Wedding Day BL.🔞 Befejezett.

Andris : Ásó, kapa...🔞

Milyen esküvőt szerveznétek két fiúnak, akiknek nincs családja, és még barátaik sincsenek? Ráadásul Magyarországon egy meleg esküvő nem is könnyű menet!
Na, ugye!

Ez a kérdés kattogott a fejemben végig nekem is, amíg az esküvőnket szerveztem.

Milyen legyen?
A válasz egyszerű: kicsi, meghitt. Gondoltunk rá, hogy amint lesz elég pénzünk, elutazunk Vegasba, és ott mondjuk ki a nagybetűs igent, azonban addig várni egyikünk sem szeretetett volna, na, meg amíg nincs munkám, nem tehetem szerelmem vállára ezt a terhet... Az írócsapatunk, Mamzival az élen jobbnál jobb ötletekkel állt elő. Végül pedig maradt az itthoni, amolyan jelképes esküvő, ahol nem lesz más, csak mi ketten, és a két tanú. Persze Gábor beosztottjai biztos szívesen eljöttek volna velünk ünnepelni, és emlékezetessé tenni a nagy napot...
Egy átszeretkezett, mámoros éjszaka után mi mégis úgy döntöttünk, hogy rajtunk kívül senki se legyen ott!
Most biztos az jutott eszedbe, hogy miért döntött így ez a két bolond fiú?
A válasz kurva egyszerű! Az életben, a világon egymásnak csak mi ketten vagyunk! Szomorú tudom, főleg amikor anyukám jut az eszembe, hogy mennyire boldog lenne... de mi így vagyunk már több éve: ketten, egyek.

Utána persze jött a nagy kérdés: ki legyen a tanúnk? Hiába jelképes, mi ahhoz igenis ragaszkodtunk! Az egyik tanú a szomszéd Margit néni, aki mindig sütit és töltött káposztát hoz nekünk, hiszen szerelemem ezeket nagyon szereti. A másik tanú pedig Gábor titkára, Levente, akit még szép, hogy lenyomoztam már az elején, de szerencsére ő hetero férfi! Sok-sok kutatás, még több csacsogás a csoportban, rengeteg gép előtt töltött óra, és Gáborom sajnálatára szexelvonás után... sikerült mindent leszerveznem!

Találtam egy cuki anyakönyvvezetőt, aki a meleg párok nagy kedvence. Majd lefoglaltam a helyszínt, amely nem volt más, mint a McDonald's különterme... Tudom, meglepett a dolog, hogy miért pont ott, azonban nekünk az az étterem olyan, mint másnak a Gundel, vagy akár a Hilton.
- Most komolyan, az nem csak egy szálló, lehet enni is ott? Basszus, elkalandoztam...

A kapcsolatunk elején igencsak szegények voltunk mind a ketten. Busszal jártunk dolgozni, és a korábban már említett első találkozásunk után Életem mindig odavitt engem enni. Együtt majszoltuk a nagy adag sült krumplit, csakis majonézzel, mellé egy kóla volt kettőnknek, és egy kapucsínó is belefért. Nem zavart, hogy csórók vagyunk mind a ketten, elég volt annyi, hogy a másik ott volt velünk! És ez így van most is!
Ezért is jutalmazott szerelmem – az ötletem meghallva – egy igazán romantikus, és hosszúra nyúló szeretkezéssel...

Végre eljött a nagy nap...

A júniusnak és a bolondos időnek köszönhetően ki sem öltöztünk. Persze ne gondold azt, hogy abban a sortomban jöttem, amit annyiszor varázsolt le rólam szerelmem, ő pedig a szerelőoverálljában, amely pár hónapja ihletet adott nekem!

-Ahh, de még milyen ihletet... A fene a fantáziádba, András! Most nem ennek van itt az ideje!

Szóval lazán, mégis elegánsan öltöztünk fel. Mind a kettőnk testét egy szürke vászonnadrág, és egy más színű ing fedte. Az enyémet kék, hogy kiemelje a szemem színét. Életem párja, már férjemét pedig fehér. Hogy a csokor se maradjon le, pár szál vörös rózsát tartottam a kezemben, amit a kajálás után azonnal anya sírjához viszünk el...

Végre kimondtuk az igent egymásnak, ami viccesre sikerült... Ez köszönhető az én vicces drágámnak! Nem szándékozom húzni az időt, hiszen teli hassal indulunk haza, hogy... amit ettünk, le is dolgozzuk az éjszaka...

Ezt mégis elmesélem nektek!
Fogadalom, bla, bla, bla, majd jöttek az aláírások. Életem második legboldogabb pillanatát éltem meg, ahogy láttam szerelmem kezét megremegni a neve aláfirkantásánál! Eszembe sem jutott, hogy talán meggondolta magát, hiszen végig láttam a szemein, hogy boldogan csillogtak! Majd jöttem én az aláírással, amikor is...