Nyakunkon a nyár! Milyen esemény fordul elő leggyakrabban ezen időszakban? Na nem a fesztiválokra gondolok! Esküvő! Ebben a témában olvashattok most. Tartsatok velünk.
Esküvő... Valentin-napon, annyira....gej, nyálas, hányingerkeltő, elcsépelt. De drága testvérem ezt teljesen másképp látja. Szerinte romantikus, és édes, akár a menyasszonya, egy drága kincs, akit a tenyerén hordoz. Megérdemli a legszebb, legkülönlegesebb, és természetesen a legfényűzőbb esküvőt. Nem ismerem a leendő sógornőmet, Emilyt, sem pedig a családját, ott és akkor fogok először velük találkozni. Az ok pedig nagyon egyszerű, én vagyok a család fekete báránya. Nem, nem vagyok bűnöző, sem világi csavargó, egyszerűen csak homoszexuális, és a szüleimnek ez hatalmas érvágás. Így jobbnak láttam lelépni, amint lehetett. Steve nehezen viselte, mindig ott voltunk egymásnak addig, hisz ikrek vagyunk, így nagyon különleges volt a kapcsolatunk, de megértett, és elfogadta döntésem. Most hét év után, mégis visszatérek, mert ragaszkodott, hogy én legyek a tanúja.
Nyakkendőmet idegesen rángatom, sehogy sem tudom megkötni.
- Segítsek?- lép mellém Steve.
- Jó lenne, sose szerettem ezeket a vackokat.- simítok idegesen tarkómra.
Elém lépve, bíbelődik nyakamnál, így nekem van időm megfigyelni. Semmit nem változott, hiába az elmúlt hét év. Még most is olyan, mintha tükörbe néznék. Ha a ruhánk színe azonos lenne, senki sem tudna megkülönböztetni.
- Nem cserélünk ruhát? Mint a régi szép időben?!- kacagok fel, mire hitetlen arcát látva, még jobban nevetek.
- Neeem, ez pont nem az az alkalom. Bármikor vevő vagyok egy kis csínytevésre, de kérlek, ez az esküvőm!
- Tudom, tudom nem csinálok semmi hülyeséget. Nem hozok rád szégyent. Legalábbis ennél jobban.
- Ne mond ezt, sose szégyelltem, hogy a testvérem vagy, vagy azt, hogy más vagy. Én így szeretlek!
-Emily tudja?
- Igen, és ne aggódj, teljesen el tudja fogadni- kacsint rám, ami bevallom kissé furcsa.
- Na jó, haddjuk a lelkizést, inkább induljunk a kivégzésedre!
Bevallom, hősiesen végig szenvedtem a szertartást, nem mondom, hogy nem volt szép, csak nekem sok volt. Gyertya gyújtás, galamb reptetés, virágszirom eső stb stb. Ez mind csak külsőség, cirkusz a népnek, ha valaha is megtalálom az igazit, nem kellenek üres szavak meg csinnadratta, csendben, két tanúval is tökéletes lesz.
Legalább egy óra is eltelt, mire úgy ítéltem meg, hogy most már illik bemutatkoznom az új családtagnak. Emily tényleg bájos a maga nemében, és ha ezt a díszmadarat is el tudja viselni, akkor már szerzett egy jó pontot nálam.
- Jackson! – akaszkodik nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.- Steve már sokat mesélt rólad.
- Azt el tudom képzelni, én is sokat hallottam rólad, de a közelében sincs annak, amit látok! Gyönyörű vagy, igazán szerencsés ez a barom!- kacsintok rá, ő meg belepirul szavaimba.
- Köszönöm, de már férjes asszony vagyok.- kacarászik, majd hirtelen felkiállt.- Egy pillanat, Brain gyere ide!- int kezével a hátam mögé, én pedig kíváncsian fordulok meg.
Egy nálam alacsonyabb, törékeny testű srác közeledik felénk. A ruhája színe megegyezik az enyémmel, haja szőke, és mint egy angyal olyan, ahogy a nap megcsillan rajta. Szeme szikrázóan kék és tekintete olyan tiszta, mint a hó. Ha létezik szerelem első látásra, akkor az ilyen lehet. Fejem kapkodom a két személy között, míg testvérem a térdét csapkodva röhög rajtam.
- Jack ő az öcsém, Brian.
- Csak öt perccel vagy idősebb, nem kell mindig az orrom alá dörgölnöd.- vágja rá.
Steve még mindig fuldoklik, én meg úgy érzem eljött az idő, hogy megcsapjam.
- Nem felejtettél el valamit te tulok- mordulok rá.
- Nem hiszem. Hidd el az arcod látványa mindennél többet ért!
- Jack, azt hiszem a zsák megtalálta a foltját, hidd el megérdemlik egymást- szól Brain- szerintem hagyjuk őket turbékolni, mi meg keressünk egy üveg whiskyt és egy csendesebb helyet. Megőrülök ettől a sok embertől.
- Öcskös csak óvatosan a piával, mert, ha nem vigyázol te leszel a desszert.
Steve csak megütögeti a vállam és közelebb hajolva súgja:
- Csak emlékezz arra amit mondtam.
Elmémben ezerrel kutattam, hogy mit is akar ez jelenti, de sok időm nem volt, mert az újdonsült partnerem már átvágott a termen és eltűnt a hátsó ajtónál. Átfurakodva a táncoló embereken siettem utána, és kilépve a kertbe a padon ülve találtam rá, két pohár és egy üveg társaságában.
- Azt hittem meggondoltad magad és leléptél!-dönti oldalra szép fejét.
- Eszembe sincs, bár csábító gondolat. Csak az ifjú pár miatt maradok, a többi nem érdekel.
- Akkor már csak egy órát kell kibírnod, ugyanis akkor indulnak a nászútra. Igaz a buli folytatódik...
- De nem nekem, legalábbis nem itt.
- Nem meséltek rólam?- kérdezem feszülten.
- De igen, és sajnálom, hogy ennyire korlátoltak a szüleid. Megérteni nem tudom, hisz az én családom teljesen elfogadóak, sose volt ebből problémám.
Döbbenve néztem gyönyörű mivoltját, és nem akartam hinni a fülemnek. Ő meg csak mosolygott.
- Steve nem mondta el, hogy én is meleg vagyok?
- Arról sem tudtam, hogy létezel- néztem bűnbánóan rá.
Az egy óra gyorsan eltelt, majd még egy pár, mire magunk mögött hagytuk a mai napot. S , hogy mi történt ezután?!........
2024.02.14.
Eltelt egy év, és most is , mint tavaly ilyenkor, Steve köti meg a nyakkendőmet. A szituáció hasonló, de a közeg nem. Nincs csicsás dekoráció, hatalmas tömeg. Csak a tengerpart, pár virág és mécsesek. Aki fontos, itt van. Csak mi és a két tanú, Steve és Emily.
- Izgulsz töki?
- Mi...én...nem. Miért tenném?
- Na persze, én is nyugodt voltam egy éve.
- A fenéket, két whiskyt húztál le, mielőtt az oltárhoz léptél.
- Az csak gyorsító volt!-kacsint rám- hidd el most már minden a helyére kerül. Ott kint vár rád, az az édes srác, aki mellesleg a feleségem öccse, szóval jobban teszed, ha boldoggá teszed.
- Észben tartom a tanácsaidat.- majd kiléptünk a végtelen homokkal borított partra, s elindultam az új életem felé.- Mondtam már, hogy imádom a Valentin-napot? Ha nem, most mondom.....
