Wedding Day BL.🔞 Befejezett.

Unexpected-Váratlan - Eskükvő

Unexpected-Váratlan - Eskükvő

PART 52 * bónusz*

NOAH

Elgondolkodva bámultam az izzó parazsat, ami a korábban gyújtott tábortűzből maradt, és vacogva próbáltam még jobban beburkolózni a hátamra terített pokrócba. Elég hülye ötlet volt tőlem, hogy március elején kijöttem sátorozni. De úgy éreztem, hogy most nem bírnék a házban maradni. Attól tartok, hogy valami menthetetlenül elromlott köztem és Norm között. Ha nem ismerném jobban, akkor azt gondolnám, hogy megcsal. De biztosra veszem, hogy ilyesmiről szó sincs. Nem, ő nem ilyen. Ő ennél becsületesebb. Ugye?

De valami mégis nagyon elromlott. Egyre többet és egyre hosszabb időre utazik el. Munka ügyben - legalábbis ezt mondja. Esküszöm, hogy soha nem kémkedtem utána, de az utóbbi időben az ilyen fotós munkák után sorra jelentek meg bulizós képek, amin Norm is szerepelt.

Azzal nincs semmi gond, hogy egy-egy nehéz nap után kiengedik a gőzt, de ez már a sokadik alkalom. Ráadásul az elmúlt pár hónapban már nem is akarta, hogy elkísérjem. Rengeteget utazott, és nemcsak San Franciscóba. New York, Los Angeles, Hawai ... hirtelen felsorolni sem tudom. Napokat és heteket töltött távol. És ahogy láttam a különféle közösségi oldalakon, jókat bulizott a barátaival.

Pont ettől féltem, hogy rá fog unni a vidéki életre. Ahogy egyre felkapottabb modell lett, egyre több munkát kapott, egy teljesen másik világot ismert meg. A csillogásból már nem akar visszatérni a porba. Megértem, hogyne érteném! De rohadtul fáj.

Tavalyelőtt karácsonykor minden olyan csodás volt. Eljegyeztük egymást, azt is megbeszéltük, hogy nem akarunk sokat várni az esküvővel. Ehhez képest az elmúlt év során egyre távolabb sodródtunk egymástól. Mikor itthon van, vagy kerüljük egymást, vagy veszekszünk. Bevallom, hogy többnyire én generálom a vitákat. Nem beszélgetünk, alig főz, elkezdett diétázni és céltudatosabban sportolni is. Persze csodásan néz ki, de szerintem korábban sem volt semmi gond a testével. Én a régi Normant akarom vissza. Akivel a sárban ugráltunk, éjszaka felkeltünk jégkrémet enni, napokra eltűntünk valahová és egész nap szeretkeztünk. Ha már a szex szóba került... Nem voltunk együtt már legalább 2 hónapja. Mert amikor itthon van, éjjel az ágyban szó szerint hátat fordítunk egymásnak és elalszunk.

Három napja jött haza, isten tudja éppen honnan, és talán két mondatot váltottunk. Nagyjából annyit, hogy jó reggelt és jó éjszakát.

A tűz végleg kialudt. Megnéztem a lovamat, aki jóllakottan aludt egy kifeszített ponyva alatt. Én is bevonultam a sátramba, hogy megpróbáljak aludni egy keveset. Egyre csak Normanre és a helyzetünkre gondoltam. Már mások is észrevették, hogy gond van. A farmon a fiúk és George, de még a szüleim is. Mindenki észrevette, hogy Norm egyre több időt tölt távol. A legutóbbi családi vacsorán, ahol persze a vőlegényem megint nem volt ott, Nate megpróbált velem beszélni. De őt is, mint mindenkit elhajtottam, hogy majd megoldjuk. Csak annyit mondott, hogy beszéljek vele. Jó. De mikor?

Valamikor mégis sikerült elaludnom, mert mikor kinyitottam a szememet, akkor már a nap sütött be a sátor résein. Ideje összeszednem magam és hazaindulnom. Szembe kell néznem Normannel és a problémáinkkal. Nem menekülhetünk örökké... Ha pedig nem tudjuk megoldani, illetve megbeszélni a gondokat, akkor jobb, ha előbb szakítunk, minthogy még jobban megbántsuk a másikat.

NORMAN

Égő szemmel bámultam az éjjeli szekrényen az ócska kis rádiós ébresztőórát. Nem is értem, hogy miért nem vettünk még újat. Ugyanakkor eszembe sem jutna lecserélni, hiszen szerves része a hálószobának már. Pont azért, mert igazából semmihez sem illik.