Destiny: A Herceg élete

Generációkon át

-A legtávolabbi őse? A legelső vámpírra gondol? - nézett Madik a királyra, mint aki nem hallotta jól, amit mondott.

-Nem teljesen helytálló megnevezés, tekintve, hogy minden vámpír nemzedékének első tagja-nevetett Vladimir. Azonban hiába mondható el, hogy a vámpírhoz kapcsolódik valamilyen szinten az első vámpír rokonsági és vérköteléke,mégis csak sokkal erősebb és jobban ható Vladímir családjára. Hiszen a vámpírok nemessége nincs rokonsági kapcsolatban, akkor sem, ha a faj legelső egyede mindnél egyezik. Vladimir az apja és a nagyapja viszont egyenesági leszármazottai a legelső és legerősebb vámpírnak.

-Évszázokkal ezelőtt... - kezdte a mesélést Lillian, mindig maga elé révedt.

A Földön nem létezett a gonosz, nem létezett a halhatatlanság és semmi, ami a mágiával egyet jelenthetett volna. A bűnök viszont ugyanúgy jelen voltak a világban, mint ahogy napjainkban. Az első vámpír egy nem mindennapi szerelem gyümölcse volt.

Élt akkoriban egy démon az alvilágban, aki megunta az ott töltött időt,és nem talált már szórakozást.A Pokol egyik hercege úgy döntött, a Földön keres magának mókát. Meg is jelent a Helyssa folyó partján, vörös hajával és zöld szemeivel igazán kitűnve az emberek közül, de hercegnek nem is az volt a célja, hogy elvegyüljönvegyül az akkoriban ismeretlen faj között, azzal viszont ő sem számolt, hogy ami számára egy mókának indult, kapcsolatba fordul át.

Élt ugyanis a közeli faluban egy asszony, aki teljesen egyedül volt.Az évek elhaladtak felette, és a magány alaposan megviselte.Minden nap kijárt a folyóhoz, és a földön elfekve várta, hogy útja véget érjen.

A démon herceg akkor érkezett a folyó torkolatához.Ahogyahogy körbe kémlelt, meglátta a földön fekvő, igen vékony, élet által megviselt asszonyt. Az első gondolata az volt, hogy jó alanya lesz az itteni mókájának. Így hát az asszony felült,és lehajolt, hogy árnyékot vessen arcára, majd megszólította.

-Mit tennél azért meg, hogy új életed,családod lehessen? - kérdezte mézes mázasan, mint a kígyó, bűnre csábítva.

-Ez csak egy álom-jegyezte meg az asszony nevetve, nem tudván, ki áll előtte.

-Nem álom ez, kedveském, ajánlom, és valóra válhat minden kívánságod.Új életet kezdhetsz fiatalon, és lehet családod, minden,amit szeretnél, de megvan az ára- folytatta a démon.

-Milyen ára van ennek, mit kell feláldoznom érte? - kérdezte az asszony, tengerkék szemeit felnyitva, és jobban megfigyelve a fölé hajoló démont.Soha nem látott még ilyen szerzeményt, valami mégis vonzotta hozzá.

-Mondd, mi a kívánságod, s az árát később megkérem,de előre készülj, kedves, mert egy új élettel egyenértékű kell legyenlegyen-mondta a démon, és felhúzta az asszonyt ülő helyzetbe a fűvön,majd megcsókolta ördögi mosollyal a kézfejet.

-Először áruld el a neved-mondta az asszony a démon szemébe nézve, aki erre, ha lehet,mégjobban mosolyogni kezdett.

-Sersil a nevem, kedves-csókolt mosolyogva kezet a démon.

-Sersil, még soha nem hallottam hasonlót, de a kinézetedhez hasonlót sem láttam az életem alatt- mondta az asszony végig nézve a démonon.

-Mi a te neved kedves?-kérdezte Sersil egy pillanattal később már a folyó mellett állva és annak felszínét vizslatta.

-Alexandra-mondta az asszony majd lassan fel kellt és nehezen sétálva le bicegett a démon mellé, akinek ravasz mosolygott a száján s mikor az asszony mellé ért a víz felszínén Alex nem a jelenkori tükörképét látta maga előtt hanem egy húsz éves hosszú fekete hajú tengerkék szemű magas karcsú nő mosolygott vissza rá a vízből.

Alexandra erre elérzékenyülten sírni kezdett és a démon kezére játszott bele ment az egyességbe. Sersil megadta neki mind azt amit kért. A démon viszont nem számolt azzal, hogy Alexandra személyisége megragadja és a végén teljesen beleszeret az embernőbe olyannyira, hogy három gyermeket ad neki. Azonban Sersil annyira megszereti Alexet, hogy arról is gondoskodik, hogy az asszony életkora ne legyen vége ennek pedig a saját mágiájával éri el.

A Legenda szerint a 3 gyermekük közül egy őse a boszorkányoknak, a másik a vámpíroknak míg a harmadik démona lesz az álmoknak.

Ugy gondolja, hogy Sersil első gyermeke egy fiú volt kinek szemei ​​vörösben égtek ha a piros és fekete keveréke volt és a vérében nem volt egy csepp boszorkány mágia sem, helyette hatalmas vérszomjal telepátiával és hatalmas kontrolálási írányi ereje volt ura volt az árnyaknak is. Az ő neve volt Orion a valaha volt legerősebb vámpír és fajtája legelső példánya.

A második gyermeke nem rendelkezik testvérbátyja erejével ő a mágia tiszta forrás kakpta egyben keringett ereiben a sötét és fehér mágia. Az ő neve Aris volt a varázslok és boszorkányok őse.

A harmadik gyermek szintén fiú volt ő róla azt mondta, hogy 20 évesen elhagyta a családot a Poklot járja az álmok egy démonaként. Őt Eghtonnak nevezik.

Azonban a legenda nem ér véget itt. Sokak szerint Sersil és Alex még életben van, ahogy az Orion is csak egy megszakítható álmot alszik. Aris szellemként jelentek meg az arra érdemes boszorányoknak és Eghton néha beszökik az emberek álmaiba.

-De az nincs benne, hogy a herceg ugyanazzal az erővel fog bírni mint Orion-mondta Madik Lillianra piritva mikor a boszorkány befejezte a mesélést.

-De az sincs benne, hogy nem-jegyezte meg a király Anasztázia mellé állva elveszett gondolataiba.

-Felség?!-szólította meg a titkár.

-Nincs kizárva Madik, apám születésemkor abban a tudatban volt, hogy én örököltem Orion erejét-mondta Vladimir.

-De felség!..