Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

8.rész

Hope

Ma már muszáj voltam bemenni a munkahelyemre. A kollégáimtól se várhattam el, hogy helyettem dolgozzanak. Nagy lány vagyok már, nem rágódhatok ezen tovább. Jól esett Kaydennel beszélgetni. Főleg mert ő is ugyanazon ment keresztül mint én. Megértett engem. Még nem döntöttem el, hogy felhívom-e, nem biztos, hogy ez jó ötlet. Mégis csak randira akart hívni, nem érdemli meg, hogy hitegessem. Annak semmi értelme nem lett volna.

Beérve a munkahelyemre próbáltam a munkába temetkezni. Nagyon sokan voltak, de nem bántam. Legalább nem járt állandóan az agyam. A műszakom vége előtt viszont megjelent Lucas. Nem akartam hinni a szememnek. Volt képe idejönni. Pontosan tudta, hogy itt nem fogok jelenetet rendezni. A pultban álltam és néztem, ahogy lépked egyre közelebb hozzám. Elnézve a férfit akit szerettem, nem azt láttam rajta, hogy őt is úgy megviselte ez az egész, mint engem. Nem szerelmet éreztem már az irányába hanem undort. Alig bírtam rá nézni. Attól féltem ha megteszem elhányom magam. Becsapva éreztem magam, átverve, dühös voltam. Szívem szerint rá öntöttem volna a kezemben lévő kanna kávét, de amint erre gondoltam, eszembe jutott Kayden. Az első találkozásunk, pontosan így történt vele. Lucas a pulthoz lépett és leült.
-Szia!-mikor nem feleltem a köszönésére folytatta.-Szeretném ha meghallgatnál. Tudom, hogy most nagyon mérges vagy és minden jogod meg van hozzá. Én szeretlek, nem akarlak elveszíteni. Hülye voltam Hope. Nem gondolkodtam és...-feltartom a kezem, jelezve neki, hogy ne folytassa.
-Hagyd abba! Nem vagyok kíváncsi a mondandódra, ami azt illeti rád se. Látni se akarlak. Amit tettél arra nincs mentség. Mondhatod, hogy az én hibám mert elhanyagoltalak, de akkor az lett volna az alap, hogy megbeszéled velem. Nem így tettél, te meghoztál egy döntést, most vállald a következményeit. Soha nem megyek vissza hozzád. Nem tudnék benned újra megbízni, ez ilyen egyszerű. Fogadd el.-magára hagyom és elmegyek egy vendéghez. Abban bízok, hogy elmegy, de mikor visszanézek, még mindig ott ül.
-Mit akarsz még? Menj el és hagyj békén.-annyira elfáradtam, még veszekedni sincs kedvem vele.
-Hope, kérlek adj még egy esélyt. Jóvá teszem, ígérem. Szeretlek.-na persze, ha szeretne nem csinált volna ilyet. Az órámra nézek, már csak 10 perc és letelik a műszakom. Meg kell szabadulnom tőle. Ha nem teszem hazáig fog követni.
-Menj el Lucas, nagyon szépen kérlek felejtsük el egymást. Nem akarok jelenetet rendezni, de ha nem mész most el, akkor megteszem.-nyílik az ajtó és Kayden lép be rajta. A külseje makulátlan, öltönyt visel, az arcán a borosta gondosan nyírt. Nagyon jól néz ki. Amint észre vesz, elmosolyodik. Elindul felém, én meg idegesen Lucasra nézek.
-Menj el!-nem mozdul. Kayden odaér a pulthoz.
-Szia! Bocs, hogy csak így hívatlanul, de tegnap említetted, hogy 4-ig dolgozol. Szeretnék beszélni veled. Persze ha ráérsz.-a volt barátomra nézek. Felhúzza a szemöldökét és végig néz Kaydenen.
-Szóval miatta nem akarsz velem beszélni? Ez gyorsan ment. Te papolsz nekem itt, közben már egy másik férfi van a bugyidban?-szívesen pofán vágtam volna a volt barátomat. Hogy mondhatott nekem ilyet? Mielőtt bármit mondhattam volna, Kayden megszólalt.
-Tessék?
-Jól hallottad. Idejöttem a barátnőmhöz, hogy beszéljek vele, de láthatóan elkéstem. Ez gyorsan ment, édesem.-Kayden közelebb lépett Lucashoz.
-Neked elment az eszed. Hope és én barátok vagyunk, nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Te basztad el, saját magadnak köszönheted. Ezt a szart magadnak főzted, ne mást vádolj érte. Most pedig takarodj innen, Hope nem akar veled beszélni. Szerintem elég világosan fogalmazott.-tátott szájjal nézem Kaydent. Értem még soha, senki nem állt így ki. Főleg nem egy vadidegen. Lucas feláll, elindul az ajtó felé, de visszafordul.
-Sok szerencsét hozzá.-biccent a fejével felém. Ezzel meg mit akar mondani?
-Nincs rá szükségem, igaz nem régóta ismerem Hopet, de tudom mennyire kedves, jószívű és gyönyörű. Bár csak barátok vagyunk, de ha más lenne a helyzet, én sose tenném meg ezt vele. Boldog lennék attól, hogy egy ilyen lány mint ő, velem van és minden nap hálát adnék érte. Itt csak te vesztettél.-Kayden felém fordul, az én szívem meg olyan hevesen kezd el verni a mellkasomban, hogy meg kell kapaszkodnom a pultban, nehogy összeessek. Lucas olyan gyorsan hagyja el a kávézót, hogy szinte a helyiségben mindenki utána néz.  Az ajtót bámulom még mindig, mikor Kayden megszólal.
-Sajnálom Hope, nem volt ehhez jogom. Én csak, nem is tudom valahogy kicsúszott.-meglepődtem ez tény, de semmi rosszat nem tett, megvédett.
-Nem haragszom, inkább köszönöm neked. Engem még soha senki nem védett meg.-megrázza a fejét, mint aki nem akarja elhinni. Akkor jut eszembe amit mondott, hogy azért jött mert beszélni szeretne velem.
-Ha megvársz, átöltözök és beszélhetünk. Adj pár percet.-bólint, én meg gyorsan az öltözőbe sietek. Mi van ha újra randira akar hívni? Akkor mit mondok? Nem hinném, hogy ilyen gyorsan újra bele kéne ugornom egy kapcsolatba. De azt se tagadhatom tovább, hogy Kayden megmozgatott bennem valamit. Vonzódom hozzá, tetszik nekem. Kedvelem. A mai viselkedésével, meg még jobban.