A Kiszemelt! 2

Part 1: Hol is hagytuk abba?

Emma

- Nate, gyere már közelebb!
- Kérésed számomra parancs.
- Igen, igeeen, ez így jó. Ne hagyd abba!
- ah, aaah!
- Nate...N-Nate...

Ring-ring

Basszus, elfogok késni.

Szeptember 1

- Anyaa, hol van a blúzom??
- Tegnap kértem, hogy készítsd elő!
- Már megvan. Jó reggelt, Carl!
- Jó reggelt, jó első és utolsó napot a suliba!
- Kösssszi!
- Siess, már hallom itt van érted. (anya)

Majdnem elkésve, de tényleg csak majdnem, de beértem a suliba. Fogalmam sem volt hol van a terem, ahova mennem kell.

- Hát itt vagy!
- Jajj Amelia, de jó, hogy látlak.
- Gyere már, el fogunk késni.

Lassan, de elérkezett az első ebéd szünet. Nagyjából minden klikk ugyan annál az asztalnál ül, mint tavaly. Annyiban változott a felállás, hogy idén végzős vagyok. Tehát most mi vagyunk a legidősebbek a suliba.

- Felkészültetek? (Amelia)
- Még is mire?
- Hát, hogy mi vagyunk a királyok idén!!! Csajok mekkora ez már, erre vártunk!
- Hát nem is tudom. Idén el kell döntenünk, hogy mit kezdjünk az életünkkel, és rengeteget kell tanulnunk, hogy....
- Emma, stop. Le kell, hogy állítsalak. Totál ünneprontó vagy.
- Csak a valóságot mondom.

Már az utolsó óra után vagyunk. Kifelé tartunk az épületből, végre.

- Haza vigyünk? (én)
- Carter jön érted?
- Aha, reggel is ő hozott.
- Hát nem hiszem, hogy bír engem, tudod. Nem akarok púp lenni.
- Ne beszélj hülyeségeket! Nincs veled semmi baja. Itt is van. Na gyere!

Na végre itthon. Nem volt vészes az első nap. Szokásos évnyitó. Tájékoztatás a tanévről, a követelményekről, bla-bla-blaaa....
Amelia lazán veszi ezt az évet már most. Én nem is értem őt, hiszen ez lesz a legfontosabb a legnehezebb év. Ha rá gondolok már görcsbe is rándul a gyomrom. Plusz engem nem nagyon hoz lázba az sem, hogy mi vagyunk a legnagyobbak a suliba. Emlékszem amikor még én voltam ott a legkisebb, annyira féltem és ijesztő volt. És olyan rossz volt a gólyahét. A feladatok amiket kaptunk.

Folytatás⬇️🥰