Minden egyes percben
Meghaltam egy kicsit,
S újra éledtem benned.
Lelkem erkélyére kiülsz,
S mikor szemedbe nézek,
Érzésem az arcomra kiül.
Kiül a szeretet, s a félelem,
Melyet meletted érzek mindig.
Bár ez most kicsit nyers lehet.
Had írjam le neked most
Lelkem zenéjét, s énekét,
Melyet most írt rólad pont.
Lelkem énekel, s táncól,
Míg szívem ritmust dobol,
S az agyam csak rászól,
Nehogy bele éljék maguk,
Még a végen össze törnek,
S életért sikítanak vadul.
Az agyam is tudja közben,
Hogy a nagy ő csak is te vagy,
Mint a filmekben, s ne törj össze,
Kérlek csak össze ne törj,
Én drága szerelmem kérlek,
Hisz szívem már párszor eltört.
Szívem, melyet lelkem ragasztott,
S oly sok bú, s bánat után végre,
Meggyógyult én azt mondom,
S a ragasztó te voltál nekem,
S annyira szeretlek téged,
Mennyire képes ember az embert.
Hazudok neked most itt felettem,
Sajnálom hogy át kell élned ezt
Hogy én hazdutam neked lelkem.
Nem annyira szeretlek mint
Ember az embert lenne képes,
Belül sokkal több van itt.
Szemedbe tekintek életem,
És jövőmet látom én ott,
Az új családom látom benne.
Hol te a törődő, odaadó anya,
Ki gondoskodik, míg én ott állok,
S védelmezlek titeket, mint apa.
Csókod közben, csukott szemmel,
Egy rózsával teli rétet látok,
S ott járok veled az eszemben.
Érintésed mint radir törli ki,
Gondomat egy perc alatt,
S ölelésed mint pillanatnyi idill.
Száz szónak is egy a vége,
Remélem egyszer talán,
Ha sokat mondom megérted,
Hogy mennyit is jelentesz
Te egymagad nekem szivem.
És most annyit mondok szeretlek.
2024.09.22.
