Yes, you can! (Lando Norris FF)

6.

Timi

Oké, részeg vagyok, de közel sem annyira, hogy ne tudjam mi történik. Vagy ne akarjam, ami történhetett volna. Egy tized másodpercre visszautasításnak veszi a ködös agyam azt, hogy Lando nem akar velem lefeküdni, de mire letusolok már tudom, hogy a lehető legkedvesebb döntés volt ez részéről. Ami valljuk be, biztos nem lehetett könnyű, ezért duplán értékelem az erőfeszítéseit. A fürdőszobából kilépve látom, hogy a kanapén fekszik, a telefon fénye megvilágítja az arcát, kiemelve a tökéletes vonásait. A pólóját idő közben levette, a karján dudorodó erektől nyelnem kell egy nagyot, a nadrágja alól kikukucskáló boxerétől pedig még egyet, mielőtt meg tudnék szólalni. Jelenleg teljesen mindegy, hogy hány éves. Lehet harmincöt, vagy huszonöt, nem tudom tagadni azt, hogy senki nem volt rám még ilyen hatással. Teljesen természetes volt megfogni a kezét, megcsókolni őt, és még az érintése is természetesnek hatott a testemen. Sokkal több mindent indított el bennem, mint amit gondoltam. Sokkal többet tudnék belelátni ebbe az egészbe, mint kellene.

-Aludhatsz velem. -mondom neki halkan mielőtt belépnék a hálószobámba. A tekintetét rögtön felém kapja, lezárja a telefont és a kanapé melletti kis asztalra teszi.

-Biztos vagy benne?

-Biztos, kijózanodtam. -bólintok egyet, aztán bemászok az ágyba és megemelem a takarót arra várva, hogy bemásszon mellém. Lando megtorpan az ágy mellett, kigombolja a nadrágját, szinte visszhangzik a szoba, ahogy lehúzza a sliccét, én pedig pislogás nélkül nézem, hogy kibújik  a nadrágból és mellém csusszan. Egyik kezével finoman megragadja  a derekamat és egy mozdulattal közelebb húz magához, amivel felveszi a nagykifli szerepét. Közelebb hajolva mélyet szippant a hajamba, belepuszil egyet miközben azt morogja jó éjszakát, amitől tiszta libabőrös leszek. A testem könnyedén ernyed el a karjaiban, nem aggódom azon, hogy mikor húzza le rólam a takarót vagy mikor kezd el horkolni, egyszerűen csak élvezem, hogy az enyhe szédülésem ellenére is elnyom az álom.

Reggel -vagy nem is tudom mikor- arra kelek, hogy Lando ugyan abban a pózban fészkelődik mögöttem, ahogy elaludtunk. A fejem hasogat, de valahogy az a gondolat kárpótol mindenért, hogy nem egyedül keltem fel. Nincs bennem semmi féle kellemetlen érzés, smi meglep. Na jó, inkább megijeszt. Még az ágyamat is természetes volt megosztani vele, és bár először volt erre alkalom tudom, hogy soha többet nem lesz az igazi egyedül aludni. Amióta egyedül lakok Kamillán kívül senki nem aludt az ágyamban.

-Jó reggelt! – dünnyögi rekedt hangon, amitől az egész testem bizseregni kezd. Úgy érzem magam, mintha kikapcsolt volna az agyam. Mintha minden fenntartásom elszállt volna, mintha minden a helyére kerül volna azzal, hogy ő itt van. Aztán arcon csap a valóság, amikor éppen tükörtojást sütök, Lando meg Kamillával telefonál. Ki fog akadni. Ha nem is nagyon, de egy kicsit biztosan. Tisztában vagyok én is azzal, hogy nem éppen Lando az, aki a legtisztább múlttal rendelkezik a nők terén. Ahogy azzal is, hogy az idő nagyobb részében úgy viselkedik, mint egy gyerek. De a gondolkodása nem gyerekes, a teste meg végképp nem. Várjunk, ki beszélt a testéről?

-Rám ne számítsatok, elmegyek majd a cuccaimért, de holnap találkozunk a reptéren. – hadarja a telefonba miközben feláll, és nyújtózik egy hatalmasat. Még mindig csak egy boxer van rajta, a tekintetemet meg csak akkor szakítom el az izmos hasáról, amikor enyhe égett szagot érzek, mert a tojás alja kicsit odakapott. Kinyomja a hívást, közben pedig vigyorogva néz rám és megindul a konyha felé.

-Csinálhatnánk ma valamit. Hova vinnéd el magadat egy randira a helyemben? -a kérdés könnyen szalad ki a szájából, megborzolja a göndör fürtjeit, aztán a derekamra csúsztatja a kezeit és a hátamnak simulva hozzám bújik. Az agyam elködösödik, a testemen pedig millió kis szikra szalad végig az érintésétől, mégis egyetlen egy szó jár a fejemben: randi. Van-e értelme randizni valakivel, aki holnap elrepül egy másik országba, visszatér a megszokott életébe, és lehet, hogy soha többet nem látom  csak a tévé képernyőjén.