Szeretlek, de nagyon.
Bár nem tudom miért,
De meletted a nap se
Oly fényesen ragyog.
Meséltem a holdnak,
S meséltem a végtelen,
Hosszú, szenvedős útnak
Mit megtettünk onnan.
Onnan, hol kezdtük,
Idegenekből mégis,
Vad, lángoló, izzó
Szerelmesekké lettünk.
Szeretem mikor tudod,
Mire is vágyom igazán,
És hogy mit is akarok,
Ha már az életem is unom.
Miattad kelek fel reggel,
S küzdöm át a napot,
Hogy láthassalak végre,
S látlak álmomban este.
Gondolj kérlek rám,
S ha meglátsz engem,
Szaladj oda hozzám,
S szorosan karolj át.
Hisz nincs nagyobb értékem
Mint hogy téged tudhatlak,
Hogy csak az enyém vagy,
S odaadnám érted életem.
Hisz mit is érne az nélküled,
Ha lelkem sötétségben,
És nyomasztó gyászban,
A mélységbe süpped.
