Az Ördög gyengéd jobb keze

(5) Hangos csend

Wanda egy érzelmileg, és mentálisan stabil személy. Egyértelműen nem tökéletes az élete, viszont ennek ellenére képes általában reálisan látni a dolgokat, nem túlságosan aggódva olyanok miatt, amik nem érnek annyi figyelmet. És emiatt az is ritka, hogy esténként rosszul aludjon. Viszont az előző éjszaka egy kivétel volt.
Gondolatok ezrei miatt az elalvás is nehéz volt. Miért beszélt vele Metis? És miért tűnt ennyie feszültnek az egész szoba, mikor Betty betoppant? Valami van, ami titokban lenne tartva Wanda elől? Hiába hisz az egész Jitendra családban, képtelen nem úgy érezni magát mintha valami baj lenne, viszont Wandának fogalma sincs arról, hogy mi az. Talán Betty és Metis veszekedtek. Nem ritka testvérek között, hisz ezt Wanda tapasztalatból is tudja. Viszont... Ez komolyabbnak tűnik. Van valami komoly a háttérben, amiről Wanda nem tud?
Utolsó gondolatként ez ment át a fején, mielőtt végre nyugovóra tért.
Másnap reggel szokásosan 5 órakor kelt, viszont az hogy a legjobb esetben is csupán alig ennyit aludt, szokatlan volt. Nehezebben készülődött el, mondhatni késett is! Mármint, ha azt hogy 5 perccel később készült el, úgy hogy 2 órával hamarabb kelt fel késésnek hívjuk.
"Hm?" Wanda azonnal megpillantott egy cetlit az általában tiszta, asztalterítőn kívül semmit sem tartalmazó asztalon.
'Ne keress ma.
-Betty'
Szűk és lényegre törő.
Wanda szomorúan sóhajtott. Lehet hogy Metisnek lesz igaza?
Hogy jobb kedvre derüljön, elindult a kert felé. Egyedül is kellemes érzés gondozni növényeket, így nincs mitől félnie Wandának.
... Ugye?
Kiérve egy személy keltette fel Wanda figyelmét. Viszont ő nem egy Jitendra. Túl alacsony, a szemei normálisak, és vöröses hajjal rendelkezik.
"Üdv!" Wanda kedvesen köszöntötte a hölgyet, aki úgy tűnt hogy egy kicsit elveszett a virágok bámulásában.
"Huh? Mit akarsz??" A másik egy kevésbé barátságos módon szólalt meg.
"Ó, elnézést ha zavarok." Wanda gyorsan válaszolt "Csak szerettem volna bemutatkozni. Wanda vagyok, Wanda Karam! Betty úrnő személyes szolgálója."
"Fasza. Molly." Válaszolt, majd Wanda kezét lagymatag módon megrázta.
"Értem..." Wanda kissé zavarodottan, viszont még mindig pozitív hangon szólalt meg. "Nos, ha bármiben segíthetek, nyugodtan szólj, Molly! Esetleg te is azért jöttél, hogy növényekről gondoskodj??"
"Szerinted ezek drogoznak?"
.....
"......
Hogy.... Hogy tessék..?" Wandának kellett egy kis idő a kérdés felfogásához.
"Az uralkodók. Az enyém egy fasz, Betty pedig unalmasnak tűnik. Vagy lehet csak folyton nyugtató módon van az agya, ha érted mire célzok!" Egy furcsa nevetés jött ki Molly szájából, mely inkább hangzott röfögésnek.
"N... Nos....." Wanda próbált egy normális gondolatot képezni. "Én... Nem igazán ismerem Metist, azt hiszem.."
"Jobb is, hidd el! Tegnap azt hittem végre leszophatom, aztán kiderült hogy csak látni akarta milyen az amikor lábujjkörömmel szabadultam egyszer ki. Mondjuk egész vicces hogy azt gondolta a sajátommal."
"... Molly.. váó, te... Nos... Egy eléggé egyedi személyiség vagy!"
"Kösz. Betty akkor drogos? Tudod honnan, és milyen cuccot szed?"
"Nem!-" Wanda gyorsan válaszolt. "Én-.. Én tudtommal Betty úrnő nem él ilyen anyagokkal, és mint a személyes szolgálója, nem tapasztaltam erre utaló jeleket!... És szerintem Betty úrnő egyáltalán nem unalmas!"
"Neked kéne ilyen anyagokkal élned, tisztára feszült vagy." Molly flegmán felelte.
"Én nem vagyok feszült!"
"Dehogynem, a szemeid alatti karikák pedig nem segítenek. Ha van itt egy kis ópium, tudok neked adni relaxáló cuccot!"
"Elnézést Molly, viszont én nem tudok nagyrészt semmit sem az ilyen anyagokról, és nem is szeretnék! Az orvosoknak hiszek ha ők azt mondják ez vagy az kell, viszont senki másnak!"
"Váó, te aztán illesz Bettyhez. Még akkor is nyalsz neki ha nincs itt, és pont annyira tűnsz unalmasnak mint ő."
"Én nem nyalok, csupán képes vagyok kultúrált módon kifejezni magamat."
Molly felhorkant.
"Kultúráltan nyalni jó lehet..."
"..." Wanda fáradtan forgatta a szemeit. "Figyelj Molly, ha kell segítség akkor szólj. Én szeretnék a növényekkel foglalkozni." Wanda felkapott egy öntözőkannát.
"Felőlem..." Molly elkezdett furcsán sétálva elindulni Metis helyének az ajtaja felé. "De ha esetleg találsz egy kis-"
Egy keserves üvöltés, és káromkodás. Wanda gyorsan a hang irányába nézett, megpillantván a szenvedő nőt aki szerencsétlen módon esett el.
"Molly!" Wanda gyorsan letette a kannát és sietve odament az említett hölgyhöz. "Mi történt??"
"Szerinted mi?" Molly Wanda felé fordult, felfedvén egy borzasztó sebet, mely átvágott még a szemöldökén is.
"Ó, jézusom.." Wanda mondta aggodalmasan. "Molly- Ülj a padra, é-én.." Wanda felsegítette a nőt majd próbált gondolkodni, mivel segítsen a sebén. "A francba már, nincs a gyógyszeres helyhez kulcsunk.."
"Betty.. Képes volt nem odaadni?" Molly miután leült gyorsan kiemelt egy pár kulcsot a zsebéből, melyek egy csomóban voltak.
"Mi... Mivan...?" Wanda kérdezte, hirtelen sokkolódva. Betty... Valami ilyen fontos dolgot képes nem átadni a személyes szolgálóinak?... Vagy... Vagy esetleg csak Wandának...?
"... Mindegy. Merre van ez a szoba Metis helyén?"
"Az egész hely olyan mint a tiétek, csak siess már!"
"Rendben!"
Majd Wanda úgy is tett. Gyorsan berohant Metis helyébe, majd pont ahogy emlékezett, nem volt messze ez a hely. Egy-két kulcsot rosszul próbálva, ám végül egész hamar megtalálta azt, ami nyitja a zárat.
"Oké, oké... Vérző sebre..." Wanda magában mondta kissé idegesen. A több száz kenőcs közül képes volt gyorsan megtalálni azt ami jó lehet. Ez jellemző rá. Ha baj van, Wanda mindig képes a leggyorsabban a lehető legjobb megoldást, vagy megoldásokat hozni.
A hely bezárásával nem törődve, Wanda gyorsan sietett Mollyhoz egy kenőccsel, kötszerrel, illetve még tűvel és cérnával is.
"Itt vagyok!" Wanda gyorsan Molly mellé helyezett mindent, majd egy kicsit kent a kezére a krémből.
"Szerinted kenőcs lesz a jó, vagy esetleg megpróbáljam-"
"Te semmit se próbálj, hozzám ne érj!" Molly undorodva válaszolta.
"... Hogy... Tessék...?" Wanda a fáradtságtól és futástól kissé lihegve kérdezte.
"Megleszek egyedül is, viszont... Tudod hogy ha egy kék segít a fizikai sebeden, akkor az csak rosszabb lesz..."
"... Én... É-én csak próbáltam segíteni!" Wanda felemelte a hangját. "Fogalmam sincs honnan szedtétek ezt a hülye sztereotípiát, de már elegem van belőle! Elegem van hogy bármennyire is bizonyítok hogy jók a szándékaim, semmit sem ér!"
"Fogd már be, és ne hisztizz!" Molly elkezdte kenegetni a sebét. "Ha annyira akarsz segíteni, akkor csendesedj el és ne érj hozzám!"
"....." Wanda fájdalmait elnyomta, majd mielőtt elindult volna Betty helye felé, utolsó pár szót szólt Mollyhoz. "... A kulcsod az ajtóban hagytam. Majd zárd vissza a helyet, kérlek."
"Oksa.." Molly mondta, miközben a sebével volt elfoglalva.
.
.
.
"Szórakoztató." Metis mondta az ablakból lenézve a kertre, és az ott lévő ő és Betty szolgálójának az interakcióira. "Olyanok mint az apró, szorgalmas kis hangyák... Olyan buták, és még annál is lényegtelenebbek... Vagy máshogy gondolod, Betty?"
"Tudod jól a véleményem." Betty megszólalt, Metis mellett figyelve az eseményeket.
"Gondoltam megkérdezem ismént. Hátha végre megjött az eszed."
"Akinek itt nincs épp esze az te vagy, Metis."
"Ó... De még így is szeretsz, nem igaz, Betty?"
"..."
"Nahát, valaki Nagyon morcos lehet a tegnapi miatt! Mire vársz, hogy majd palacsintát csináljak neked bocsánat képp, mintha még mindig gyerek lennél?"
"Lehet. Akkor sokkal jobban szerettelek, mert még nem voltál őrült. Még szerettél."
Majd Betty megfordult hogy elinduljon valahová, és így egyedül hagyta Metist.