sok információt és nem jegyzetelhet, az ajtókon lévő írások amiket hamar kiszúrt segítettek neki.
"Helyes. A nap többi részében azt csinálsz amit szeretnél, csak a tiltott helyekre ne menj. Bár úgysem tudsz, mivel azokhoz nincs kulcsod. A munkád holnap kezdődik, pontosan 7 órakor. A szobámban leszek, ha keresnél." Betty megfordult, és elkezdett a szobájához közeledni.
"V-várjon egy pillanatot kérem!"
"Hm?" A hölgy megállt, és a másikra vetette pillantását.
"Nagyon szépen szeretném megköszönni azt, amit folyamatosan csinálnak. Nem sok gazdag ember használja a pénzét és erejét jóra, viszont önök igen! Hatalmas megtiszteltetés az hogy most én lettem az ön kiválasztott szolgálója, még akkor is ha nem teljesen értem meg az okát... Köszönöm."
Betty látszólag érzelem mentesen hallgatta végig Wanda beszédét, majd röviden válaszolt is rá.
"... Semmiség." És Betty Jitendra bezárkózott a szobájába, egyedül hagyva Wandát.