Voltunk gyerekek....

Kezdődik a nap!

Október elsején született 8 (Lila nincs még benne) olyan gyerek kik olyan erővel bírtak ami egy normális embernek soha nem lehetett. Sir Reginald Hargreeves pénzért meg vette, vagy el vette a 8 gyerekeket és be fogadta őket hogy tanulmányozza erejüket és kiképeze őket, hogy egy bizonyos napon össze fogjanak és még mentsék a világot.

--------

Anya korán 6 órakor keltett és mondta hogy apa már vár minket a reggeliző asztalnál. Fel keltem, fel vettem az akadémia ruhát és kifésültem a hajam. Aztan meg hallottam ahogy testvéreim már trappolva le mentek. Én ki mentem az ajtómon és megláttam Ötös-t és Vanya-t. Mind a kettőjüknek adtam egy fáradt mosolyt amit viszonoztak és lementünk végül mi is.

A étkező tv-ben mint mindig apának valami embere ment, aki nagyon unalmas volt. Majd apa bólintott és ki húzta a széket hogy le üljön. Mi is le ültünk és ettünk. Az asztalnál vannak szöszenetek, vagy csak olvasás vagy ki mit akar pont csinálni. Én Vanya és Ötös között ültem és éretem hogy a szemhéjaim nehezek. Majd arra keltem fel hogy Ötös rá rakta a kezét a combomra és óvatosan meg veregete azt.

Hirtelen kapom fel a fejem így mindenki rám és Ötösre néz. Vanya kuncog egyet, míg Allison és Luther azzal vannak el foglalva hogy fogják egymást kezét erősebben. Klaus csak füvezik az asztal alatt, Ben fel pillant könyvéből és Reginald csak szúrósan kémlel.

- "Nyolcas számu." - Szólított meg.

- "Miért vagy ilyen fáradt?" -

- "Semmi apa csak egy kicsit... Még álmos vagyok." - Mondtam nem valami hihetően.

- "Rendben. Gyerekek. Hírem van." -

Mindenki abba hagyta amit csinált és fél nézett apára. Az a vicces hogy észre sem vettem hogy Ötös simogatja a combom.

- "Ma egymás ellen fogtok harcolni." -

Mindenki mosolygott vagy éppen pánikolt hogy ki ellen lesz.

--------

- "Hármas számú, négyes számú ellen!" -

Klausnak semmi esélye sem volt. Allison használta a pletykát és így be verte a saját fejét a falba Klaus.

- "Hármas számu még gyakorolhatnál. Négyes. Borzalmas." - El is fordult Klaus-tól.

- "Egyes számú, Ötös számú ellen." -

Egyes számú használta a késeit de ötös számú mögé teleportált és hátba rúgta.

- "Ötös számú, kiváló." -

- "Kettes számú, Nyolcas számú ellen!" -

- "Ez könnyű lesz." - Mondta Kettes.

Kettes számúnak esélye nem volt ellenem. De én nem használhatam az erőmet mert apa meg tiltota. Így hát védekeztem és behúztam Kettesnek egy nagyot. Hát mit is mondjak. Nem becsüljék álla a lányokat.

--------

A versenyt végül én nyertem. Verseny után még azt csináltuk hogy ki ér fel hamarabb a magas lépcsőn amit Ötös nyert. Utána apának el kellett mennie valami meg beszélésre. Ötös ezt ki használta és át szökött hozzám.

- "Mi az máris hiányoztam?" - Kérdeztem szórakoztatottan, mirre az aranyos arca fel vette az árnyalatot egy paradicsomnak.

- "Hmppp, nem. Azért jöttem mert-

- "Lépjünk le erről a helyről, mit szólsz?" - vágtam a szavába merre meg lepődött. Arcára egy levakarhatattlan mosoly került, utat adva a cuki ködröcskéknek és meg fogta a kezem hogy el húzzon.

--------

A fűben feküdtünk a kedvenc patakunk mellett és néztük az eget. Rá néztem az arcára és játszani kezdtem a hajával gyengéden.

- "Szerinted milyen lesz az életünk 18 éves korunkban ezzel a vén öreg emberrel?" -

Erre fel nevetett.
- "Nem tudom Luna, de remélem,
hogy apa nem veszi észre, hogy
el szöktünk." -

- "Én is remélem. Még idegrángást kapna!" - Erre mind a ketten nagyot nevetünk.

--------

Szerencsére vissza értünk mirre apa haza ért. Este mikor a mosdóból ki léptem kuncogást hallottam a padlásról majd az ordibáló Reginald-ot. Valakiket rajta kapott az öreg. Gyorsan be mentem a szobámba és be feküdtem az ágyba.

Majd mint reggel, szemhéjaim el nehezedtek és végül el is nyomott az álom.