Destiny: A Herceg élete

Kék haj, mágia vagy a sors maga?

-Nem akartam,hogy aggódj így sem alszol már egy jó ideje most szerettem volna ha pihensz egy kicsit-mondta Anasztázia lassan felnyítva szemeit.

-Ne foglalkozz vele édesem,hogy vagy? Miért hívattad Lilliant? Hogy vagy?-kérdezte Vladímir aggódon körbe futatva szemét a dolgozó szobán és idegesen várta Madik megjelenését.

-Ne idegeskedj kicsim jól vagyok, ahogy a fiúnk is érzem-mondta Anasztázia simogatva Vladímir arcát.

-Nem édesem valamiért ide hivattad Lilliant biztosan nem a semmiért-mondta a király majd lehunyta a szemét.

-Erős fájdalmat éreztem de csak egy pillanatig  tartott utána mintha erő járt volna át amiben biztos vagyok, hogy nem a sajátom -simogatta a királyné a hasát.

-Jól vagy? Biztos vagy benne, hogy semmi más baj nincs? Hol van már Madik? és az a nyamvadt banya, ha nem siet nem látja többé a napot-morgott szinte felugorva felesége mellől azzal a szándékkal, hogy megkeresi a titkárt és a boszorkányt.

Eközben Madik végigjárta a Palota szobáit rejtett folyósoit majd a Palota melletti Ispotály épületet azonban a lila szemű kék hajú hárpiát nem találta.

-Ette fene ezt a nőszemélyt, mikor szükség van rá hét határon belül nem találom mikor viszont nem kellene mert jelenléte is átok folyamatosan a Palota körül jár s lépésben nem engedi haladni szerencsétlen fejemet-nézett fel Madik az égre honnan hatalmas pelyhekben hullt a hó, ha megtalálja azt a boszorkát szálanként szabaditja meg lila labancától. Egyszerűen hogyan lehet egy ilyen nő a Királyi család életéért felelős?

-Madik mi aggaszt? arcodon látom nyomát idegességednek, történt valami?-kérdezte Harold az Őrségvezető kapitány.

-Harold ne is mondd elvész fejem ha nem találom meg a hárpiát, Őfelsége Anasztázia királynő állapota ha romlik nem látom ahogy éjjel a Hold alá bukik ha ez az öreg sárkány vissza nem tér, hogy nekem miért is kell ezzel együtt élnem, miért nem lehet a Palotának fiatal kedves gyógyítója Miért kell nekünk ez az áspis banya?-morogta Madik. Fiatalkora óta nem szívlelte Liliant ki éveit mágiával fedte kinek szerelmes álmai voltak a királlyal s hogy erre bizonyitéka nem volt nem vádolhatott meg egy királyi paranccsal kinevezett Gyógyítót minthogy Őfelsége bizott benne s múltjában a király életét is mentette jobb ha ebbe Madik maga nem avatkozik bele.

-Lilliant keresed?-kérdezte Herold.

-Igen őt ismersz rajta kívül nőt kit hárpiaként emlegetek az életemben elég sőt még sok is nekem az az egy-morogta Madik.

-A régi vártoronyban leled régi mágiákat tanul és azt hiszem egy fertály órája levelet kapott azóta azon mérgelődik-mondta Harold Madikra nézve.

-Ó hogy aza, ez a banya csak a bajt vonzza, főleg az én fejemre istenek miért nem sikerül szabadulni tőle? Milyen levelet kapott ő Hárpiasága?-kérdezte Madik gyors léptéből visszafordulva.

-Nem tudom a levélben mi állt Madik, viszont aki hozta mérges volt nagyon azzal vádolták meg Lilliant, hogy egy távoli királyság hercegnőjének ártott s mégpedig születési átkot mondott egy újszülöttre magára hozta a bajt, mert a Démonok királya megtudta s most kéri be rajta ennek árrát erre Lillian hazugnak nevezte s az átkot el nem ismerte mire a küldönc haladékot adott, ha megtöri az átkot s bizonyitja, hogy köze nem volt hozzá többé nem keresik ellenkező esetben fejét vesztheti-mondta Herold.

-Ennyit tudsz és azt nem mi van a levélben ez meglepő azt hiszem a későbbiekben útánajárok smint, hogy én fejem veszteni nem szeretném távozom, már így is érzem ég a láb nyomom-monta Madik és elviharzott.

-Mibe keveredtél boszorkány?-kérdezte magától miközben az említett felé tartott.

-Madik ó öreg vámpír szolga mi szél hozott? azt hittem távol tartod tőlem magad ha teheted a nevemet sem ejted ki szádon, most mégis sápadt árnyékodat látom-hallatszott a fütyülő szélben ahogyan Madik a régi vártoroly lépcsőjén felfelé haladt.

-Őfelsége hívat-mondta tömören Madik miközben felejebb lépett s a hangot hozó szél újra éledt bele kapott ruhájába, csend honolt a falak között s lassan az árnyak vették át a teret.

-Mi történt? A Herceggel van gond?-kérdezte Lillian megjelenve árnyból lassan kiválva hosszú fekete ruhában hajából eltünt a lilaság szemében helyette háborgó kék mint a tenger állt.

-Tudsz valamit asszony?-rökönyödött meg Madik.

-Csak a sorsban olvasni és azt hiszem a herceg ereje elkezdett mutatkozni-mondta alvilági hangon szinte megszállottan a boszorkány.

-De hiszen még..

-Megsem született tudom vámpír tisztában vagyok vele, viszont él és az anyja ereje elő segítette a sajátja éledését, sok régi monda van a királyi családról és nem mindegyik merül ki szimplán mondákban, valósan megtörtént esetek. Régen a vámpíroknak ha vérűk tiszta volt gyermeke sem születhetett ha csak nem embertől született. Egészen addig míg nem a Királyi család messzi felmenője megtörte e sort. Úgy hiszem a hercegünk ereje az ővéből leledzzik, sőt nem merném tagadni, hogy életében elődje erejét megdönti.