Rehabilitációs osztály (Villain Deku AU)

9. rész

Mina és Toga meglepően jól kijöttek, az első néhány kellemetlenebb nap után. Deku számára nyilvánvaló volt az is, hogy mennyire közel állt Kaminari a rózsaszín lányhoz, és hogy az az időszak, ameddig nem értettek egyet abban, hogy hogy közelítsék meg hármójukat, igencsak nehéz lehetett számukra, mert azóta nagyon nehéz volt az egyiket megtalálni a másik nélkül. Deku, egy éjszaka, nagyjából kétórás túlgondolkodási időszak után a még ébren lévő Togához fordult – Dabi már szerencsére aludt -, és megkérdezte, hogy szerinte együtt vannak-e, vagy tetszenek-e egymásnak. Toga úgy nézett rá, mint aki még sosem kérdezett nagyobb hülyeséget – az elsődleges meglepődés után, hogy még Deku is ébren volt -, és megkérdezte, hogy miért érdekli. Deku nem tudta megmondani.

Dabi határozottan nehezebben barátkozott, mint bármelyikőjük, és bár ő volt a legintrovertáltabb és magába zárkózóbb alapvetően is, az sem segíthetett, hogy ő azért nem volt annyira ugyanaz a korosztály, mint ahogy Deku vagy Toga. Tokoyamival váltott pár szót, vele meg volt békélve. Egyszer Jirou, a furcsa-fülű, hanggal kapcsolatos képességű lány végignézett rajta, majd adott neki egy mp3-lejátszót fülhallgatóval együtt. Kaminari azt mondta ez azt is jelentette, hogy a lány nagyjából megbékélt velük, és akár még egy bocsánatkérésként is vehetik, mert a fiúnak legutóbb akkor készített lejátszási listát, mikor egy edzésen elrontotta a tervet, amit megbeszéltek, ami miatt Kaminari túl kellett használja a képességét.

Az osztály nagyjából fele legalább megtűrte őket. A másik fele viszont még mindig kifejezetten ellenséges volt.

Ez a felállás így is jobb volt, mint amire Deku eredetileg számított. Szinte már el is kényelmesedett benne, ami intő jel kellett volna legyen, hogy valami el fog romlani.

Egy átlagosnak mondható ebédszünet volt. Már a vége felé közeledett, úgyhogy egész sokan bent voltak a tanteremben. Amióta befejezték az étel elfogyasztását, Mina azzal próbálkozott, hogy megtanít Togának egy TikTok-táncot, amiről Mina már napok óta beszélt, hogy mennyire „menő", és hogy mennyire „nagyot menne", ha együtt kiposztolnának vele egy videót. Mivel a megnézése után Toga is arra jutott, hogy kellőképpen aranyos az ő stílusához, beleegyezett és azóta azzal küzdöttek. (Uraraka látványosan próbálta nem figyelni őket, miközben úgy tett, mint aki azt hallgatja, amiről Iida magyaráz neki. Nyilvánvalóak voltak a lány konfliktusos érzései azzal kapcsolatban, hogy egyesek próbálnak ténylegesen barátkozni velük, és rendkívül érdekfeszítő volt ezt végigkövetni. Deku azt sem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy a lánynak ökölbe szorult a keze minden egyes alkalommal, mikor Kaminari valamiben segítséget kért Dekutól, és végig úgy ült, hogy hallhassa, amit Deku válaszol. A fiú biztosra ment, hogy minden szava tisztán érthető legyen számára is, és csak a végén hívta fel rá a lány figyelmét, hogy tudta, hogy hallgatózik. Uraraka fülig pirult minden egyes alkalommal.) Deku kételkedett benne, hogy Aizawa megengedné, hogy a TikTok-videó kikerüljön, de jó volt látni, ahogy Toga lelkesedik valamiért, ahogyan azt is, hogy talán ténylegesen barátra talált Minában.

Ő Tokoyamival vitatkozott a modern költészet jelentőségéről és minőségéről. Deku majdnem biztos volt benne, hogy Kaminari is hozzászólna – idővel rájött, hogy a fiú az irodalomban egészen jártas, mert alapvetően érdekli, főleg a brit alkotók -, de ő éppen el volt foglalva azzal, hogy Kirishimát hallgatta, aki éppen magyarázott valamiről különösen szenvedélyesen, talán a kedvenc hőséről, úgyhogy Deku feladata volt, hogy megvédje modern költőiket.

Dabi a sarokban hallgatta a zenéit – Deku vetett egy pillantást a lejátszási listára, és egyből nyilvánvaló volt, hogy Jirou mennyire otthon van az alternatív zenében, és a különböző szubkultúráiban. Rengeteg szám volt Dabi kedvenc punk rock-bandájától, azon kívül első sorban emo és grunge előadók ütötték fel a fejüket, de Dabi azt mondta, hogy egy-két goth, illetve metal szám is volt rajta (valamint természetesen az előbbiek kombinációi). A fiatal férfi nem nagyon nézett senkire, de nem tűnt már annyira ellenségesnek, mint az első napjaikban.