Az Ördög gyengéd jobb keze

(7) Szamárinduló

Wanda. Szegény, ártatlan, édes Wanda.
Amint berohant a szobájába, az összes tárgy melyet kezében szorongatott a földre hullott, Wandával együtt. Könnyek gyűltek szemébe, térdeit felhúzta majd lehajtotta fejét. Fél.
Mi történik vele? Mit nem mondanak el neki? Miért küldte el őt Betty, és miért van itt valami ami fenyegetést jelent? Wanda annyira, de annyira ostobának érezte magát. Az ágya előtt, térdeibe temetve a fejét sír, mivel fogalma sincs hogy mit tegyen. Mi történt Mollyval?
Pár percen keresztül megállás nélkül folytak könnyei, amíg hirtelen fel nem kapta a fejét. Egy furcsa zongora dallam, mely valahonnan az épületből hallható csapta meg a füleit. Wanda szerette a zenét, sőt, csodálta ha valaki hangszeren játszik. Viszont a jelenlegi helyzet miatt csak sokkal kényelmetlenebbül érezte magát, és sokkal jobban félt.
Letörölte könnyeit, hogy lássa mennyi idő van a falon lévő óráján. Lassan este kilenc óra... Wanda hirtelen belegondolt, mégis mivel telt el ennyi idő? És ki az, aki ilyen későn zongorázik? Esetleg megkéne Wandának néznie? Ez a munkájának egy része, nem? Viszont Bettynek megígérte, hogy nem fogja elhagyni a szobáját.
Wanda lassan és nehezen felállt, hogy egy-két lépés után az ágyára dőljön. Nem öltözött át, nem vette le a cipőjét, egyszerűen semmihez sem volt energiája. Bámult ki a fejéből, míg a zongora dallam egy érdekes fehér zajnak bizonyult. Képtelen lesz így elaludni.
Még pár percig bámulta a falát az ágyán fekve, mikor hirtelen kopogást hallott. A zongora dallam nem állt meg, így nem az azt játszó személy kopoghatott. Hirtelen felkelt az ágyából Wanda, ám képtelen volt ajtót nyitni, sőt, válaszolni sem mert. A kilincs megfordult, majd Wanda valamennyivel nyugodtabb lett, mikor látta ki volt az ajtó másik oldalán.
"... Jó estét, Wanda.." Betty, kicsit mintha szégyellné magát, belépett Wanda szobájába.
"Úrnőm.." Wanda lassan megközelítette a másik nőt "Mit keres itt? Azt tetszett mondani, hogy-"
"Féltettelek, Wanda." Betty kezeit mellkasa előtt összekulcsolta. "Túl sok dolog történt hirtelen, viszonylag kevés magyarázattal. Szeretném, ha az én szobámban aludnál."
".. Én... Én már nem is-..." Wanda értetlenül állt, teljesen elveszve.
"Wanda." Betty megfogta az említett hölgy kezeit. "Kérlek, gyere velem. Ígérem, minden rendben-"
"Csak induljunk..." Wanda elviharzott Betty mellett, látszólag felzaklatottan.
A két hölgy csendben elsétált a közeli szobába, negatív érzelmek tömegeivel szívükben. Míg Wanda ideges volt, Betty inkább szomorú.
"Az ajtó zárva lesz, viszont a kulcs az éjjeliszekrényemen." Betty mondta, miután bementek a szobájába.
"Ki játszik még mindig a zongorán?" Wanda leült Betty ágyára, majd maga elé bámulva feltette kérdését.
"... Nem tudom... Lehet Metis-"
"Miért?" Wanda egy olyan hangszínen beszélt, amit eddig Betty nem hallott tőle soha. Kétségbeesetten, és fáradtan hangzott. Borzasztó volt a legtöbbször boldog, és energikus Wandát így hallani.
"... Fogalmam sincs. Furcsa szokás." Betty Wanda mellé ült.
"Persze..." Wanda felelte, kételkedve.
"Wanda, nem tudhatok mindent a bátyámmal kapcsolatban-"
"HAZUGSÁG!" Wanda szemei ismét könnyesek lettek, mikor idegesen és viszonylag hangosan felszólalt. "Folyamatosan csak a titkolózás, és hazudozás... Metis legalább őszinte velem!"
"Metis beteg, Wanda! Szeretem őt, de borzasztó irányt vett a személyisége!"
"Ha ő lenne olyan borzasztó, akkor miért mondaná el hogy direkt azt kérted, hogy én soha ne lehessek egy személyes szolgáló?!"
Betty sokkolódva nézett Wandára. Képtelenség. Metis lehet hogy egy rohadék, és szörnyen manipulatív, viszont szereti Bettyt. Tudja jól, hogy azért kérte ezt tőle, mert látta hogy Wanda milyen jólelkű, és nem akarta hogy meghaljon. Hisz minden szolgáló végül egy kellemes ételként végzi, pláne Metisnél.
"... Azt hittem, itt mindenkinek jár esély." Wanda a csend után halkan megszólalt. "Hogy végre itt nem jövök rá megint, mekkora egy naív idióta vagyok..." Könnyeivel küszködve szomorúan lenézett.
"Wanda, én..." Betty nehezen nyelt. "Borzasztóan sajnálom. A családunk felbomlása után, annyira megváltozott minden... Valamiért mintha minden szolgálónkra egy borzalmas balszerencse szállna."
"... Balszerencse, mi? Biztos.."
"Szerinted Mollynak miért lett ilyen borzalmas sebe, és miért nyílt fel ismét, pont a megváltása előtt?"
"..." Wanda Bettyre nézett, ki letörölte könnyeit.
"Nem hiszek az átkokban, viszont fogalmam sincs mi másnak nevezhetném azt, ami a szolgálóimmal történik... És mint láttad, Metiséivel is. Mintha az élet maga tenné próbára az embereimet, mielőtt megkapnák a megváltást..." A még mindig szóló zongora dallam valahogy tökéletesen kísérte Betty szavait, majd az utolsónál végre elhallgatott. "Ezért nem szerettem volna, ha te lennél a következő."
"... Elnézést.. Sajnálom, Betty királynőm. Nem tudtam, hogy valóban ilyesmi történik a háttérben.. Sajnálom...-"
"Nem hibáztatlak. Információ nélkül hagytalak, így nagyrészt az én hibám. Metis sosem mondja el a teljes igazságot, azt mindig a számára legkellemesebb módon adja elő, vagy éppen forgatja ki."
"Mi előnye származik ebből? Csak téged tűntet fel rosszul."
"..." Betty pár másodpercig elgondolkodott. "Akármennyire is szeretem a testvéremet, nem megbízható. És nem véletlenül mondtam azt, hogy beteg. Mert ő valójában nem ilyen."
"Betty őfelsége, ígéri hogy ezentúl őszinte lesz velem?" Wanda a másik nő szemeibe nézett. Betty csak egy ideig, mielőtt megölelte volna Wandát.
"... Ígérem, Wanda."... Hisz képtelen volt a szemeibe nézve hazudni.
Wanda viszonozta Betty ölelését, kissé lehet szorosabban, mint kellett volna. Bár nem mintha ez lett volna a jelenlegi legnagyobb problémája Bettynek.
"Lassan térjünk nyugovóra." Betty elengedte Wandát, majd lejött az ágyról, és Wanda elé térdelt. "Késő van." Mondta, miközben elkezdte levenni Wanda cipőit.
"Maga- ... Betty őfelsége, maga nem tehet ilyet!" Wanda kicsit hátrébb húzta lábát. "Én vagyok a cseléd, nekem kéne segítenem magának!"
"Ez a legkevesebb amit tehetek érted, Wanda. Ha megengeded, örömmel folytatnám.."
"... Biztos benne?"
"Természetesen. Őszintén."
Egymásra mosolyogtak, majd Wanda engedte hogy Betty gondoskodjon cipője eltávolításáról.
"Pillanat és jövök, Wanda." Betty felállt, majd gyorsan kivett valamit a szekrényéből. "Vetkőzz."
Wanda kissé meglepődött Betty fogalmazásán, mely miatt sikerült elpirulnia is.
"... Mármint-" Betty elkezdte kijavítani magát "-vedd fel a köntösömet. Csak hogy legyen miben aludnod." Betty Wanda mellé tette a ruhát, majd elfordult hogy nyugodtan tudjon öltözni.
"Ó- Oké, persze..." Wanda csak gyorsan elkezdte átvenni ruháját.
Viszonylag gyorsan újra megszólalt, hogy készen van.
"... Wanda..." Betty halkan mondta, miután megpillantotta szolgálóját az ő saját vörös köntösében.
"Igen, királynőm?"
"Gyönyörűen nézel ki."
Olyan egyszerű dícséret hangzott el Betty szájából, mégis mélyen érintette Wandát. Valóban... Őszintének hatott.
"Köszönöm szépen, Betty."
Betty leült ágya szélére, majd miután levette saját cipőit, lefeküdt.
"Aludjunk. Késő van."
Wanda bólintott, majd Betty mellé, természetesen egy tisztességes távolságot tartva, ledőlt.
"Ha esetleg lenne félelmed a közelemtől, ne legyen. Nem harapok." Mondta Betty, miután betakarózott.
"... Mennyire mehetek közel?" Wanda kérdezte.
"Amennyire csak szeretnél."
Wanda bízva Betty szavaiban, megközelítette őt. Kezét Bettyére helyezte, aki válaszul megfogta azt. Wanda becsukta szemeit, majd Betty kezét fogva elaludt.
...
Betty hamarabb kelt, mint Wanda. Egy kicsit meglepődött, hisz reggel 6 óra volt, viszont kihasználta szerencsés helyzetét. Csendben felöltözött, majd kiment a konyhába, reggelit készíteni Wandának.
"... Mit keresel itt?" Betty egy pillanatra megállt a zöldségek vágásában, érezvén egy ismerős személy jelenlétét.
"Kinek lesz a reggeli? Tán a drága cselédednek, hm?" Természetesen ki más, mint Metis kérdezte.
"Semmi közöd hozzá." Folytatta a zöldségek vágását.
"Őszintén, mégis mire számítasz? Hogy majd vígan támogat abban, hogy embereket egyél? Most melyiket mesélted be neki? Az átkosat, csak azért mert Molly megsérült, és még ott is volt?"
"..." Betty ignorálta Metis kérdéseit, ám vágása hallhatóan erősebb lett.
"... Akkor eltaláltam-"
"Egyszer majd lesznek következményei annak hogy folyamatosan kavarod a szart, Metis." Betty testvérére tekintett. "Unom már, hogy ezt az egészet egy hülye játékként fogod fel. Egy ember megváltása nem a semmiből jött, a családunk valóban csinálta. És mindent megteszek hogy kiderítsem, hogyan."
"Nahát, milyen csúnya szavakat használunk!" Metis egyértelműen ignorálta a szöveg nagy, és lényeges részét. "Nem így neveltelek, BeBe!"
"... Ne hívj így." Betty visszafordult a konyhapulthoz. "Te már nem az vagy aki felnevelt, és így nincs jogod ezen a néven szólítani."
"..." Metis elcsendesedett. Bár Betty ignorálta őt, az idegessége mondhatni érezhető volt.
"Add át ezeket Wandának." Metis a pultra dobta a szolgálónak a kulcsait. "Mivel már vagy két napja azt a meleg helyen rothadó nyomorultat etted, szívességet tettem."
"... Hogy tessék?"
"Jól hallottad. Sok sikert Wanda megváltásában."
Majd Metis gyorsan elment.
Betty csendben befejezte a reggeli készítését, mely hasonló volt, mint amit Wanda adott neki először. Belépett a szobájába, melyre Wanda elkezdett mocorogni.
"Wanda..." Betty az éjjeliszekrényre tette az ételt, majd gyengéden megsimogatta Wandát.
"Mmh.." Lassan kinyitotta szemeit. "... Betty...?"
"Remélem jól aludtál. Csináltam neked reggelit." Betty az ágya szélére ült.
"Reggeli...? Dehát úrnőm, én vagyok az ön-"
"Tudom, Wanda. Ezt most engedd el... Én szeretek érted vagy neked csinálni dolgokat. Metis ma választja ki az új szolgálóját, így nagyrészt nem lesz ki zavarjon minket..." Betty megérintette Wanda kezét.
"... Akkor biztos hogy egy gyönyörű napnak nézünk elébe, Betty őfelsége." Wanda megfogta Betty kezét, majd felült.
"Ha veled tölthetem akkor mindenképpen, Wanda."