Yes, you can! (Lando Norris FF)

10.

Timi

-Azt hiszem lelépek. -Marion határozott hangja elég vészjóslóan cseng a telefonban. Nem látom az arcát, mivel nem kapcsolt kamerát, de pontosan jól ismerem annyira, hogy a szeplős orrát éppen felhúzza és csücsörít, mielőtt kifújná a levegőt és kisimulna az arca. Ezt csinálta oviban is.

-Ezt hogy érted?

-Hát úgy, hogy lelépek, Timó. Ez nem nekem való. Ami működőképes az nem romlik el ilyen rövid idő alatt. Egyik nap minden rendben, aztán meg teljesen kizár engem. .-hallom, hogy egyre szaporábban veszi a levegőt.

-Hé, nyugodj meg! Ha igazak a pletykák, nehéz lehet neki. -igyekszem a lehető legnyugodtabb hangomat elővenni.

-Alá se írtam volna a helyében egy ilyen szerződést! -szinte kiabál a telefon másik végéről. – Nem tudom hogy lehet ilyen hülye ügyvédje! Ha én lettem volna, biztos nem hagyom neki! Addig jártam volna a nyakukra, amíg bele nem tesznek egy záradékot arról, hogy nem bonthatják fel a szerződését szezon közben.

-De nem te voltál az ügyvédje, és ha jól gondolom, neki most nem is kioktatásra van szüksége. Felnőtt férfi, akit egyszerűen csak támogatnod kell. Emlékeztetnélek, hogy ő egy hülye mondattal változtatta meg az életedet...

-Nem hülye az a mondat! -vágja rá élesen. – De neki nem kellett végigkísérnie a szenvedésemet.

-Oké, akkor figyelj. -veszek egy nagy levegőt és leülök a kanapémra. -Mi van akkor, ha azért kellett most újra találkoznotok, mert segítened kell neki? Nem mindenki képes magától megküzdeni dolgokkal. Azért mert te egyedül veredked át magadat a nehéz napokon, ő még szorulhat támogatásra. Miért lépnél le pont most, ha szereted?

Percekig nem válszol semmit, csak azt hallom, hogy susog a telefon, aztán végre hangosan felsóhajt.

-Marion? Szereted, ugye? -teszem fel a halk kérdést.

-Mennem kell, megpróbálok támogatást nyújtani! -vágja rá gúnyosan. Hallom a hangján, hogy mosolyog, mivel pontosan tudja, hogy igazam van.

Nem mondom, hogy meglepődtem azon, hogy Marion le akar lépni. Amióta ismerem mindig ezt csinálja. Volt, hogy az alkoholba menekült, de gimiben iskolát akart cserélni, amikor Lorenzo felültette őt egy randin. Bár iskolát nem cserélhetett, de magántanuló lett, mivel sokat utaztak az apukájával, így valahogy mindig megmenekült. Most viszont meg kell tanulnia, hogy néha maradni kell. Mindig boldogsággal tölt el, amikor valami hasznosat tudok mondani a barátaimnak, vagy segíthetek nekik egy-egy nehéz időszakban, ugyanakkor elgondolkozom ilyenkor, hogy néha a saját életemmel is foglalkozni kéne. Mondjuk azzal kezdve, hogy mi is történik igazából a göndör hajú fiúval, akinek a képe túl arcba mászóan villog a telefonom képernyőjén.

-Te miért nem készülsz már a futamra, vagy valami olyasmi? -kérdezem tőle kíváncsian, ahogy felveszem a telefont és bekapcsolom a kamerát rajta.

-Én így készülök. -vágja rá büszkén, amitől elmosolyodom.

-Izgulsz?

-Miért kérdezed ezt mindig? -apró ráncok jelennek meg a két szemöldöke között.

-Nem tudom, ez a legkézenfekvőbb. Mit szeretnél, mit kérdezzek? -egy pillanatra elbizonytalanodok, hogy mit is illik ilyenkor kérdezni. Nem nagyon vagyok otthon a sport világában.

-Mondjuk, hogy Lando, mikor ér ide a géped? Alig várom, hogy lássalak! Vagy Lando, hogy bírod ezt a meleget Szingapúrban? -kérdezi vékony hangon, amivel valószínűleg engem próbál imitálni.