Szívem heves lázban ég,
Hisz akarja hogy itt légy.
Mégis búslakodik éppen,
Mert távolság a kényszer,
S lehet túl dramatizálja.
Áll a kertjében az ő fája,
És akasztaná fel magát rá,
Mikor éppen téged nem lát.
S szorítja a kötél szívemet,
Mégsem teszi ő ezt meg.
Nem teszi hisz feladata van.
Feladata pedig pontosan az,
Hogy éltetse szerelmünknek
Alap gyujtó lángját, érzem...
Érzem a melegséget én most,
Mit áraszt az érzelem épp ott,
Honnan szeretetem jön feléd.
Tiszta szívvel szerettem beléd,
S tiszta szívvel foglak szeretni,
Pont úgy ahogyan eddig mindig.
Szívem búsúl mostanság mindig,
Kivéve ha látja szívedet izzani,
Mint parázs a tűz alatt, csillogón,
Sárgán, szépen izzó, erősen, forrón.
Nem teszi meg szívem mégsem,
Hisz lelkem jár most az eszében,
Ki nem tudna úgy szeretni akkor se,
Ha megszakadna benne éppenséggel.
És mivel nem vagy te itt velem,
Szívem vígasztalja az én lelkem.
2024.10.10.
