Wedding Day BL.🔞 Befejezett.

Veled minden jó.

Veled minden jó.
Befejező Rész.

Taehyung pov

Idegesen ráztam térdemet, ahogy újabb mellékútra fordultunk. Komolyan úgy éreztem, hogy a semmi közepén bóklászunk, hiába voltunk Jeju leggyönyörűbb és legeldugodtabb részén. Yoongi mini terepjárót bérelt, hiszen sokszor kellett dombnak és hegynek felfelé menni, és bár én is megszereztem tavaly tavasszal a jogosítványomat, legtöbbször inkább ráhagytam a vezetést, amúgy is imádtam nézni közben, hiszen rohadt szexi látványt nyújtott.

Fejemet az ablaknak támasztottam, próbáltam minden másra gondolni, de nem sikerült. A feszültség egyre csak nőtt a gyomromban, szívem szerint kiugrottam volna a kocsiból. Az egyik felem, mint egy tíz éves kislány úgy sikongatott magában, annyira várta ezt a mai napot, míg a másik csak túl akart lenni rajta, annyira ideges volt.

Szerelmem nyugtatólag a combomra simított, de ezzel éppen az ellenkezőjét érte el. Hosszan kifújtam az eddig bent tartott levegőt, úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban felrobbanok minden téren.

- Minden rendben, Édesem? – pillantott rám aggódva Yoongi, de szája szélében apró mosoly bújkált. Pontosan tudta, hogy mégis mi bajom van.

- Állj félre – kértem halkan, mire mosolya még szélesebb lett.

- Akkor elkésünk. Már így is hülyének néznek minket, hogy együtt érkezünk.

- Azt mondtam, hogy állj félre! – közöltem ellentmondás nem tűrő hangon, de újabb nem tetsző választ kaptam.

- Reggel már levezetted az indulataidat rajtam.

- Annak már vagy három órája, és kurva ideges vagyok – néztem rá feszülten, hogy értse; tényleg nem bírom tovább.

- Nem értem, hogy miért – vont vállat közönyösen, ahogy újabb földútra kanyarodott be. – Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy mi fog történni.

- Állj félre, vagy tényleg nem állok jót magamért – sziszegtem az arcába hajolva, mire sóhajtva tette, amit kértem.

Legnagyobb szerencsénkre tényleg egy nagyon eldugott helyen voltunk, szinte lehetetlenség volt, hogy bárki is erre jöjjön, többek között már csak azért is, mert szerelmem kibérelte ezt a kis részét a szigetnek. Mielőtt bárki megjegyezné, hogy de jól megy, minden más költségét én álltam az útnak, hiszen nem kerestem én sem rosszul, amióta van egy tisztességes gyakornoki állásom, ahol megbecsülnek. Lássuk be, ritka az ilyen.

- Tényleg elfogunk késni – fordult felém Yoongi, ahogy kicsatolta a biztonságiövét, mire rögtön magamhoz vontam egy szenvedélyes csókra. Tarkómnál lévő hullámos tincseimbe kapott, úgy vont magához még közelebb, miközben alsó ajkamra harapva belemorgott a számba. – Megőrjítesz teljesen.

- Lesz még vagy két óránk a kezdésig mire odaérünk – motyogtam elválva tőle, ahogy vállaiba megkapaszkodva az ölébe másztam.

- De az arra van, hogy elkészüljünk és ne nézzek úgy ki, mint egy kalapszar – felelte, miközben bal karjával az ülés oldalához nyúlt, hogy hátrább csúsztasson mindkettőnket, ezzel kényelmesebbé téve a helyzetet.

- Egy zacskó szeméttel a fejeden is igent mondanék neked – mormogtam szemforgatva, ahogy háta mögé nyúlva lejjebb engedtem az ülés háttámláját.

- Ezt jó tudni – vigyorodott el pimaszul, majd derekamon lévő tenyerét levezette fenekemre és jól bele is markolt. – De azt hiszem, itt kissé szűkösen leszünk.

- Én már így is kurva szűkösen vagyok – dörzsöltem ágyékomat az övéhez, ami már szintén nem volt nyugalmi állapotban.

Mindkettőnknek apró nyögés hagyta el az ajkát, majd lejjebb hajolva finom csókokkal borítottam be Yoongi bal arc élét, amíg el nem értem a nyakát. Nyálas puszikat hagytam az érzékeny területen, de hallva szerelmem hangos sóhajait, bátorkodtam bele mélyeszteni fogaimat. Még inkább beletépett hullámos tincseimbe, és hagyta, hogy egy szó nélkül leszedjem pólóját, majd utána hajítsam a sajátomat is. Négy napja voltunk Jejun, és bár imádtam a cicafiú porcelán bőrét, tetszett a barnább változata is. Végig nyalva mellbimbóin felpillantottam rá, majd rásimítottam arcára, aminél szebb nem létezett számomra. Az évek alatt meghagyta hosszú sötét tincseit, amit annyira imádtam. Két éve egyszer rövidebbre vágatta, még kis cuki frufruja is volt, és bár azért is odavoltam, nem nézett ki többnek tizenhatnál, még a munkában sem tudták komolyan venni, hát még én az ágyban.