Tinivágyak - Szexíró verzió

Kórházi-sztori

Thomas vagyok, 25 éves, szőke, kékszemű, vidám természetű srác. Szeretem a zenét és az állatokat, de a nőket mindennél jobban, szóval rossz ember nem lehetek. Persze az élet habzsolása miatt még nem volt komoly kapcsolatom - eddig.

Az egyik téli hétfőn, munkába menet kisebb balesetet szenvedtem. Oké, nem olyan kicsit, mert figyelmetlenségből, illetve az előttem lévő sofőr kiszámíthatatlan vezetéséből adódóan hátulról beletrafáltam egy Opelbe. A baleset pillanatában elájultam, úgyhogy behoztak egy kórházba vizsgálatokra. Amikor felébredtem, értetlenül pislogtam, hol vagyok. Hamar leesett, hogy fél lábbal a mennyországban pihengetek, mert az ágyam mellett egy csinos, fiatal nővér cserélt rajtam borogatást.

- Szép napot! Angela vagyok. Hogy van? Csúnyán beverte a fejét. Tudja a nevét?

- Helló! - mosolyogtam bágyadtan a kedves látvány hatására. A nő angyali hangja elgondolkodtatott, hogy tényleg meghaltam-e. De nem láttam rajta szárnyakat, így bátrabban folytattam. - Köszönöm, jól vagyok, és egyben bemutatkoznék. Thomas Buthnak hívnak.

- Ez igazán örvendetes Thomas, hogy mégsem olyan súlyos a balesete. Én Angela Gordon vagyok, az ápolója - csilingelte bájosan.

Ahogy körülnéztem a szobában, láttam, hogy egyedül vagyok. Meg akartam kérdezni, hogy errefelé kihalásos alapon történik-e a szoba elhagyása, de Angela mintha kitalálta volna a gondolatomat, kedvesen mosolyogva válaszolt a fel nem tett kérdésemre:

- Nyugodjon meg, ön külön szobát kapott, hogy semmi se zavarja meg a pihenésben. Volt egy kisebb agyrázkódása, és amíg fel nem ébredt, hagytuk pihenni.

- Angela, megengedi, hogy tegezzem? - tettem fel az úriemberhez méltó kérdést, hiszen nem láttam nagy korkülönbséget köztünk.

- Persze - bólintott.

- Mióta ápolsz engem?

Angela az órájára nézett, aztán huncut csillogással a szemében felelt:

- Úgy fél órája cserélem a borogatásodat - mosolygott vidáman. - Oké, tegnap óta vagy bent. Ma már kedd van és délután négy óra múlt. Majdnem két napot aludtál. Még pár napot leszel bent, aztán hazamehetsz.

- Rendben - bólintottam lassan, kóválygó fejjel.

- Egész este őrködni fogok, jó? Szólj majd, ha kell valami, melletted van a hívógomb. Mindjárt visszajövök! - emelkedett fel mellőlem.

Mikor felállt, alaposan végignéztem. Fekete haja, barna szeme és napbarnított bőre volt, amit a fehér köpenye még jobban kiemelt. „Egész jó nő ez az Angela. Egy fekete angyal, persze jó értelemben" - állapítottam meg magamban.

A tekintetemmel az ajtóig kísértem, és miután becsukta maga mögött, elmerengtem. „A hangja is varázslatosan cseng, akár egy tündéré. Érdekes. Máris beleestem volna? Tuti elvarázsolt engem, ha nem is az énekével. Vagy tényleg csak a fejem ütöttem be. Mindegy."

Angela nemsokára visszajött. Érdekelt ez az éjszakai őrzés dolog.

- Hát, te hol alszol? Vagy nem szoktál aludni őrködés közben?

- Ott szemben leszek, az üvegfalon túl. Onnan figyelhetlek majd - mutatott a szomszéd szobára, ahová átláttam. Közben elbűvölt a bűbájos hangja, tényleg mesés volt.

- Aha. Akkor tényleg szem előtt leszek - sóhajtottam bódultan.

- Akarsz még valamit? - mosolygott kacéran rám. Vagy csak én képzeltem úgy?

- Ööö... igen. Azt akarom mondani, hogy... izé... hogy én téged... szóval én... - valahogy nem jöttek a szavak. Pedig haveri körben nagydumásnak számítottam, és ezúttal valami frappánsat akartam benyögni.