Az Ördög gyengéd jobb keze

(4) Vörös érzelmek

"Miss Betty..." Wanda felnézett a másik hölgyre.
"... Akkor mehetünk a növényekhez, Wanda?"
"Természetesen, őfelsége."
Wanda és Betty csendben elindultak a közel lévő helyre.
"Betty úrnőm, a kertük közös?" Wanda kérdezte, miközben kiléptek az épületből.
"Hogy érted?"
"Ez a kert csak az öné, vagy Metis királyn...?" egy pár másodperc szünet. "... Uralkodóval közös?"
Betty először elmosolyodott Wanda mondatát hallva, de hamar megváltozott az érzelem az arcán egy negatívabbra. Egy pár másodperc csend után válaszolt. "Közös, viszont Metis már nem szokott itt lenni."
"Betty úrnőm..." elkezdte Wanda, aggódva Betty iránt. "Valami baj van? Esetleg rosszat kérdeztem?"
"Nem, Wanda." Betty felvett egy öntözőkannát, majd elkezdte a növényeket locsolni. "Néha... Vannak dolgok amik esetleg kellemetlenek számomra, viszont te nem tudsz ezekről. És mivel nem direkt rosszindulatból kérdezel ilyesmit hanem tudatlanságból, így nem vagyok képes haragudni rád."
"És ha Miss Betty elmondaná hogy milyen témákat kerüljek?" Wanda csatlakozott a másik nőhöz a növények öntözésében.
"A tudatlanságod áldás. Nem szeretném hogy kerülj témákat, ha valami baj van azt elmondom, de észre is veszed magadtól."
"Értem... Ó, jut eszembe! Betty királynő mit kér majd ebédre?"
"Jó hogy mondod, Wanda. A reggelid aranyos volt, viszont nekem nincs szükségem ételre. A testem tökéletesen működik nélküle."
Wanda kissé csalódottan sóhajtott, majd letette az öntöző kannát a helyére miután végzett.
"Valami baj van, Wanda?" Betty követte a másik hölgyet.
"Nem, nincs semmi őfelsége. Csupán jó érzés volt önnek ételt készíteni, és reméltem hogy egy szokásommá válhat."
"..." Betty csendben gondolkodott egy pár másodpercig, majd megszólalt. "A cetlik írását folytathatod."
"Cetlik írását?" Wanda kérdően a másik nőre nézett.
"Igen. A reggelit is megtartottam, és nem bánnám ha lenne belőlük még."
Wanda édesen elmosolyodott. "Ennek nagyon örülök, Betty úrnőm!" Majd hirtelen megölelte Bettyt.
"Ó, Wanda..." Betty gyengéden viszonozta a másik hölgy ölelését.
"... Nem zavarja önt ha néha megölelem, ugye? Úgy tűnt hogy kedveli a fizikai érintésem." Wanda felnézett Bettyre.
"Nem zavar. De te is szólj ha valami olyat csinálok amit Te nem szeretnél, rendben?"
"Rendben!" Mondta Wanda, majd még egy kis ideig Betty ölelésében maradt, kiélvezve annak minden pillanatát.
...
"... Nyuszóóó!!! Már vagy fél órája az ablakban állsz! Pedig direkt a rövid szoknyámat vettem feeeel!!"
"..."
"... És a bugyi amit hordok Nagyon vékony!!"
Metis Jitendra nem törődve a szolgálója szavaival, az ablakban figyelte húgát és az ő szolgálóját.
"... Komolyan, mi az ami olyan kurva érdekes számodra??" A hölgy Metis mellé sietett. "... Te a saját húgodat bámulod?"
"Nem." Metis válaszolt, viszont még mindig rá se nézett a nőre.
"Akkor a szolgálóját? A kékekre buksz??"
"Molly."
"Igen, Nyuszi?"
"Fogd be."
Molly idegesen sóhajtott, majd a fejét Metis mellkasára hajtotta.
"Nyuszii... Mi a baj?" Molly elkezdte Metis mellkasát simogatni a jobb kezével.
"Rossz előérzetem van. És jelenleg nem segítesz rajta." Metis végre pillantást vetett az alacsonyabb nőre.
"Ha megengednéd..." Molly elkezdte lejjebb csúsztatni a jobb kezét. "Akkor tudnék segíteni."
"... Voltak már... Hasonló szolgálóim mint te, Molly, viszont egyikük sem ért fel hozzád."
"Valóban?" Molly elmosolyodott.
"Nem pozitívan értettem." Metis pislogás nélkül, Mollyra bámulva elkezdett beszélni. "Valójában, te nem is nagyon viselkedsz emberként. Csupán a szexuális vágyaid kielégítése az, amit igazán akarsz. És nem is engedtem meg hogy így beszélj velem, vagy hogy hozzám érj. "Ha türelmes leszel"... Viszont te ignoráltad ezeket a szavaimat."
"Olyan rohadtul idegesítő tudsz lenni amikor-!" Molly idegesen felemelte a hangját, de képtelen volt befejezni a mondatát. Metis a jobb kezével Molly vörös, legalján enyhén rózsaszín, vállig érő haját megmarkolta, majd távolabb húzta a nőt magától. Molly zavarodottan Metisre nézett, aki elengedte a haját, és csupán egy szót ejtett ki a száján.
"Térdre."
Majd elkezdte jobb kezével kicsatolni az övét, míg a bal keze az ablakpárkányon pihent.
Molly szó nélkül úgy tett ahogy Metis kérte. Csendben figyelte a férfi összes mozdulatát, hisz Molly hiába olyan amilyen, még ő sem hülye annyira hogy elrontsa a jelenlegi helyzetét. Miután Metis öve a kezébe került, ránézett Mollyra egy apró mosollyal az arcán. Bal kezével Molly állához ért, majd felemelte azt hogy a szemébe nézhessen.
"Ha most, és ezek után jól viselkedsz..." Metis lehajolt a szolgálójához. "... Holnap este jutalmat kaphatsz tőlem."
"... Értettem, őfelsége.."
"Helyes." Metis bal keze elkezdett lejjebb menni Molly testén. A nyaka után végighúzta a kezét Molly jobb karján, majd megragadta azt és a nő háta mögé tette, illetve ugyanezt megismételte a másik kezével.
"...! M-Metis??" Molly megszólalt, miután érezte a férfinak az övét a kezei körül.
"Shh..." Metis Molly fülébe súgta, miután becsatolta az övét. "Egyik mocskos kezedet sem kell majd használnod."
Metis felegyenesedett, majd a bal keze visszakerült az ablakpárkányra. Jobb kezével a nadrágjára markolt, majd mielőtt azt látszólag lehúzta volna, egy gyors pillantást vetett az ablakból. Betty, éppen Wandával a karjaiban szintén Metisre nézett. Metis érezte Betty idegességét a távoli tekintetében amint meglátta hogy Metis mire is készül, viszont ezen a férfi csak elmosolyodott, majd behúzta az ablak vörös függönyét.
...
A nap további részében Wanda csak nyugodtan takarított, viszont az estéjére készülve, éppen vacsora után, már csak a saját szobája rendberakása közben társaságot kapott.
"Üdv, kedves."
"WAH!" Wanda, miközben a fiókjában pakolt, felkiáltott a maga mögül hallott hangon. Hirtelen megfordult és ezzel együtt becsapta a fiókot, viszont hamar lenyugtatta magát amint meglátta Metist. "... Elnézést, őfelsége.. Nem számítottam önre, bocsánatot kérek a reakciómért."
"Nincs szükség bocsánat kérésre drágám, minden rendben van." Metis gyengéden megrázta Wanda egyik kezét, majd megfordult és a karjaival a háta mögött elkezdett nézelődni Wanda szobájában.
"... Nos, minek köszönhetem az ön látogatását?" Wanda leült az ágya szélére.
"Nyugodtan javíts ki ha rosszul gondolom, drágám..." Metis tekintete Wandára irányult. "... Viszont úgy tűnik hogy egy kellemes kapcsolattal nézel szembe a testvéremmel."
Wanda kissé meglepődött Metis szavain, de hamar válaszolt is neki.
"Ó, ugyan!" Wanda legyintett. "Ne értsen félre, megtisztelő hogy így gondolja, viszont kétlem hogy Betty úrnő többnek látna mint egy átlagos szolgáló."
"Igazad lehetne, Wanda." Metis közelebb került a hölgyhöz, majd leült mellé. "Viszont Betty jelenleg... Érdekesen viselkedik."
"Valóban? Esetleg tudnék valahogy neki segíteni??"
"Igen, Wanda. Pont ezért szerettem volna beszélni veled." Metis Wanda szemeibe nézett. "Szeretem Bettyt. Ő az egyetlen és legkedvesebb húgom számomra, így szeretném ha megértenél és bíznál bennem."
"Maga ismeri Bettyt, egészen az élete kezdete óta. Bízom önben, és abban hogy tudja mi a jó neki."
"Köszönöm. Arra kérnélek kedves, hogy ne hagyd a húgomat hogy bármi olyat tegyen amit később megbánhat. Még akkor is ha ez egy olyan dolog, amit te mindennél jobban szeretnél."
"Ez csak természetes, őfelsége!-"
"Nem annyira az mint gondolnád, Wanda." Metis félbeszakította a mellette ülő nőt. "Betty lehet azt gondolja jelenleg hogy mindennél jobban szeretne közel kerülni hozzád... Viszont lehet hogy amint ez megtörténne, azonnal megbánná a tetteit. És úgy gondolom hogy az téged is megtörne, kedves."
Wanda elgondolkodott. Ez az első valós munka napja, mégis miért gondolja azt Metis hogy Betty-
"Wanda, visszaraktam a-..."
Betty benyitott Wanda szobájába, majd amint meglátta Metist, elcsendesedett. A helyet kellemetlen csend lepte be másodpercekig.
"... Akkor úgy tűnik hogy nekem kell elhagynom a szobát." Metis megtörte a csendet, majd felállt az ágyról, és elindult a saját helye felé.
"... Mit szeretett volna mondani, Úrnőm?" Wanda halkan megkérdezte.
"Visszaraktam a könyvemet a helyére. Jó éjszakát, Wanda." Betty gyorsan megfordult majd elindult Metis után, maga után húzva Wanda ajtaját.
Wanda képtelen volt ilyen rövid idő alatt bármit is mondani, így inkább lefeküdt, és eldöntötte hogy majd holnap beszél Bettyvel.
"... Mit mondtál neki?" Betty kérdezte idegesen a testvérétől.
"Hmmm..." Metis úgy tett mintha gondolkodna, egyértelműen gúnyolódva a húgán. "Nem, szerintem semmi olyasmit amiről tudnod kéne."
"Hol van Molly?"
"Ó Betty, Betty Betty Betty..." Metis megrázta a fejét. "Tudod hogy nem szabad ennyit kérdezősködnöd! Viszont Molly rendben van. Valószínűleg már alszik is."
Betty pár másodpercig csendben maradt, majd már viszonylag nyugodtabban megszólalt.
"... Szeretném ha Wandát ebből kihagynád. Tudod hogy rákényszerítettél mindkettőnket erre, és nem szeretném ha mégjobban rontanál az ő helyzetén."
"Ó, BeBe..." Metis végigsimított a húga arcán. "... Őszintén szánalmas látni hogy mi lett belőled."
"... Pont te beszélsz?"
"..."
Metis megfordult, majd csupán három szót mondva elviharzott a saját helyére.
"Jó éjszakát, Betty."