Nyakunkon a nyár! Milyen esemény fordul elő leggyakrabban ezen időszakban? Na nem a fesztiválokra gondolok! Esküvő! Ebben a témában olvashattok most. Tartsatok velünk.
Hát ez a nap is eljött. Az esküvő napja egy meghatározó pont az ember életében. Az kéne legyen. Hiszen ezen a napon Isten előtt is hivatalossá tesszük szerelmünket, és az aranygyűrű, mintegy zálog, köt minket egymáshoz.
Ezen a napon én is boldog voltam. Mindent megtettem, hogy az legyek. Már amennyire ez lehetséges volt olyan időkben, amelyekben mi éltünk. Mikor az ország háborúban áll, és míg a hatalom vezetői champagne-nyal koccintva tárgyaltak a hatalmas márvánnyal burkolt szobák falai közt, addig az átlag polgár a fronton ölte egymást, s folyatta vérét az egykoron még lakott városok romjaira.
Ilyen időkben házasodni soha nem volt könnyű. De mi meg akartuk tenni. Mielőtt ő elment volna a következő vonattal a seregbe.
A termelés átállt a hadigazdaságra, mindent annak rendeltek alá. Az emberek éheztek. Nem volt pénz nagy felhajtásra. Egy letisztult fehér öltözetet viseltem, a fejemen egy szép virágkoszorú pihent. A tükörbe néztem, és azt gondoltam; miért is kellene ennél több? Nem a selyem és a gyémánt tenne boldoggá.
Ezen kívül semmivel sem volt kevesebb a menyegzőnk, mint bármelyik másik. Mosolyogva álltam az oltár előtt, és mikor a szertartásvezető feltette az egész életemben várva várt kérdést, én boldogan feleltem.
- Igen. - mondtam, és miután a béta férfi is engedélyt adott rá, behunyt szemmel vártam, hogy magához ölelve megcsókoljon az alfám. Az egyetlen alfa az életemben. Jungkook szerelmesen csókolt, úgy, mint ezelőtt mindig is, de ez más volt. Ez a csók egy pecsét volt közöttünk. A szerződésünk végére nyomott vörös viasszal átitatott pecsét. Csillogó szemekkel néztem rá. És éreztem; ezt senki sem tudja elvenni tőlem. Hiába vettek el oly sok mindent, szakítottak szét családokat, barátokat, ezt az egyet senki sem képes kiszakítani a kezemből. A végtelen szerelmet, amit eziránt a férfi iránt éreztem.
Anyára mosolyogtam, könnyes szemekkel nézett vissza rám. Örült nekünk. Apa is örült volna. Mindig is kedvelte Jungkookot. Azt ígérte neki, ha elveszi az omega fiát, mindenét megkapja velem. Csak szeressen őszintén. De apa már nem tudta ezt betartani. Ő meghalt, a pénzünk pedig elértéktelenedett. Mindez pedig már nem számított. A világ túl gyorsan szaladt ahhoz, hogy ezzel túl sok ideje legyen az embereknek foglalkozni. De tudtam, ha most itt lehetne, ő kísért volna ma az oltárhoz.
Azonban ezen a napon én igazán boldognak éreztem magam. Nem sírtam amiatt, hogy mennyivel szebb és jobb is lehetett volna minden. Mert csak az az egy tény számított, hogy a sok szörnyű dolog közepette, ami a világban zajlott, mi itt voltunk egymásnak, és szerettük egymást.
Önfeledten táncoltam, énekeltem, nem érdekelt semmi, csak a boldog, örömittas pillanatok, amiket a családommal, a barátaimmal és legfőképpen életem szerelmével tölthettem. Egész nap őszintén mosolyogtam. Azt éreztem; semmi sem állhat a boldogságom útjába. És ez akkor így is volt. Az emberek örültek nekünk, mindenki örült. Azon a napon szinte mindenki elfeledkezett a nyomorról, a keserűségről, a szenvedésről.
A gyűrű az ujjainkon valóban jelentett valamit. Ránéztem, és elmosolyodtam. Egész nap nézni tudtam volna. Számomra azt jelentették, hogy a legfontosabb dolog örökké mellettem lesz, bármi is történjék.
Azt az estét én végig táncoltam és nevettem.
Az éjszaka pedig csodálatos volt. Életem legszebb éjszakája. Jungkook finoman fektetett le a puha ágyra, és lassú mozdulatokkal szabadított meg mindkettőnket a közénk álló anyagoktól, hogy utána verejtéktől nedves meztelen testünk egymásba fonódjon. Lágy csókokkal hintette be bőröm minden kis részletét, mintha attól tartana, hogyha egy pontot is kihagy, az eltűnik belőlem.
- Te vagy a legszebb dolog, ami velem történt az életben, Jimin. - suttogta szavait, melyek meleg fuvallatként szaladtak végig rajtam. Megcsókolt, és nyelveink hasonló násztáncot lejtettek, mint mi korábban a kintről beszűrődő zenére.
Lágy érintésekkel, édes csókokkal kényeztetett, minden másodpercnek olyan nagy jelentőséget tulajdonítva, mintha ez lehetett volna az utolsó. És mintha a világ legnagyobb kincsét bízták volna rá, úgy bánt velem. Hajába túrtam, mikor belém hatolt, és vágytól ittas hanggal köszöntem meg, hogy nem csak a lelkemet, hanem testemet is kitöltötte sajátjával. Vigyázott rám, és ez mindent jelentett.
Nekem ő jelentette a boldogságot, a szerelmet, az apró örömöket, a kellemest a kellemetlenben, a gyógyírt a vérző sebemre, az életet, mikor halni akartam, és a gyönyört a kínlódás közepette.
Minden lökésénél éreztem, hogy abban a világ összes szeretete benne volt. Gyönyört akart nekem és önmagának is okozni. Nyakába karolva, fejemet a párnába temetve kéjjel teli hangokat hallattam, ő pedig nem győzött dicsérni, hiszen hangom számára zene volt, csengettyű az elveszettségben, mely jelzi merre van a kiút, fáklya tüze a sötétben, mely kivezette őt a mélyből.
Szerelmesen gabalyodtunk össze, leheletünk páraként csapódott a hűvös levegővel, s mi ketten szinte forrtunk. Érzelmeink szikraként pattantak közöttünk, s cikáztak mellkasunkban, hogy azt érezzük, ennek soha nem akarunk véget vetni. Örökké így akarunk maradni, egymásban elveszve, egymásba feledkezve.
Hamarosan megéreztem a jól ismert érzést alhasamban, és az alfát még jobban magamhoz húzva engedtem szabadjára a felgyülemlett feszültséget, mire ő is így tett, s meg is éreztem gyöngyöző cseppjeit magamban. Már akkor tudtam, hogy ez más volt. Majd szemfogai éles hegyét is megéreztem nyakamon, melyekkel könnyedén hasította át a vékony, felforrósodott bőröm.
Fájt. De a tudat, hogy mindezt ő tette velem, értem, miértünk, a legnagyobb boldogsággal töltött el. Azon az éjszakán nem csak egymás előtt, Isten előtt, hanem a farkastörvények előtt is egymáséi lettünk. Megjelölt, és ezzel egy életre magához láncolt. Én pedig boldogan nyújtottam felé karomat, hogy kösse rám akár ezerszer is azt a béklyót, mely valójában számomra a legnagyobb szabadságot jelentette. Hogy szabadon szerethetem.
Az esküvőm napján valósággal a Mennyben éreztem magam. Hittem benne, ha elég erős a szeretetünk, egy felsőbb erő is mellénk áll majd. Mert Jungkook megígérte, hogy boldog család leszünk. Milyen az az Isten, aki hagyná, hogy elvesszen egy ilyen nemes cél? Ő megesküdött a gyermekünkre, akit azóta az éjszaka óta a szívem alatt hordoztam. Megesküdött, hogy visszajön, és nem kell többé a jövő miatt aggódnom. Nekem pedig nem volt okom kételkedni benne. Egy dolgom volt; reménykedni. Mert amíg a remény táplálja a szívet, addig bármennyire is lehet sötét körülöttünk, mindig marad egy kis fény az életünkben, ami a lelket tartja bennünk.
Aznap én voltam a világ legboldogabb embere. Egy olyan személlyel kötöttem házasságot, aki egy világot jelentett számomra. És azóta a nap óta egy vörös fonál, a sors vörös fonala húzódott közöttünk, ami mindaddig kitartott, amíg mindkettőnk szíve dobogott.
Hűséget fogadsz neki, míg a halál el nem választ?
Százszor és ezerszer is; igen.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
