𝕭𝖆𝖉 𝕭𝖔𝖞 /Taekook/

13.🎸

Ezt nem hiszem el komolyan! Már sehol nem lehet nyugta az embernek? Olyan szépen sikerült elkerülnöm egész eddig, hogy el is feletkeztem a létezéséről, erre tessék, ki másba botlanék ha nem belé?

-Tae!-kiált felém, mire oda kapom a fejem, ő pedig mutogat, hogy menjek oda. Más választásom nincs, úgyhogy elindulok felé mielőtt még jelenetet rendezne.

Menet közben Yunjin megérinti a vállam, de nem szólal meg, ebből is tudom, hogy azt akarja, maradjak higgadt bármi is legyen, én pedig bólintok.

Ezért is bírom annyira ezt a lányt, szavak nélkül is megértjük egymást.

Mivel más már nem nagyon tartózkodik az éttermi részen rajta kívül, csak egy pár akik elvannak merülve a beszélgetésükbe, és Yunjinnak sincs már annyi dolga, veszem a bátorságot és leülök vele szembe.

-Hogy vagy?-kérdezi barátságosan, mire felhúzom a szemöldököm.
-Na most miért nézel rám ilyen furán? Nem szólsz hozzám?

-Mit kéne neked mondanom?-csattanok fel, kissé talán túlzottan is, ezt észrevéve gyorsan körbenézek, de senki nem vetette rám kíváncsian a szemeit, ami nyugtat.

-Az előbb kérdeztem hogy vagy! Erre illik válaszolni!-kezeit összefonja maga előtt és hátra dől a széken, úgy néz rám morcosan. Mint egy nagy gyerek komolyan!

-Semmi közöd hozzá!

-Jaj már Tae, ne légy ilyen morcos.-dünnyögi miközben kezét az enyémre teszi, de én gyorsan elhúzom onnan és felkelek az asztaltól.

-Ne érj hozzám!-sziszegem idegesen mire felkuncog.
-Takarodj az életemből végre! Már unlak! Baj van a felfogásoddal vagy mi a fasz? Ne zaklass, ne kövess, ne hívogass mert megbánod!- észre se veszem, hogy szinte már üvöltök, miközben a velem szembe lévő csak nagyokat pislog rám, az ébreszt fel, hogy valaki a vállamra fog.

Fáradtan és szenvedve felsóhajtok, mikor meglátom az illetőt magam mögött, és elkönyvelem magamba, hogy ez életem legszarabb napja, de azért neki is megmondom a magamét.

-Kérlek, most az egyszer szépen kérlek Jungkook, hogy hagyj békén te is. Jobb ha most elmész a közelemből mert a végén téged is leütlek.-könyörögve nézek boci szemeibe, amik mint mindig, most is csillognak, mire szívem is nagyot dobbanik, de hírtelen összeszűkíti a szemeit, és eltűnik az a gyermeki énje amit általában látni szoktam rajta, és az exem felé fordul, majd vissza néz rám.

-Érted jöttem, szóval nem megyek sehova.-hangja mélyebben hat mint eddig, erre pedig köpni-nyelni nem tudok, sőt, semmit nem tudok rá reagálni. Nem ezt vártam!

Könnyedén karomra fog és márcsak azt veszem észre, hogy int Kai-nak és elkezd velem a pult felé sétálni.

-Hé kölyök! Mégis milyen jogon rángatod el a pasimat egy beszélgetés közepette?

Jungkook megáll, zavartan fordítja felém a fejét, s mintha csalódottság suhanna át a szemén. Lassan elengedi a karom is, nekem pedig valamiért össze szorul a szívem.

-Jungkook, megtudom magyarázni, csak várj egy percet oké?-megfogom a felkarját, hogy biztos rám figyeljen, és ekkor érzékelem azt is, hogy mennyire izmos is, de ezzel most nem tudok foglalkozni, ezt a helyzetet meg kell szüntetnem.

Kai felé fordulok, aki ismét azzal az undorító vigyorával néz rám, és tovább magyaráz Jungkooknak.

-Csak nem te vagy a csávója? Nem mondta el, hogy velem van? Tae, hogy tehetsz ilyet?-lebiggyeszti ajkait szomorúságot titulálva, nekem pedig már csak az jár a fejembe, milyen módon öljem meg.