Az Ördög gyengéd jobb keze

(0) A Paraszt, ki Király akart lenni

Betty Jitendra.
A nő, aki már hónapok óta próbál rájönni, mit is tudna enni emberek helyett. Metisnek elment az esze, már szimpla élvezetből öli az embereket, és így Betty egyedül maradt a kutatásban. Könyveket olvas folyamatosan, abban reménykedve hogy talál majd egyet, melyben szerepel egy alternatív megoldás az étkezésükre. Viszont ha talál is, Bettynek majd még Metist is kötelessége rábeszélni erre.
Csütörtök este van. Betty egész napja egyedül telt, mivel Metis éppen Mollyt dolgoztatja, a szolgálóját pedig nem látta reggel óta. A szolgálóját, kinek Nolan a neve. Mondjuk nem mintha bánná Betty a férfi jelenlétének hiányát.
Betty a könyvtárban ülve szokásosan olvasgatott. Tisztában volt vele hogy este volt, viszont nagyon hirtelen elrepült az idő számára. Már éjfél múlt egy ideje, mikor Betty rátekintett az órára, azaz péntek. Könyvére visszanézett, gondolván hogy ezt az oldalt még elolvassa, viszont nem sokáig.
"... Erre készültél egész nap, nem igaz?" Betty megszólalt, mikor érzett valami éleset a nyakához közel szorítva.
"... Nincs más választásom." Nolan idegesen felelte Betty mögül, kicsit erősebben rászorítva a tőrre, melyet Betty nyakához szorított. "Makacs egy ribanc vagy, tudod? Ha engedted volna legalább hogy megdugjalak, sokkal könnyebb lett volna mindkettőnknek."
"..." Betty nyugodtan lapozott a könyvében, teljes mértékben ignorálva Nolant.
"Tedd le azt a kurva könyvet, és vegyél végre komolyan! Ha engeded hogy elvegyelek, majd csinálsz nekem egy gyereket-"
"Nevetséges hogy mennyit terveztél, csupán egy kis pénzért. És mindet feleslegesen."
"Nem esik nehezemre hogy megöljelek majd ellopjam a pénzed, simán elmenekülhetek innen és megúszom az egészet!"
"Vágd csak el a torkom azzal a késsel. Tán a konyhából szedted?"
Nolan felnevetett. Betty számára ez inkább idegesítő volt eddig, viszont hamar megváltoztak érzelmei, mikor jobban láthatta Nolan fegyverét.
"Ha torkon foglak szúrni, jobban fogsz félni az utolsó pillanataidban?" Nolan szabad keze Betty nyaka köré fonódott, felette pedig a tőr éle érintette meg a nő nyakát.
"..."
Betty becsukta a könyvét. Hirtelen gyorsabban vette a levegőt, szemei pedig azon a bizonyos tőrön voltak akadva. Kezei idegesen megszorították a könyvét, mikor nagyot nyelve érezte a halál közelségét.
"... Végre komolyan veszel." Nolan közelebb került Betty füléhez, hogy kényelmetlenül tudjon suttogni. "Valóban olyan hülyének néztél, hogy megpróbálnálak egy átlagos késsel megölni? Rohadt sok időmbe telt hogy megtaláljam ezt a szart, azért mert titeket csak ezzel lehet megölni!"
"... Valóban... Minket..." Betty próbált nyugodt maradni.
"Elvesztél a szavaidban, Betty? Még mindig osztozhatunk a pénzeden, ha megjönne az eszed."
"... Semmiért sem engedném hogy rajtam élősködj."
"Nekem ne beszéljen egy nő arról hogy mit csináljak, főleg egy olyan mocskos kis-"
Nolan felüvöltött. Betty kicsit megrezzent miután Nolan keze elengedte a nyakát, míg a másik remegve tartotta a tőrt előtte. Pontosabban próbálta azt Bettybe szúrni, viszont valaki tartotta a kezét, eléggé erősen.
"... Mi a faszt keres ez itt?"
"Tiszteletlen."
Majd egy újabb üvöltés Nolantől. Bettynek fogalma sem volt mi történik mögötte, viszont egy dologban biztos volt: Metis hangját hallotta.
"... Rohadék, én.. Nem veszíthetem el ezt így...!" Nolan mondta, fájdalmasan és idegesen.
"Bevallom, jó szórakozás volt, ügyesen megtaláltad a tőrt amit neked hagytam!" Majd újabb üvöltés. Nolan keze mintha legyengült volna, leesett Betty mellé, aki hirtelen egy kis megnyugvást mutatott, ám a biztonság kedvéért maradt mozdulatlan. "Viszont meguntalak, és már a hátadba döfni is eléggé fárasztó... Szórakoztató egy játék voltál, Nolan!- AHG!"
Egy furcsa, és fájdalmas hang hallatszott Metistől, miután Betty észrevette Nolan kezét hirtelen megmozdulni. Betty azonnal felállt, majd látta ahogy mindenki próbált minél távolabb kerülni egymástól.
"Metis!" Betty felemelte a hangját, mikor észrevette a súlyos sebet testvérén, melyet egyértelműen Nolan okozott.
"N-nahát... Lehet még..." Metis sebét fogván, kissé nyögdécselve Nolanre nézett. "... Mh... Lehet még tartogatsz meglepetéseket, n-nem igaz?"
"Fogd be, most azonnal.. Nem itt fogok elvérezni, az egyszer biztos!" Nolan elrohant.
"NOLAN!" Betty a férfi után üvöltött, majd mielőtt sietve követte volna őt, testvérére nézett ismét. "Metis, te idióta! Hogyan gondoltad-"
"ROHANJ MÁR UTÁNA, BETTY!"
Majd úgy is tett.
Hiába volt kevés ereje és energiája mivel már régen evett, képes volt a vérző férfival felvenni a tempót. Nolan berohant egy szobába, pontosabban abba, ahol egy hatalmas melegséget árasztó kemence volt. Az ajtót bezárta, majd testével tartotta azt, míg elővette a kulcsait.
"NOLAN, NYISD KI A ROHADT AJTÓT!" Betty üvöltötte a túloldalról.
"HA MÁR MIATTAD PAZAROLTAM EL AZ ÉLETEM, LEGALÁBB A HALÁLOMMAL TESZLEK TÖNKRE!"
Betty minden erejét összeszedte, hátrébb lépett, majd erőből betörte az ajtót.
"NYOMORODJ MEG, RIBANC!-"
Nolan megpróbálta leszúrni a nőt, viszont ő hirtelen átharapta a torkát.
Egy darabja Betty szájában maradt. Egy lényeges darabja. A hulla Bettyvel együtt a padlóra esett, majd ezt követte a cafat amit Betty tartott egy ideig.
"... Váó. Egyik drogos estémen sem láttam még ilyen kurva jó cuccot!" Egy ismerős, röfögős nevetést hallott meg Betty, miközben lihegve próbált lenyugodni.
"... Molly...?" Betty a másik nőre tekintett.
"Végre őszintén hívhatlak Királynőmnek!-"
"Molly."
Amint meghallották a hangját, mindkettő hölgy Metisre tekintett, aki már látszólag gondoskodott a sebével egy kis kötést használva. Felsőtestét a kötésen kívül semmi sem fedte, mégis szokásosan, nyugodtan sétált az említett személy felé.
"Metis, nyuszó!" Molly szokásos mosolyával ajándékozta meg a sebesült férfit.
"Molly... Én egyetlen, drága, imádnivaló Mollym..." Metis kihúzta magát, amint a nő elé került.
"Igen, Nyuszi?-"
Metis hirtelen egyik kezével elkezdte erősen fojtogatni Mollyt, miközben szinte pislogás nélkül bámult a szemeibe. A hölgy két kezét Metisére tette, ám képtelen volt rendesen megvédeni magát.
"Metis-!" Betty próbált rászólni testvérére, viszont a felállás nehezebbnek bizonyult számára, mint gondolta.
"Bármi történhet, bárki kérdezhet, ha akár egy szót is szólsz erről az estéről akárkinek, megesküszöm hogy rosszabbul végzed majd mint Nolan."
"É... Értve... F-felség..." Molly próbált válaszolni.
"Helyes." Mondta Metis, majd elengedte Mollyt, aki elkezdett hirtelen levegőért kapkodni. "Takarodj a szobádba, és tégy úgy mintha itt sem lettél volna."
Molly kissé félve ránézett mindkettő személyre, majd úgy tett ahogy Metis mondta, szó nélkül.
"... Egyél." Metis megszólalt miután Molly elment.
".. Nem... Én.. Megfogadtam-"
"Ne legyél ennyire ostoba, Betty." Metis kezeit a mellkasa elé tette, majd kiegyenesedett. "Az étel előtted van. Tudod hogy nagyon hamar megromlik, pláne ilyen melegben, így én nem vesztegetném az időt a te helyedben."
"... Nem bírom ezt egy pár óra alatt feltakarítani, én... Valahogy zárva kell tartanom ezt a helyet a következő szolgálómtól..."
"Egyél, majd úgyis jobban gondolkodhatsz ezekről miután nem éhezel."
"... Csak... Csak annyit, amennyi szükséges.."
Majd Betty letérdelt, és elkezdett étkezni Nolan testéből.
"... Úgy csinálod ahogy akarod, Betty. A kapu előtt várlak, mire elkészülsz."
Majd Metis hagyta hogy a testvére egyedül egyen.
Betty megpróbálta a lehető legjobban  feltakarítani azt a mocskot, amit az esemény hagyott maga után, egy kivétellel. Nolant direkt meghagyta. Romlott vagy sem, Bettynek legalább lesz miből táplálkoznia.
Lassan reggel 6 óra, így Betty lerohant oda, ahova Metis hívta őt.
"... Á, Betty, hát itt is vagy!" Metis boldogan köszöntötte Bettyt.
"Metis. Először is, hogy van a sebed?" Betty eddigre már teljesen kigondolta hogy miket szeretne megbeszélni Metissel, egyértelmű milyen sorrendben.
"Kibírom. Tele van a testem hegekkel, egy új már annyira lényegtelennek hat."
"Rendben. Akkor kérlek szépen, többet egy gondolatod se legyen bármi ilyesmiről! Te komolyan képes voltál egy különleges tőrt csaliként használni? Meghalhattunk volna!"
"De nem haltunk!" Metis vígan mosolygott.
"És? Most még szolgálóm sincs, pedig már péntek van, és nem olyan egyszerű számomra találni egyet!"
"Segítek."
"Dehogy segítesz, te sosem segítesz már! Fel sem fogod, mekkora problémával állok szemben! Metis, sürgősen találnunk kell egy-"
A kapu kinyílt, majd egy olyan személy lépett be rajta, akit Betty igazán nem szeretett volna jelenleg. Egy személy, aki Betty eddigi tapasztalata szerint mindent megérdemel amire vágyik, és pont ezért akarta távol tartani őt ettől a pozíciótól.
"... Elnézést, talán rosszkor érkeztem?" A kék szépség kérdezte, mire Metis túlságosan barátságosan köszöntötte őt, ezzel megpecsételve az ő és Betty jövőbeli kapcsolatát.
"Dehogy érkeztél rosszkor, Kedves!"