Destiny: A Herceg élete

A Király és a herceg

-Miért kell mindezt órák hosszat tanulni, seggelni? Hiszen ha egyszer én kerülök a trónra, lesz aki ért hozzá és megteszi. Mi értelme van nekem ezeket tudni? Hogy miért nem iszunk közvetlenül emberből? Nem is találkoztam még eggyel sem. Azt mondják a palotában, hogy a hajam ijesztő, és mivel nem olyan barna, mint a tiéd apám, nem is vagyok gyermeked. Igaz vagy sem, nem tudom, de én inkább kinn szeretnék a palota udvarban játszani, és ha szóbeszéd igaz, akkor szeretném ezt a sok kötelességet leadni - mondta alig hallhatóan, elharapott szavakkal Andres.

Vladimir arckifejezése megkeményedett, a levegő körülötte is azonnal visszaesett. Hogyan lehetséges, hogy a palotában terjengő szóbeszéd eljuthat egy gyermek fülébe? Sértés a feltételezés is, hogy Andres nem az ő fia. Az egyetlen gyermeke élete szerelmétől, születése egy csoda volt szó szerint. Évekkel ezelőtt ugyanis Anasztáziának a gyógyítók azt jósolták, hogy nem lehet gyermeke. Tény, hogy a vámpírok nehezen szaporodnak, főleg a tisztavérűek, mivel a szervezetük működési folyamatai nem egyeznek az emberekével. Így lehetséges, hogy egy fél vagy negyed vámpír születik. A nemes vér viszont képlékeny, és sokszor a terhesség rovására megy. Azonban az égiek megadták nekik 6 éve, hogy Andres megszülethetett, és Napfénye is lett szüleinek. Akkor is, ha jósoltak róla olyat, ami megnehezíthette a fiú nevelését és jövőbeni erejének kordában tartását. Voltak is az első években bajok az ereje fékezésével, de akkor is ő a gyermeke minden erejével azon lesz, hogy segítsen neki. Emellett szigorúbban kell tanítani a trónra és a jövőbeni erő növekedése miatt.

- Fiam, ez a szóbeszéd alaptalan és kész ostobaság terjesztője részéről is, hogy a hajam színe miatt ítélne úgy, hogy nem vagy vérszerinti egyetlen gyermekem. Hiszen ha innen indulna is ki, megalapozatlan indok lenne, hiszen az én hajszínem egyezik a te és édesanyád hajszínével - válaszolta Vladimir kedvesen, miközben felemelte a fejét és összeszorított foggal biccentett a titkárnak, aki fejet hajtva elhagyta a szobát.

- De a hajad nem fehér - jegyezte meg Andrés, felnézve apjára tágra nyílt szemekkel. Erre a király elmosolyodott, és közelebb lépett a fiához, majd kezét Andres vállára tette.

- Amit látsz, fiam, az illúzió. Az én hajam színe teljesen egyezik a tiéddel, és az égiek akaratából anyád haja is ilyen színű. De aki hajszín alapján ítélne, az balgaságot mond. Figyelj rám, Andres, a hajad vagy a szemed színe nem attól függ, hogy ki mit gondol, milyennek kellene lennie. Hiszen ha édesanyád haja fekete lenne, vagy a szeme lila, vagy ha a családban lenne valaki, akinek a haja vörös, ugyanúgy örökölhetnéd a vörös tincseit is, attól még ugyanúgy az én gyermekem lennél. A családomban is volt valaki, aki sem édesapám, sem édesanyám fehér haját nem örökölte. Képzeld el, a haja szőke volt, és mikor betöltötte a 14-et, az iskolában volt egy fekete tincse - borzolta össze Andrés félhosszú fehér haját.

-Értem, de akkor - nézett fel Andrés apja hajára. Vladimir azonnal tudta, mit szeretne kérdezni, de a választ nem adta könnyen. Ha fiát érdekli a hajszín változtatásának oka, akkor egy kicsit dolgozzon érte, illetve ne hagyja, hogy könnyen elérje célját, és tovább húzza az időt, ezzel rövidítve a tanulási idejét.

-Szeretnéd tudni az okát? Akkor válaszolj arra a kérdésre, amit feltettem. Mondd, mit tudsz a vérrel kapcsolatban, hogyan szerezzük be, hogy ne szegjünk paktumot és tartsuk fenn a békét? Hiszen ha válogatás nélkül megtámadnánk az embereket, nem lennénk többek, mint a féktelen fenevadak. -jegyezte meg Vladimir a fiára mosolyogva, kíváncsi volt, hogy mi a véleménye erről ennyi idősen. Andres kora ellenére sokszor volt vele a tanácskozásokon vagy ha hírnökök, panaszosok fogadtak. Anasztázia idegeskedése ellenére, hiszen mióta megszületett Anasztázia, ha tehette volna, a szelet sem engedte volna, hogy megborzolja fia egyetlen hajszálát is. Sőt, mióta tudnak róla, hogy Andres Vladimir egyik legelső felmenőjének nem csak külsejét, hanem teljes erejét örökölte, azóta még inkább féltette mindentől. Talán túlságosan is, hiszen a herceg egy idő után senki felé nem nyitott, a szolgák, látogatók vagy éppen a városban élők, amikor apja mellett látták gyermek létére az aranyos kisfiút, inkább félelmetesnek látták. Sokszor az ereje és az aurája, amelyről Andres maga tudatában sem volt, nehezítette az első benyomást. Ráadásul az is hozzájárult, hogy a fiatal herceg az anyján és az apján kívül senkihez nem akart közel kerülni. Még az udvari órákon is nehezére esett, hogy apja titkárával beszéljen, még ha nem is tetszett neki valami.