Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

2.rész

Nem biztos, hogy ez jó ötlet volt. Nem vágyok emberek közé. Nem szeretem a tömeget, igazából elég sok mindent nem szeretek. Például a vattacukrot, a fagyit, a szárnyas ételeket és kifejezetten utálom ha észre se vesznek miközben beszélek valakihez. Pofátlanság, nem igaz? Dühítő mikor te veszed a fáradságot, oda figyelsz a másikra, arra amit mond neked, de ő le se szar téged. Mintha ott se lennél. Magam is gyakran alkalmazom, kár lenne tagadni, de attól még frusztráló. És a tényen nem változtat, nincs ennél rosszabb. Jó, biztos van, de most semmi nem jut az eszembe.

Belépve a kávézóba, ahol rengetegen vannak, válik számomra biztossá, hogy határozottan rossz ötlet volt ide jönni. Ma mindenki kávét akar? Vagy csak az új hely varázsa? A fene érti az embereket.
-Mit kérsz?-persze, nem egyedül vagyok. Liammal jöttem, ideje rá figyelnem.
-Dupla presszót.-kell az energia. Még ma rajzolnom kell, muszáj ébren maradnom.
-Elnézést! Hölgyem! Hahó!-hát ezzel sokra nem mész. Annyi ember van itt mintha egy rohadt metróban lennék. Hagyom Liamet kibontakozni, addig körül nézek. Még kell hagyni nem rossz hely hangulatos. Nem az a tipikus kávézó. Körbe a helyiségben boxok vannak. Közepén asztalkák, székekkel és még a pulthoz is le lehet ülni. A kávén kívül, a vitrinben apró sütemények és szendvicsek vannak. A falak kékre vannak festve. Ez mellett sok a szürke és a fa. Modern, de mégse a megszokott.
Liam még mindig a figyelemért könyörög. A falakon képek vannak, addig talán meg is nézhetném őket, nem? Egyetlen lépést teszek és a fehér ingemnek annyi. A rohadt életbe, ez kurva forró.
-Basszus! Most azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de mivel te jöttél nekem ezért te tehetsz róla! Nem kérek elnézést!-az ingem és a forró kávé jobban izgat, mint, hogy kiosszak egy pincérnőt, még akkor is ha igaza van. Mire felnézek már nincs ott, elment. Csak úgy itt hagyott.
-Hé, Kayden! Gyere, a pultnál felszabadult két hely!-remek. Nincs is jobb kiülni mindenki elé.
-Veled meg mi a fene történt?
-Hát...
-Mit adhatok?-a pultos lányra nézek és a legigézőbb kék szempár fogad amit életemben láttam. Liam elsorolja mit kérünk, de én képtelen vagyok levenni a lányról a szemem. Szőkésbarna haj, telt idomok, nőies, szexi és azok a szemek. Fehér ing, fekete szoknya, de ahogy elnézem itt mindenki ezt az egyenruhát viseli. A jobb kezén tetoválás van, nem látom teljesen, az ing ujja kitakarja. Most rohadtul örülök, hogy Liam nem beszél, mert így legalább megtudom nézni magamnak ezt a nőt. Az utóbbi időben nem érdeklődtem egy nő iránt sem. De ez a lány, határozottan érdekel.
-Parancsoljatok! A latte és a dupla presszó. Adhatok még valamit?-én csak a fejemet rázom. De Liam hozza a formáját.
-A telefonszámodnak örülnék.-mérgesen nézek a barátomra, de ő rám se hederít.
-Seggfej!-mosolyra húzom a szám. Nem sokan utasítják vissza Liamet. A lány megfordul és a következő vendég felé veszi az irányt.
-Nem tudja mit veszít! Mindegy is. Beszéljünk rólad.-ne, ne beszéljünk rólam.
-Nincs miről! Tovább léptem, ahogy Tiffany is. Örülök, hogy boldog. Kár a múlton keseregni.-Liam felnevet, utálom mikor így nevet.
-Mekkora egy kamugép vagy. Örülsz, hogy boldog? Kit akarsz átverni, ember? Rohadtul kicsinált a csaj. A saját ágyatokban dugott egy másik pasival.-remek, most már az egész kávézó tudja. Köztük a csinos kis szöszi is.
-Halkabban öregem. Nem kell, hogy mindenki hallja.-a csaj felé néztem aki le sem vette rólunk a szemét.
-Bocs, majd halkabb leszek. Ne nekem kamuzz, azt utálom.-csak a szememet forgattam és bele ittam a kávémba. Jól esett. Pont elég erős volt, hogy egy kicsit magamhoz térjek.
-Ideje lenne visszaszállni a nyeregbe. Van itt pár új hús talán az egyiket felpróbálhatnád?!-ennek elment az esze. Mindig szabadszájú volt az én barátom, bocsánat, a "volt" barátom. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Szerencsére megszólalt Liam telefonja, vagy ez az ő szerencséje? A fene tudja. Ha nem megy ki és veszi fel tuti megfojtom. Legalább most van pár percem újra megnézni a csajt magamnak. Mikor rá néztem felhúzott szemöldökkel meredt rám. Feltartottam a kezem, jelezve neki, hogy jöjjön oda.
-Igen? Parancsol még valamit az úr?-csak úgy áradt belőle a gúny. A vitrinre néztem mellettem.
-Kérnék egy áfonyás muffint.-kellett valami indok.
-Tessék! Jó étvágyat!-már fordult volna el mikor megszólaltam.
-Köszönöm. Remek ez a hely! Jó, hogy megnyitott!-jó, hogy megnyitott? Hát ez borzalmas volt.
-Nem strapáld magad, nem általam fogsz visszaszállni a nyeregbe, erről kurva gyorsan tegyél le. Ha nem haragszol, az új húsnak most dolgoznia kell.-remek, mindent hallott, ezt nehéz lesz kimagyaráznom.
-Ezt a barátom mondta, gyenge elméjű szegény. Elnézést kérek az ő nevében is kedves...
-Sarah!-mosolyra húztam a szám.
-Kedves Sarah! Az én nevem Kayden, örülök, hogy megismerhettelek. Tudod....nagyon érdekes, hogy a névtábládon nem ez áll és a Sarah nem is illik rád.-forgatni kezdte a szemét.
-Tök mindegy! Nem Sarahnak hívnak, és?-megráztam a fejem.
-A Hope, már inkább hozzád való!-remél, remény, a neve jelentése, talán ez egy jel nekem. Közelebb hajol hozzám.
-Tudod, megérdemelted azt a kanna kávét a nyakadba. Idegesítő vagy.-azzal el is sétált.
Azt hiszem megtaláltam az új törzshelyem.