Destiny: A Herceg élete

Vissza emlékezés

Évekkel ezelőtt...

1691.január

A Palotában mindenki izgatottan várta, hogy Őfelsége gyermeke megszülessen. Az első hónapok nehezen teltek a királyné számára, testét nagyon megviselte állapota, de mindennél jobban örült a tudatnak, hogy gyermeket hord szíve alatt, a király is minden pillanataban ha tehette mellette volt óvta mindentől, sokan azt suttogták, hogy Őfelsége megfeledkezett a Birodalomról, az alatvalóiról és sorsuk alakulása nem érdekli a királyt, azonban ez teljességgel hibás megállapítás volt ugyanis Vladimir nappal felesége melett töltötte minden szabadidejét, de mikor elérkezett az éjjel a Birodalom és a Kastély sötétségbe borult mindenki az igazak álmát aludta, akkor a király a Birodalom legkisebb gondját is alapos figyelmességgel javítani próbálta. Már napok hetek teltek el és egyre fáradtabb volt, Anasztázia melett egy reggel a reggeli közepén előre bukott és mélyen elaludt, a szervezete addig bírta. Anasztázia aggódott érte és figyelmesen betakargatta kényelembe helyezte és szólt a Palotában mindenkinek, hogy ne zavarják Őfelségét hagyják pihenni.

Mosolyogva nézte párja arcát mellé ült és a haját simogatta, óvatosan végig húzta ujjait férje barna tincsei közt és melegség öntötte el a mellkasát. Elképzelte, hogy gyermeke úgy fog kínézni mint szerelme és erre a gondolatra csak még szélesebb lett mosolya.

Ugy döntött, hogy még férje alszik megnézi mit tud neki segíteni, hogy ne legyen ennyire leterhelve. Mióta megtudták, hogy gyermekük lesz  egy pillanatra sem akarta magára hagyni és tudta azóta nem is sokat aludt, hiába kérlelte mindig csak azt a választ kapta, hogy jól van, jobban mint gondolná.

-Most tehetek érted valamit-hajolt felé és csókot lehelt Henrik homlokára és felállt, hogy elhagyja a szobát, alig tett meg viszont egy pár lépést és erős fájdalom hasított a hasába. Fogát össze szorítva a Folyósóra lépett és utolsó erejével becsukta a szoba ajtót  ezután eszméletét vesztve a hideg padlón fekve talált rá a király titkára.

-Felség?-rázta a vállát az idős vámpír. Anasztázia nehezen nyitotta fel olomsúlyúnak érzödő szemeit.

-Jól van? Hívjam ide Őfelségét? Hol van?-nézett körbe a titkár idegesen.

-Madik, jól vagyok ne szólj neki pihen éppen csak belépett a szobába és szinte azonnal elaludt,kérlek hagyd pihenni-válaszolta Anasztázia nehezn felülve miközben fogott vele a világ.

-Biztos benne, hogy jól van? Ha valami baja lesz vagy a Hercegnek és nem szólok neki akkor elbúcsuzhatok az életemtől-jegyezte meg Madik.

-Rendben vagyok,a baba is érzem-tette Anasztázia a hasára a kezét mikor egy erős aura hullámot érzett átáramlani a testén amire Madik szeme is elkerekedett.

-Felség, a..-akadt el Madik hangja.

-Madik kérlek megtennéd, hogy Henrik dolgozó szobájába hivatod Liliant?-kérte Anasztázis az idős vámpírt miközben újra elöntötte a testét a pulzáló erő és az aurája szinte végig sercegett a testén. Biztos volt benne, hogy nem a sajátját érzi de tudni akarta miért érzi ezt, a gyermekkel kapcsolatban mindent tudni akart. Nem szerette volna ha a gyermekének valami baja lett volna.Még öt hónap vissza volt a szülésig, ő maga minden egyes rosszulléte alatt mikor szinte mozdulni nem tudott azért fohászkodott, hogy csak a gyermekének ne legyen baja.

A családjában ő volt a második lány, de a szüleinek több gyermeke is volt azonban 5 gyermekből egyedül ő érte meg a felnőtt kort, nem szerette volna ha a gyermekének is csak annyi ideje lett volna mint a testvéreinek. Attól a pillanattól fogva, hogy megtudta gyermeke lesz tudta, hogy akár az életét is odaadja ha a gyermeke ettől egészséges teljes életet él majd.

Miközben ezen gondolkodott és fohászkodott gyermeke jóllétéért a titkár elment az udvari boszorkányért. Anasztázia lassan kapaszkodva a fal melett Henrik dolgozó szobájába ment ahol amint az asztalhoz ért leült és nagy levegőket véve csukott szemmel a hasát fogva nyugtatta magát.

Vladimir eközben lassan arra ébredt, hogy a nyaka fáj a hátát érte egy nagyobb fuvalatt a nyitott ablakból.

Szemeit lassan ki nyitva ijedten fordult az ablak írányába félt, hogy a hideg nem tesz jót Anasztáziának.

-Édesem becsukom mielőtt megfázol-mondta majd abba az írányba fordulva ahol Anasztáziát vélte találni, mielőtt elaludt a felesége vele szemben betakarva pihent, most hült helye volt és a plüss takaró az ő hátán volt.

Hol lehet? Hogy nem vettem észre mikor elment?-kérdezte magától Henrik és lassan felállva körbejárta a szobát a hozzá tartozó erkélyt a kis könyvtárat még a fürdőt is azonban Anasztáziát nem találta sehol.

-Édesem?-próbálta meg mégegyszer azonban sehonnan mónem hallotta, illata még átjárta a szobát ami jelenleg nem bírt olyan nyugtató hatással mint szokott.

Hová tűnt? Valami történt vele? vagy a babával?

Nem ért rá ezen gondolkodni, meg kellett találnia Anasztáziát, el is hagyta azonnal a szobát és a Folyósora sietett ahol a szobalányokat örőket kereste de jelenleg senki nem volt a helyén, ha a feleségének valami baja lesz ezután nem is lesznek, mindent ki rúgja egytől egyig.

-Madik!-kiáltotta el magát, de a titkár helyett Nalia szaladt elé az öreg dajkája.

-Miben segíthetek felség?-kérdezte halk megtört hangon Nalia.

-Hol van Madik? és a többiek? Mi történt?-kérdezte  körbe kapva a fejét a folyósón.

-Őfelsége a királyné megkért mindenkit, hogy hagyják Önt pihenni- jelentette ki az idős dajka.

-Anasztázia? és hol van Ő? És Madik?-kérdezte egyre idegesebben .

-Madik Lilianért küldetett, de nem találták  s mivel a királyné parancsa volt ő maga ment megkeresni Liliant-válaszolta Nalia.

-Lilian?-akadt a torkán a kérdés majd idegesen remegve folytatta tudnia kellett-Történt valami a királynéval? Hol van?-kérdezte kétségbeesetten.

-Őfelsége az Ön dolgozószobájában várja Liliant-válaszolt hallkan Nalia.

-Mi? Miért nem pihen? Nekem miért nem szólt senki?-kérdezte szinte kiabálva és azonnal futott a dolgozószobájába ahol látta Anasztáziát az asztal mögött ülni csukott szemmel miközben nagyokat sohajtott, nem vette észre, hogy  belépett.

-Édesem? valami baj van? Miért kéretted Liliant?-kérdezte hallkan  miközben lassan a felesége mellé sétált és leguggolt előtte jobb kezével Anasztázia hasán lévő kezét simogatva a balal a másik kezét a szájához emelve csókot lehetl rá.

-Miért nem ébresztettél fel?- kérdezte miközben elengedte a kezét és felemelte, hogy az arca oldalát simogassa.