A megszeghetetlen eskü • Draco Malfoy ff.

1. fejezet - A vonat út

Korán ébredtem. Szeptember 1-je volt, ami azt jelentette, hogy a hatodik évemet kezdtem a Roxfortban.
- Camile, kicsim? Fenn vagy? - kopogott anya az ajtómon.
- Igen - kiabáltam ki neki és felültem az ágyamon.
- Igyekezz, reggelizünk és indulni kell a vonatra.
- Rendben! - nyújtózkodtam.
Az ágyból kimászva előszedtem a mára előkészített ruháimat. A fehérnemű után elsőként a fekete blúzomba bújta bele, amit Madam Malkin tökéletesen rám igazított. Az utolsó gomb begombolása után a lábaimat gondosan bújtattam egy vékony fekete harisnyába, majd a szürke szoknyám cipzárját felhúzva késznek is éreztem magam. Az egyenruhánk szoknyáját felhajtattam, amíg anyám mással volt elfoglalva, nem volt boldog, de beletörődött, hogy ezt szeretném.
Az utazó ládám tartalmát még egyszer ellenőriztem, szépen sorakoztak benne a blúzok, a szoknyák, a talárok és a smaragd zöld nyakkendők. Még egy vastag köpenyt a tetejére tettem a téli hideg időkre. A ládát lezárva ujjaimat végig futtattam a monogramomon. C. D.
Ezután a vékony köpenyemet az egyik kezembe fogva a másikban a pálcámmal elmormoltam a varázsigét.
- Vingardium leviosa - a láda megemelkedett és lelebegtettem a lépcsőn.
Az asztalnál apám épp a Reggeli Prófétát lapozgatta. Anya pedig rosszallóan nézett rá.
- Tedd már le az újságot - csattant fel az egyébként mindig csendes nő.
- Ááá, kincsem - mosolygott apa, miután letette az újságot. - Csinos vagy.
- Köszönöm - ültem le és álltam neki a reggelinek.
- Mindent bepakoltál? - érdeklődött anya.
- Azt hiszem, igen - mosolyodtam el.
- Karácsonykor haza jössz? - faggatott tovább apa.
- Majd meglátjuk, nem tudom még - vontam vállat két falat között.
Reggeli után a King's Cross pályaudvarra hoppanáltunk, ahol szereztünk egy kocsit és sietve indultunk meg a 9 és ¾-dik vágány felé.
A falon fél tizenegykor még könnyedén átjutottunk. A vonatra váró tömegben pedig hamar kiszúrtuk Dracot és Narcissát.
- Szép napot! - léptem a nő mellé.
És újra játszódtak a fejemben a tegnapi események.

- Camile, add a kezedet! - utasított Narcissa, miközben Bellatrix pálcát rántott és aranyló kötelek jelentek meg az összekulcsolt kezeink körül.
- Esküszöl, hogy Draco mellett leszel, miközben végre hajtja a Nagy Úr kérését? - tette fel a kérdést a sötét boszorkány.
- Esküszöm! - válaszoltam határozottan.

- Ááá Camile, de jó látni! - ölelt magához a nő, ezzel visszarántott a jelenbe. - Szervusz Carina, jó téged látni Antonin!
A felnőttek beszélgetésbe elegyedtek, miközben mi kelletlenül álltunk egyik lábunkról a másikra egymás mellett. A tömegben kiszúrtam Pansyt és Daphne-t, akik már a vonatra igyekeztek felszállni.
- Azt hiszem, fel kellene szállnunk - jegyeztem meg hangosan.
- Persze, hisz mindjárt indul a vonat... - mosolyodott el anya. - Jó utat fiatalok! Vigyázzatok egymásra.
Elköszöntünk a szüleinktől és Draco a nyomomban elindult a vonatra.
Hamar megtaláltam Daphne-t, aki egy üres fülkében üldögélt.
- Pansy? - dugtam be hozzá a fejemet.
- Gondolom Malfoy-jal ül... - vont vállat a Greengrass lány.
Otthagytam a lányt és a díszes társaság keresésére indultam. Csakhamar rájuk is akadtam pár fülkével arrébb.
Pálcával a kezemben határozottan léptem be hozzájuk.
- Crack, Monstro, Blaise, Pansy tipli van - sóhajtottam ellentmondást nem tűrően. - Beszélnem kell Malfoy-jal.
Draco négy szempár keresztüzében találta magát, én pedig fel tudtam volna robbani, hisz ha kettőnkről van szó, akkor mindig tőle várják az utolsó szót.
- Menjetek! - adta ki az útjukat.
A társaság kelletlenül, de elhagyta a fülkét.
Mikor mindenki távozott a pálcámat az ajtóra szegeztem.
- Colloportus - és a zár bezárult.
- Hm? - húzta fel kérdőn a szemöldökét a srác velem szemben. - Mi ilyen titkos Dolohov?
- Csak nem szeretném, ha bárki megzavarna minket - tettem keresztbe a lábamat mosolyogva.
- Mit szeretnél tudni? - fonta össze gyanakvóan a karjait.
- Egyrészt, hogy értetted tegnap előtt, hogy Blaise szerencsés? - tettem fel a bemelegítő kérdést, mert erre volt a legegyszerűbben feldolgozható választ adnia.
- Együtt jártok nem? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre, bólintottam. - Ezért...
- Azt hiszem szakítok vele... - vallottam be és sóhajtva hátradőltem.
- Miért? - vonta fel ismét a szemöldökét. - Oké, messze nem olyan jó parti, mint én, de azt hittem jól megvagytok...
- Az egyéb elköteleződéseim mellett nem fér már bele - mosolyodtam el.
- Mire célozgatsz?
- Jaj már Draco... Édesanyád és Bella néni tegnap nálam jártak...
- Mit akartak? - feszültek meg a srác izmai, nyoma sem volt már az iménti jó kedvének.
- Csak egy kis szívességet, hogy támogassalak, bár amíg nem tudom miben kellene téged támogatni fogalmam sincs, hogyan segíthetnék... - nem akartam az esküről beszélni. - Szóval Draco, milyen feladattal bízott meg a Nagy Úr?
- Nem beszélhetek róla... - bámult ki az ablakon.
- Nekem beszélhetsz, megesküdtem, hogy segítek - bukott ki belőle.
- Tessék? Ugye nem kellett letenned a megszeghetetlen esküt? - hajolt egész közel hozzám.
- De igen... - vallottam be zavartan.
- Komolyan nem hiszem el anyámat.... - fogta a fejét.
- Semmi vész - próbáltam felvidítani. - Azt mondta, csak bizalmasra van szükséged, aki néha segít összeszedni magad, tehát semmi világmegváltó dolgot nem vettem a nyakamba.
Egyetlen pálca mozdulattal elhúzta a folyosó felé néző ablakokon a függönyt, hogy ne csak ne jusson be senki, de be se lásson. Nyeltem egyet...
- Szóval, akkor nézzük jól értem-e... - mosolyodott el. - Ha összecsapnak a hullámok a fejem felett és úgy érzem már nem bírom tovább akkor fussak hozzád és te majd ápolgatod a lelkemet?
- Azt hiszem... - válaszoltam bizonytalanul.
- Tehát, ha azt mondom, hogy arra van szükségem, hogy megcsókoljalak, akkor megcsókolhatlak? - vigyorgott.
- Ne legyél már nevetséges - ráztam a fejemet zavartan. - Mi az istenért akarnál megcsókolni, mikor ott van neked Pansy, csókolgasd őt.
- Ami azt illeti nem akarok Pansyval lenni, de ezt már tegnap előtt kifejtettem... - nézett ki megint az elsuhanó tájra. - Az egyetlen lány, akit megcsókolnék az te vagy... Ezért mondtam, hogy Zambini szerencsés...
- Tessék? - néztem rá elkerekedő szemekkel.
- Ne érts félre... Nem akarok járni veled, meg ilyenek, csak tudni, hogy milyen - nézett újra rám egy félmosollyal.
- Akkor tedd meg - dőltem hátra. - Essünk túl rajta és akkor tudni fogod milyen...
Meglepetten nézett rám, én pedig sürgetően átültem mellé, hogy minél előbb túlessünk rajta.
Draco előrehajolt és akkor megéreztem puha ajkait az enyémeken. Nem követelőzött, ráérősen csókolt, mint aki ki akarja élvezni a pillanatot. Meglepetésemben résnyire nyitottam a szám, amit felhívásnak vett és nyelve már tolakodott is be a számba.
Ez a csók teljesen más volt, mint a Blaise-zel való csókjaim. Sokkal inkább éreztem azt, hogy ez értem van, nem ő érte.
Észre sem vettem mikor karoltam át a nyakát. Egy pillanatra elváltunk egymástól, de többet követelve visszahúztam és újra megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba.
Hosszú percekig tartott, míg újra értelem csillant a fejemben és óvatosan eltoltam magamtól, majd újra helyet foglaltam vele szemben. Hogy minden további kísértést kiiktassak egyetlen pálca suhintással elhúztam a függönyöket.
- Ezen is túl vagyunk, szóval? - sürgettem az alap kérdésemre a választ, miközben próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy mennyire jól csókol.
- Egyelőre nem beszélnék róla... - mosolyodott el.
- Értem - ért mindkét lábam talajt, majd felálltam. - Akkor gondolom majd beszélünk...
- Valószínűleg... - vont vállat.
Az ajtóhoz lépve elmormoltam egy Alohomorát, majd távoztam a fülkéből.