A megszeghetetlen eskü • Draco Malfoy ff.

2. fejezet - Az az átkozott nyaklánc

Már több, mint egy hónap eltelt azóta, hogy megkezdtük az évet. Az elmúlt évekhez képest semmi nem változott. Draco nem keresi a társaságomat, ahogy én sem szeretném az övét. Viszont a vonatos csók nem megy ki a fejemből. Sokszor kapom magam azon, hogy a könyvtárban leckeírás közben, vagy az órákon elbambulva újrajátszom a jelenetet a fejemben. Október 12-e van, egy újabb Roxmotsos szombati nap. Sok kedvem nincs a faluba mászkálni, de Daphne és Blaise ragaszkodnak hozzá, hogy velük tartsak.
– Muszáj ezt? – sóhajtom kelletlenül.
– Kifosszuk a Mézes falást, meg iszunk egy vajsört és jövünk vissza – csókolt homlokon Zabini.
– Legyen... – mormoltam. – Pansyék gondolom szokás szerint külön mennek...
– Fogalmam sincs mi van Malfoy-jal, igyekszem kimaradni a hülyeségeiből... – ráncolta a homlokát a pasim.
– Jól teszed – álltam lábujjhegyre, hogy megcsókoljam.
– Apropó hülyeség... Sosem beszélsz róla, hogy mi miatt kellett bezárkóznod vele az ide vezető úton...
– Nem lényeges, családi ügy, ne foglalkozz vele, mint látod minden maradt a normális kerékvágásban, nem volt semmire kihatással – erőltettem egy mosolyt az arcomra.
– Nézzétek! – rángatott a csuklómnál fogva a Greengrass lány – Van új csokibéka, meg varázspálca nyalóka...
– Kapsz tőlem nugátot, mert azt tudom, hogy imádod – puszilt bele a hajamba Blaise.
– Cuki vagy... – mosolyodtam el.
– Ezt azért ne híreszteld... – mosolygott vissza rám.
Ez volt az a mosoly, amit egyedül én érdemeltem ki. Fogalmam sincs, hogy mivel értem el, hogy két évvel ezelőtt a mindig hűvös és mindenkivel arrogáns Blaise Zabini figyelmét kiérdemeltem. Bevallom őszintén, amikor a karácsonyi bál lehetősége felmerült sok mindenkire számítottam, csak rá nem. Blaise volt az első, aki hajnalok hajnalán a klubhelyiségben várt, hogy ugye még nincs partnerem a bálra. Mosolyogva mondtam neki, hogy ő volt a leggyorsabb, így most már van. Később több Dumstrangos fiú is megkörnyékezett, de mindenkinek nemet mondtam, hisz volt már párom. Malfoynak valamikor a bál előtti utolsó héten jutottam eszébe, emlékszem teljesen fel volt háborodva, hogy már igent mondtam valakinek. Egy fél órás monológot kellett végig hallgatnom arról, hogy a dolgom az lett volna, hogy vele menjek, hogy néz már ki, hogy nem megyünk együtt, mikor a családjaink ezt várják el.
Azt hiszem igazán ekkor szakadt meg közöttünk valami Dracoval. Zabinivel rengeteg időt töltöttem együtt a bál után, Pansy szépen kikopott a bandából és Daphne sosem problémázott rajta, ha a pasim velünk töltötte az idejét. Élveztem, hogy Blaise igazából mindenki számára közömbös, hogy felette áll a kasztoknak és szóváltásba sem folyik bele senkivel. Ő mindig a kívülálló, felsőbbrendű, gúnyolódó ember lesz.
– Mielőtt beülünk a Három seprűbe, benézhetnénk a Calamusba és az Aranytalárba is... – mosolyogtam a nugáttal a kezemben.
– Mi van, megjött a kedved a pénz költéshez? – nevetett mellettem Daphne.
– Pusztán szükségem van egy új pennára, illetve megnézném, hogy milyen ruhák vannak most... – forgattam a szemeim.
Mindenki azt gondolja rólunk, hogy ha zöldet és feketét viselünk, akkor eredendően rossz emberek vagyunk. Erre a remek kivétel Daphne... A Greengrass lány, bár büszke, hogy a huszonnyolcak egyike soha nem támogatná a Sötét Nagyúr törekvéseit.. Ő és a húga Astoria két végtelenül kedves lány, akik mindig a köz érdekeit nézik. Szerettem Daphne mindig pozitív hangulatát a kis triumvirátusunkban Pansyval. Valahogy ő volt mindig az, aki kiegyensúlyozott minket. Pansy Parkinson pedig én voltam, egy kicsit felületesebb kiadásban. Pansy és én annyira hasonlítunk személyiségileg, hogy soha nem jöttünk volna ki jól, viszont mivel neki feltett szándéka volt felhívnia magára Malfoy figyelmét, ezért jóban kellett lennie velem, hisz tudta, hogy a halálfaló leszármazott akárkit nem fog észrevenni, de azt aki a Dolohov lánnyal van azt biztosan. Mivel én soha nem mutattam érdeklődést Draco iránt, így nem jelentettem veszélyt Pansyra. Ez az idei vonat út alkalmával megváltozott... A lány, akivel volt időszak, amikor barátnőknek neveztük egymást mára csak azt figyeli, mikor botlok el és mikor taszíthat le a "trónomról". Hiszen hiába a "nagy" Draco Malfoy barátnője soha senki nem fog rá hallgatni. A Mardekár ház méhkirálynője még két évig biztosan én vagyok.
– Jól vagy? – érdeklődött Blaise, amikor már a harmadik pennát nézegettem szórakozottan.
– Eszembe jutott Pansy – vallottam be. – Kicsit sok a játszma és az intrika mostanság...
– Tudod, hogy ebből én kimaradnék, de ha ennyire megterhel engeddel a dolgokat... – simogatta meg az arcomat.
– Bár ilyen egyszerű lenne – kuncogtam. – Csak, hogy én élvezem a megfélemlítést, az egész figyelmet és a behódolást...
– Persze, hogy élvezed... Mardekáros vagy – mosolyodott el és felemelte az állam, hogy megcsókolhasson.
Sohasem addig csókolt, míg én szerettem volna, soha nem kérdezte meg, hogy jól esett-e, vagy hogy szeretnék-e még... Ez a csók is addig tartott, amíg neki jól esett, majd összekulcsolta az ujjainkat és a kiválasztott pennákkal a kasszához mentünk és fizetett.
Mindig úriember volt, soha sehol nem hagyott fizetni semmiért, pedig nem voltam híján a galleonoknak. Sőt sok esetben, ha Daphne velünk tartott az ő édességeit és italait is Blaise fizette, mert szerinte egy lány ne fizessen magának.
Élveznem kellett volna a társaságát, de valahogy pont olyan státusz szimbólummá vált, mint a zöld-fekete nyakkendő, egyszerűen az aktuálisan betöltött pozícióm velejárója. Semmit nem éreztem iránta, csak hogy az én helyzetemben fontos, hogy itt legyen, mint biztos pont.
Végül az Aranytalárba nem mentünk be, inkább a Három Seprűt vettük célba. Itt a három vajsörünk felett figyelgettük a roxforti diák társakat és kritizáltunk mindenkit nevetve, míg Daphne meg nem elégelte.
– Elég már, annyira gonoszak vagytok... – csapott az asztalra.
– Miért? Szerinted ők nem ugyanezeket gondolják rólunk? – húzta fel Zabini kérdőn a szemöldökét.
– Gondolom, de – sóhajtott a lány. – De mi lehetnénk jobbak!
– Egy részüknél mindenképp jobbak vagyunk, hisz aranyvérűek vagyunk – mosolyodtam el, mire Blaise csak helyeslően bólintott.
– Javíthatatlanok vagytok... – csóválta a fejét, mire elnevettük magunkat.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Draco az egyik hátsó eldugott sarokban egy griffendéles lánnyal beszélget. Azt hiszem Katie-nek hívják és egy dobozt dug a kezébe, majd a lány teljes kábulatban elhagyja a kocsmát.
– Induljunk! – húztam le a maradék vajsörömet, mert biztos voltam benne, hogy a lány az Imperio varázslat alatt állt.
– Jó-jó – hörpintették fel ők is, amikor sürgető tekintetemet látták.
Katie nem sokkal előttünk bóklászott, de látszott rajta, hogy nincs teljesen magánál. A csomag a kezében felszakadt, ő pedig hozzáért a tartalmához, aminek hatására égtelen ordításba kezdett és elemelkedett a földtől. Távolról szemléltük a jelenetet. A saját háztársai hamar a segítségére siettek, mi pedig mintha nem láttunk volna semmit vissza siettünk a kastélyba.

Másnap bűbájtan után megragadtam Draco karját és az egyik ablakpárkányhoz cibáltam.
– Protego totalum! – hangzott a számból a varázsige, melynek hatására falat vontam magunk köré. – Komolya? Imperius átok?
– Nem tudom miről beszélsz... – bámult ki a parkra.
– Jaj már Draco, láttam... – forgattam a szemeim. – Ott voltam a Három Seprűben, a sok idióta lehet nem szúrta ki, de nekem teljesen tiszta volt, amikor a csaj felállt mellőled, hogy megbűvölted. Kinek kellett volna leszállítania azt a csomagot?
– Dumbledore-nak... – sóhajtotta. – Este a szükség szobájában találkozzunk és elmesélek mindent.
– Rendben – sóhajtottam és egyetlen pálca mozdulattal feldoldottam a bűbájomat.
Pansy ölt a tekintetével, de jó pincsi kutya módjára rohant Malfoly után, Blaise csak értettlenül nézett rám, mert nem ért semmit, de jobb is ez így.
– Minden oké? – kulcsolta össze a kezeinket.
– Nem tudom... – vallottam be sóhajtva.
– Kellene aggódnom? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.
– Mi? – nevettem fel. – Nem, nem gondolnám.
– Akkor jó... – karolta át a vállamat.
Én pedig a körmömet kezdtem el rágcsálni, amíg átértünk Lumpsluck órájára, mert furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy Draco mibe fog beavatni az este folyamán...