Égen, ezer meg ezer csillag,
Egyik sem oly szépen csillan.
Elmerülök benne, s elveszem.
Én benne ezt is nagyon élvezem.
A homok elég puha nekem,
Nem annyira mint ajkai éppen.
S csókolom éjjel, s napppal.
Soha nem hagynám abba.
Tücskök zenéje hallatszik,
Jobban szeretek mást halgatni.
Állandóan csak hallgatnám.
De akkor éppen nem csókolnám.
Víznek csobogása nyugtat,
Ezt nekem csak érintése nyujtja.
Ölelném, el nem engedném többet.
Hátha egyre szorosabban ölel.
Minden egyes csillag, egy pont,
Mely az ő szeme az égen ott.
Bárcsak örökké tartana a pillanat,
Mégis elmúlik egy perc alatt.
2024.08.10.
