Wedding Day BL.🔞 Befejezett.

Vőlegény szökésben

Felharsannak az ismerős orgona dallamok. Mindenki gyönyörű ruhákban a legdrágább márkáktól. Üzlet emberek, cég tulajdonosok és egyéb *Khun Chai, akik meg lettek hívva az évtized esküvőjére, ahol a két nagy cég mágnás össze olvashat a Rattanakitpaisan és a Sriphothong. Mióta elfogadták az országban azt a törvényjavaslatot, hogy azonos nemű emberek is házasodhatnak a két cég szinte azonnal elrendezte az eljegyzést. Így kerülhetett sor arra, hogy most az oltárnál Khao a Rattanakitpaisan, és Pod a Sriphothong cégek várományosai állnak.

–          Vártam már ezt a napot. – Mosolygott ördögien Pod, ahogy Khao fülébe suttogott. – Végre az enyém leszel, nem mondhatsz ellent.

–          Te is tudod, hogy nem érted teszem. Ez a kötelességem. – A végét már csak magában mondta ki Khao, hisz tudja mit kockáztat, ha feldühíti még ennél is jobban jövendőbeliét.

Tudta jól, hogy ez a helyes, és, hogy ezt kell tennie. Fejben jelen volt, viszont a szíve Bangkok másik felében volt egy étteremben, ahol a séf valószínűleg most is a legmennyeibb ételeket készíti el, amiket valaha kóstolt. Legszívesebben oda rohant volna ott hagyva csapot-papot, de nem tehette.

Már mindenki helyet foglalt az óriási, zöld gyepes kertben egy öt csillagos szálloda területén, mikor hirtelen elhallgatott a zene, és mindenki érthetetlenül hátrafordult. Pod fogta magát és feldúltan elindult megnézni, hogy vajon mi szakíthatta félbe a ceremóniát.

Khaonak felocsúdni sem volt ideje, amikor valaki befogta a száját, és amíg nem figyelt senki, átrántotta a sövényen, ami a boltív mögött állt. Hihetetlenül megijedt és a szíve hevesen kezdett kalapálni halálfélelmében. Már arra is gondolt, hogy biztos a maffia akarja elrabolni az esküvője napján, hogy minél több pénzt kicsaljanak a családjától.

–          Nyugi baby, én vagyok az. – A mélyen döröngő hangtól még gyorsabbra kapcsolt a szíve, de már nem a félelemtől. – Elengedlek, de maradj csöndben. – Fordította maga felé a férfi és a mutató ujját is a szája elé helyezte, hogy nyomatékosabbá tegye a kérését.

Khao aprót bólintott és könnybe lábadtak a szemei.

–          First. – Suttogta alig hallhatóan séfje mélybarna szemében elmerülve. Álmában sem gondolta, hogy eljön, hogy megszöktesse, mégis megtörtént.

–          Sietnünk kell. – Egy gyors csókot lehelt szipogó szerelme homlokára, majd megragadta kezét és rohanni kezdett vele ki a szálloda területéről egyenesen egy sikátorba.

–          Ezeket vedd fel. – Nyomott Khao kezébe egy bőrdzsekit és egy sötét nadrágot.

Nem kellett kétszer mondani, a fiú olyan gyorsan átvedlett, hogy pislogni se volt ideje Firstnek. Kipillantott a főútra és mivel látta, hogy még nem követték őket, gyorsan a fejére húzott Khaonak egy bukósisakot, amiből még az arca se látszott ki, majd ő is így tett. Felszálltak First az út mellett letámasztott BMW New G 310 GS motorjára, és meg sem álltak, míg el nem hagyták a város végét jelző táblát.

Igen hosszúnak bizonyult eddig az út ledig még rettentően sok volt hátra, de muszáj volt megállniuk egy kis pihenésre.

–          First, most mi tévők leszünk? Ha az apám ránk talál akkor téged... – Nem bírta folytatni a mondatot mert elcsuklott a hangja, ki se akarta mondani, hogy mire gondolt.

–          Semmi baj nem lesz baby, megoldjuk. Nem fog ránk találni, ha olyan helyre megyünk, ahová már nem ér el a keze. – Próbálta nyugtatni kedvesét First miközben kezébe vette annak kerek arcát, és az orra hegyére adott egy apró puszit.