Yes, you can! (Lando Norris FF)

5.

Lando

Híresnek lenni néha hatalmas szívás. Általában már mindenki tudja a nevemet jóval azelőtt, hogy megszólalnék, tudni akarnak minden egyes mozdulatomról, és a végtelenségig képesek spekulálni egy-egy dologról. Ennyi év után is sokszor átokként élem meg, és néha azt kívánom bárcsak ne ismerne senki. Aztán jönnek azok a helyzetek, amikor áldásként tekintek arra, hogy a Google milió találatot dob fel, amikor magamra keresek. Akkor is így van, amikor a nagy mamlasz biztonsági őr képébe nyomom a telefonom azt bizonygatva, hogy Lando Norris vagyok, szóval legyen olyan kedves beengedni. Látom rajta, hogy fogalma sincs ki vagyok, hiszen szerinte űrhajós is lehetnék... Hát persze, én vagyok az ifjú Gagarin. A fejem teljesen belevörösödik a gondolatba, hogy megint az a gond, hogy fiatal vagyok. Ki az a hülye, aki 25 éves korhatárt alkalmaz? Totál bolondnak érzem magam, miközben azt  magyarázom, hogy mekkora ász Forma 1-es pilóta vagyok. Úgyhogy végtelen hála önt el Leila miatt, amiért úgy húz el a két kidobó között, mintha minden nap ez lenne a dolga, így legalább nem kell tovább szégyenkeznem, amiért itt is sikerült valami hülye helyzetbe keverednem.

-Lószart se fogok posztolni róluk! -mondom puffogva, amikor Leila már olyan messze húzott a folyosón, hogy nem hallja a két faszi.

-Nem is kell, de ők nyugodtan éljenek csak ebben a tudatban. – a fejét rázva magyaráz, miközben belépünk egy hatalmas, pirosan megvilágtíott terembe, ahol kellemesen dübörög a zene.

-Nyugi, biztos, hogy egy csillagos értékelést adok nekik, de most inkább igyunk valamit! – nem tudom miért lepődök meg ennyire, amikor Timi megfogja a kezem, és az előttünk sétáló George és Kamilla plédáját követve húz engem a bárpulthoz, ahol beállunk a sorba. Nem vagyok egy hatalmas termet, de az ő kedves kis kezei olyan tökéletesen illenek az enyémbe, mintha csak erre tervezték volna.

-Ne legyetek már mind a négyen ennyire szerelmesek! Duplán gyertyatartónak érzem magam...– morogja Leila amikor ő is mögénk ér. Kamilla azonnal hátra kapja a fejét, Timi pedig ugyan abban a pillanatban elhúzza a kezeit. Esküszöm, csak egy egészen rövid másodpercig bámulok ár felháborodva, hogy ezt mégis miért csinálta, de aztán inkább George mellett elsunnyogva elé vágok a sorban, és rendelek egy rakat vodka szódát. Megkönnyebbülök, ahogy a pultos lány angolul szólal meg a kérésemre, legalább nem kell kézzel-lábbal magyaráznom, mint a taxisnak. Közelebb hajol a pulthoz, hogy ne ordibálva közölje, hogy üljünk le nyugodtan a helyünkre, majd felhozzák az italokat. Lassú mozdulattal fordulok a többiek felé, akik csak bólintanak, majd Kamilla után indulva felmegyünk egy elkerített galériás részre. A sarokban egy hatalmas vörös bársony kanapé van, az asztal körül pedig kényelmes fotelek, és még a tánctérre is lelátunk, mert a korlát üvegből van. Vagy műanyag, gondolom veszélyes lenne üveget tenni ide, még a végén valami részeg barom kitörné és leesne.

-Kicsit olyan ez a hely, mintha valami pornófilm castingra jönnénk.– George vigyorogva foglal helyet a kanapén, a karjai szétterülnek a háttámlán és kíváncsian méri fel a terepet körülöttünk.

-Ha egész este kritizálni fogjátok a helyet, akár haza is mehetünk! -vágja rá duzzogva Kamilla. Egyszerűen csak leintem a lányt, hogy semmi értelme ezen lovagolni, azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat, és amúgy sem szeretném elrontani Timi estéjét ennél jobban. Még arra az undorító akármire is vigyorogtam, amit elém tolt az étteremben – persze nem ettem meg – hogy azt gondolja jól esett, amiért megehettem volna a maradék kajáját. Persze jól esett, ne értsétek félre, de azért még az ő kedvéért sem ettem volna meg, hiszen nyers hal volt rajta! Az volt a szerencsém, hogy csináltak steaket is. Giga széles mosolyra húzodott a szám, amikor kiszúrtam az étlapon, különben éhen haltam volna. George meg csak úgy tömte magába a sushit, mintha az lenne a legkirályabb dolog a világon. Normál esetben soha többet nem engedném, hogy Kamilla válasszon éttermet, de tudva, hogy Timi imádta, annyira nem voltam kiakadva. Ez a hely sem rossz, a kidobókat leszámítva. Tényleg eléggé hajaz valami  piroslámpás negyed szerűre, de hangulatos. Jó a zene, a vodka szódákat gyorsan kihozták, és azóta is lesik minden kívánságunkat, még sósmogyorót is kaptunk az asztalra, de ennek szerintem én örültem egyedül, mert senki más nem nyúl hozzá, szóval magam elé húzom az egészet. Hosszú kortyokat szippantok az italomból, amibe még színes szívószálat is hoztak, közben pedig kíváncsian nézem, hogy a három lány vihogva beszélget. Leila lábfeje már ütemesen jár az asztal alatt és a tánctér is kezd megtelni, ahogy telik az idő. Az alkohol kellemesen melegíti a mellkasomat, így csak mosolyogva bólogatok a zene ütemére.