never ending stories | hyunlix

life is so good

Felix imádja az életét. És erre megvan minden oka.

vagy

Egy apró történetfoszlány egy tökéletesen boldog életről, amiről mindenki álmodik.

∞

A Nap már órák óta fenn volt. A csupán félig elhúzott függöny nem takarta el teljesen az ablakon átszűrődő fénysugarakat. A város lassan ébredezni kezdett; volt, aki már órák óta fent volt, és volt, aki még az igazak álmát aludta. Éppúgy, mint ennek a háznak a lakói is. Minden szobában csend uralkodott, csupán a halk szuszogásuk töltötte be a teret. Ezt a csendet az éjjeli szekrényen lévő telefon hangos ricsaja zavarta meg. Az ébresztőóra megszólalt. Mint minden hétköznap reggel hétkor.

Felix álmosan összehúzta a szemöldökét, és miután csukott szemmel tapogatózva nagy nehezen le tudta állítani a telefonjából áradó zajt, majdnem vissza is aludt. A szemeire nehezedő fáradtságot egy négylábú kis katasztrófa kergette el, amint orrával izgatottan kinyitotta a résnyire hajtott ajtót, és azzal a lendülettel fel is ugrott az ágyra, pontosabban Felixre. Az aranyszőke hajú férfi kelletlenül nyögött fel a hirtelen ránehezedő súlyra, és sóhajtva elfogadta a sorsát: ideje felkelni. Álmosan tornászta fel magát ülő pozícióba, és amíg várta, hogy az agya újra működőképessé váljon, az ölében ugrándozó kutyát simogatta, kihasználva a pillanatnyi nyugalmat és csendet.

– Ha már itt vagy, ne csak engem kelts fel... – súgta a jószágnak, majd felemelte és a mellette mély álomban lévő férfira tette. A kutyus tudta a dolgát.

Hyunjin, aki sosem kelt fel az ébresztő hangjára, fintorogva húzta a fejére a takarót, amint megérezte az ismerős mancsokat a mellkasán.

– Menj innen, Kkami...

Felix álmosan elmosolyodott, és azt kívánta, bárcsak egész nap itt maradhatna az ágyban, hogy a mellette fekvőt csodálhassa.

– Jó reggelt, álomszuszék, hasadra süt a Nap – húzta le a fekete hajúról a takarót mosolyogva Felix, mire Hyunjin végre kinyitotta a szemeit.

– Mhm... a Nap ma valamiért sokkal szebb, mint általában... – motyogta félmosollyal az arcán, miközben az ablakon beszűrődő napsugarakat pont eltakaró szőkét nézte.

Felix szemet forgatva felhorkantott – hiszen persze, hogy Hyunjin flörtöléssel kezdi a napot –, de nem volt lehetősége válaszolni, mert az idősebb hirtelen kinyúlt a takaró alól és a szőke derekánál fogva lehúzta őt magához, jó közel; úgy, mint mindig. Felix horkantása néma sikkantásba, majd nevetésbe fulladt, és egy ideig hagyta, hogy a férje álmos csókokkal lepje el az arcát. Aztán mosolyogva hátrébb hajolt.

– El fogunk késni. Mindannyian...

Hyunjin bólintva még utoljára homlokon csókolta szerelmét, majd keserves kínok között feltápászkodott – Felix nevetve figyelte végig a műsort, mint minden egyes reggel –, és álmosan nyújtózkodni kezdett.

– Megyek, felkeltem Narit.

Felix bólintott, majd álmosan felkelve az ágyról az ajtó felé indult, ahol Hyunjin még egy apró csók erejéig feltartóztatta, aztán ő a gyerekszobába, az szőke pedig a konyhába ment.
Adott Kkaminak – aki izgatottan követte őt mindenhova – friss vizet, aztán kiengedte őt a hátsó udvarra a teraszajtón át. A reggeli rutinját olyan gyorsan végezte el, amennyire csak tudta, majd visszatért a konyhába, ahol neki is látott a kislánya kedvenc reggelije elkészítésének. Telefonján elindította az egyik lejátszási listáját, és halkan hümmögött a háttérben felcsendülő dallamokra.