Az Ördög gyengéd jobb keze

(6) Megváltás

Óra ketyegés.
Már pár órája csupán ezt a hangot hallgatja Betty, miközben kényelmes vörös fotelben ülve egy vastag könyvet bújt.
"... Meddig szeretnél még mögöttem állni?" Betty megszólalt, szemét nem levéve a könyvéről.
"Mióta olvasol te növényekről?" Kérdezett vissza Metis.
"Tán probléma?"
"... Csak érdekelt." Metis elkezdte kezeit pihentetni a fotel tetején, közelebb hajolva testvéréhez.
"Mit szeretnél?" Betty ránézett Metisre.
"Semmit.." Felelte Metis, kissé elbambulva a gondolataiban való elveszés miatt.
"... Metis, jól vagy?" Betty becsukta a könyvét.
"Hm?" Metis folytatta a semmibe való bámulást.
"... Jól vagy?" Betty megismételte kérdését.
Metis egy ismét hümmögésen kívül nem válaszolt, majd Betty fejének a hirtelen megsimogatása után csendben elment.
Dél múlt két órája. Ha Betty nem hallotta volna egy ismerős hang dúdolását, valószínűleg még mindig úgy gondolná, hogy 12 óra sincs. Könyvét azonnal bezárta, a székére tette és elindult a hang irányába.
"... Wanda?"
"Hmm-hmm hmm... Ó, üdv Betty úrnőm!" Wanda boldogan köszönt Bettynek, miközben kezeiben pár tárgy volt látható... Tárgyak amik olyan szobákból valóak, amihez Wandának nincs kulcsa.
"Wanda... Honnan szerezted ezeket- Mit keresel Metis helyén egyáltalán?" Betty kissé idegesen kérdezte ki Wandát.
"Elnézést, én csak..." Wanda meghúzta magát. "... Metis uralkodó átadta nekem Molly kulcsait, mivel ő hamarosan elmegy.. Szörnyen sajnálom, nem szerettem volna önnek kellemetlenséget okozni!-"
"Senkinek sem okoztál kellemetlenséget, kedves." Egy harmadik személy lépett be a szobába.
"Metis őfelsége!" Wanda megfordult, szembe kerülve a magas személlyel.
"Wanda, amint megtudtam hogy ennyire korlátozott téged Betty, egyszerűen képtelen voltam nem átadni neked a saját helyem kulcsait!" Metis két kezével megfogta Wanda egyikét, aki egy kellemes mosollyal köszönte ezt meg.
"... Mollynak nincs szüksége a kulcsokra?" Betty kérdezte, lenyelve a szituáció miatti idegességét.
"Nem, ő hamarosan-"
"Betty úrnőm, Molly megkapja a megváltást!" Wanda izgatottan félbeszakította Metist. "... E-elnézést őfelsége, túlságosan boldoggá tesz ez engem.."
"Semmi baj drága, én annak csak örülök. Ha Betty a te megváltásodat is túlságosan sokáig húzza, lehetséges befogadlak saját szolgálómként-"
"Wanda, elmegyünk!" Betty határozottan parancsolta.
"Ó, rendben..." Wanda Bettyre tekintett, mielőtt gyorsan Metishez fordult ismét, hogy válaszoljon. "Köszönöm szépen az ajánlatát őfelsége, viszont bízok abban hogy Betty úrnőm akkor juttat el a paradicsomba, amikor az helyes. Nem is vágyok jelenleg semmi többre, így ez nekem tökéletes."
"... Gondold még át."
"Egyértelműen Metis őfelsége, viszont-"
"WANDA!" Betty felemelte a hangját.
"Elnézést, Betty úrnőm!" Wanda sietve Betty mellé került, miközben elköszönt Metistől. "Betty úrnőm, a tárgyakat tegyem vissza most, vagy majd később?" Wanda út közben kérdezte.
"... Használhatod őket."
"... Betty úrnőm... Minden rendben?"
"..."
"Bocsánat... Mivel azt írta hogy ne keressem önt ma, így nem szerettem volna zavarni ezzel.."
"Wanda.." Betty a másik hölgyre nézett. "Én csak attól tartok, hogy rosszul vegződnek majd a dolgok. Nem szeretném ha úgy gondolnád, hogy nem kedvellek téged. Én a legjobbat szeretném neked."
"Nekem az a legjobb, ami Betty úrnőmnek a legjobb! Még akkor is ha önnek az a legjobb hogy elkerül engem.."
"Ne gondold ezt, Wanda." Betty kihúzta magát. "Vannak bonyolult dolgok, viszont én egyértelműen szeretek veled időd tölteni. Értve?" Betty apró mosollyal tekintett Wandára.
"... Értve." Wanda viszonozta Betty mosolyát.
Miután Betty helyére értek, Wanda saját szobájába rohant izgatottan. Betty kihozta a másik könyvét melyet olvas, majd mielőtt azt folytatta volna, benézett Wanda szobájába.
"... Kellemes." Betty megszólalt az ajtóban állva, figyelve Wandát ahogy az ágya melletti éjjeliszekrényen egy virágcserepet fest.
"Ó, um... Köszönöm!" Wanda Bettyre nézett. "Nem szoktam sokat művészkedni, viszont díszíteni mindig is szerettem!"
Betty közelebb került Wandához, így jobban megvizsgálhatta a festést. Igaz hogy a pontok, szívek, illetve vonalak nem mondhatók annyira kreatívnak, viszont Wandának van valahogy egy különleges, édes módja ezeket ábrázolni. Kellemes őt nézni ahogy fest. Betty lefeküdt Wanda ágyára, hogy kényelmesen tudja nézni ahogy Wanda munkálkodik.
"Kérlek, folytasd. Jó érzés nézni ahogy festesz."
"Hm, ezt érdekes hallani. Köszönöm szépen hogy így gondolja, úrnőm!" Mondta, majd folytatta a dekorálást.
Betty egész napja tele volt idegességgel és feszültséggel, viszont ez volt valószínűleg napjának a legnyugodtabb része. Wanda keze és mozdulatai elbűvölőek voltak számára, egyszerre hatottak úgy mintha Wanda épp modellt állna, illetve szimplán természetesnek. Minden másodperc egy kincs volt Bettynek, ha lett volna rá képessége valahogy, pislogni sem pislogott volna.
"Kész!" Wanda boldogan jelentette ki.
"Mi? Máris?" Betty felült.
"Igen, már csak száradnia kell... Úrnőm, amiket használtam, szeretném a helyükre tenni ismét, viszont az Metis őfelsége helyén található. Megengedi hogy átmenjek?"
"Csak akkor, ha viszel engem is magaddal."
Wanda kuncogott. "Természetesen, őfelsége!"
Majd jó érzésekkel feltöltve elindultak.
"Betty úrnőm, gondolkodott azon, hogy beszerez a szobájába egy növényt? Vagy esetleg virágot?"
"Néha. Mivel jelenleg sok ilyen könyvet olvasok, van pár szimpatikus fajta. Viszont nem döntöttem még egy mellett sem."
"Nyugodtan szóljon ha a jövőben mégis így tesz, örömmel ültetem el, festek virágcserepet, és gondozom majd!"
"Tudom. Emiatt nem aggódok."
"Ennek nagyon-" Wanda hirtelen megtorpant. "..."
"Hm? Mi a baj, Wanda-..."
"... Azok... Vérfoltok... Tócsák..?" Wanda sokkolva nézte a padlón kiömlött vért, majd hirtelen észrevett valamit. Egy kenőcsöt. Pont egy olyat, amilyet ő adott Mollynak. "Várjunk.. Úrnőm, a kenőcs kiborulva, Mollyhoz tartozik! Reggel megsérült, ott voltam, és így tudtam neki hozni-"
"Wanda, azonnal menj vissza a szobádba, és ne is gyere ki." Betty kicsit hirtelen megfordította Wandát, hogy szembe kerüljenek egymással.
"Úrnőm, lehet Molly sebe megint felszakadt! Ha nem lett-"
"Wanda, könyörgöm, bízz bennem! Most rögtön fordulj meg, hagyhatod a szobádba a festős dolgokat, csak menj vissza! És a mai nap ki se gyere, nem számít mit hallasz! Próbálj meg aludni, ígérem, nem hagyom hogy bajod essen, csak tegyél úgy ahogy mondok!" Betty végigsimított Wanda félelmet kifejező arcán, majd miután ő hevesen bólogatott, csupán egy mondatot mondott, mielőtt elszaladt volna.
"Betty úrnőm, nem tudom mi történik, viszont vigyázzon önmagára mindennél jobban!"
Betty miután egy rövid sóhaj közben összeérintette homlokát Wandáéval, válaszolt neki.
"Ígérem, egyikünknek sem lesz baja."
Wanda egy utolsót bólintotott, majd végleg egyedül hagyta Bettyt.
Fájdalmasan nézett végig a véres padlón.
Tudta mit kell tennie. És neki is rohannia kell.
Gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott Metis szobájához futott, ahová várhatóan a vérfoltok vezettek. Viszont mikor betörte az ajtót, csupán egy fájdalmas gondolat volt a fejében.
Megint elkésett.
Metis nem zavartatva magát, az utolsó cseppeket facsarta ki Molly egyik belső szervéből, egyenesen a szájába.
Molly arca felismerhetetlen volt. Mintha a nagyrésze letépődött volna. És Betty tudja is hogy kitől, és kiben van jelenleg Molly arcának a fele.
"Mmh.. Betty, egyszerűen a legszörnyűbbek ízlenek a legjobban!" Metis elkezdett kutatni a nő teljesen felnyitott, mellkastól hasig tartó részén.
"..."
Betty képtelen volt válaszolni. Megesküdött rá. Nem fogja hagyni, hogy Metis egy újabb embert egyen meg. Nem fogja saját magának hagyni, hogy egy újabb embert egyen meg.
"Betty, nézd! Egy vese!" Metis boldogan emelte fel a véres szervet. "Tudom jól, hogy ez az egyik kedvenced... Nem kérsz egy kicsit?" Metis mosolyogva nyújtotta testvérének.
"... Beteg vagy. Nem lenne szükséged hetente enni, megígérted hogy a következőt majd csak éhség miatt ölöd meg!"
"Valóban? Hmmm...
Nos, akkor úgy tűnik hazudtam!"
Metis felnevetett, majd hagyta hogy Betty végignézze ahogy befejezi az evést.