Ködbe burkolt engem,
Az életnek kopár ideje,
Melyet magmnak okozok,
S te küzdesz hogy oszoljon.
Rózsákba burkolod te lelkem,
Mikor rám helyezed szemed,
S látom bene, hogy ezer csillag,
Egyszerre, csak értem csillan.
Lelkemen ezer meg egy rózsa,
S én mindet neked adom oda.
Szívemen ezer meg egy ököl kő,
S te mind róla gondosan lelököd.
Az az ezer meg egy rózsa kevés,
És akár millió se lenne hozzá elég,
Hogy kimutatsam neked szivem,
Hogy mennyire is szeretlek, tényleg.
2024.10.08.
