Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

37.rész

Meglepetésemre Boston elég kellemes csalódást hozott. A repülőúton is minden rendben volt. Az üzletet is sikerült lebonyolítanom és még arra is volt időm, hogy Hopenak vegyek valami kis apró ajándékot. Jó talán az apró helytálló, de egyáltalán nem jelentéktelen. Alig vártam, hogy végre láthassam. Egy nap telt el, de az maga volt a kín számomra. Ilyen kis idő alatt, hihetetlenül mélyre lopta magát a szívembe. Még pár héttel ezelőtt álmodni se mertem, hogy ilyen boldog lehetek újra egy nő mellett. Teljesen megbízok benne és rohadtul szerelmes vagyok belé. Nincs mire várni, egyszer élünk és én szeretném ha tudná mit érzek iránta.

Reggel a reptér felé menet írok neki. Szerencsém volt még áttudtam rakatni a jegyem egy korábbi járatra. Így előbb érek haza, bár ő dolgozik, de legalább megtudom lepni.

Én: Szia, vagy inkább jó reggelt! Talán még alszol, de mindenképpen én akartam lenni az első, aki ébredés után köszön neked, ha csak átvitt értelemben is. Hiányzol, de pár óra és végre láthatlak. 🙂

Nem vártam választ, hiszen tényleg nagyon korán volt, de talán egy perc se telt el, már pittyegett is a telefonom.

Hope: Jó reggelt! Nagyon korai vagy. Ugye nincs semmi baj?

Miért gondolja, hogy baj van? Talán mégis csak elárulhatnám neki, hogy előbb megyek.

Én: Nincs semmi baj! Sikerült egy korábbi gépre átrakni a jegyem, így 10 kor már újra Chicagóban vagyok. Hazafelé beugrok köszönni.

Na, erre már tényleg nem kapok tőle semmit. Valószínűleg neki állt készülődni. Nekem is ezt kellene tennem. Taxit hívok és kivitetem magam a reptérre. Szerencsére minden elég hamar megy, már a repülőn vagyok, útban hazafelé.
A repülés sokszor eléggé kikészít, de most még ez is valahogy elviselhető. Főleg mert tudom, órák kérdése és újra látom Hopet.
Leszállás után nem kell azzal vesződnöm, hogy elmenjek a csomagomért, csak egy kézipoggyász van nálam. A gépem nem késett és az idő is nekem kedvezett. Elindulok a folyosón, a telefonomon pötyögök mikor meghallom a nevem.
-Kayden! Kayden!-felnézek és meglátom a barátnőmet a tömegben. A mosolya a füléig ér, vadul integet nekem. Amint egy kicsit kijjebb érek, elkezd felém szaladni. Nem érdekel, hol vagyok és az se, hogy rengetegen vannak körülöttünk, ledobom a kezemből a táskám és kitárom a karjaimat. Ő azonnal beleveti magát. A lendülettől majdnem hátra esünk. Átölelem és megcsókolom. Teljesen meglepődtem, hogy ő itt van, de ugyanakkor boldog is vagyok. Mögöttem hallom az emberek nevetését, a beszéd foszlányokat, valaki még tapsol is nekünk. Megszakítom a csókot és a két kezem közé veszem a fejét. A homlokomat az övének nyomom.
-Hogy? Mit keresel te itt?-a mosolyomat semmivel se tudnám letörölni az arcomról.
-Megakartalak lepni. Miután reggel írtál, felhívtam az egyik kolléganőm és elcseréltem a műszakomat. Reggel helyett, délután kell bemennem, de megérte.-az egyik szemem sír, a másik nevet. Jobban örültem volna ha délután ráér és velem tud lenni, de annak még jobban örülök, hogy most itt van velem.
-Hát, sikerült. Meglepődtem. Nagyon hiányoztál, igaz csak egy nap volt, de már ez is kikészített.
-Te is hiányoztál nekem.-mikor ránézek Hopera, a szemei könnyesek. Hogy én mennyire szeretem őt. Nem várok tovább kimondom, de mielőtt bármit mondhatnék, halkan megszólal.
-Valamit mondani akarok neked.-jaj ne, remélem nem megint az a szerencsétlen exe zaklatja. Kezd elegem lenni abból a fickóból. Ráérősen bólintok és próbálok felkészülni a legrosszabbra.
-Én, nem is tudom!-felsóhajt, majd folytatja.-Ez a pár hét veled, maga volt az álom. Sose gondoltam, hogy létezik ilyen férfi mint te. Nyilván igen, mivel itt állsz előttem. Kitartottál mellettem, elviseltél és megtanítottál újra bízni, hogy nem állt meg a világ mert megcsaltak és megbántottak. Megmutattad, hogy igenis az ember lehet boldog és én az vagyok, veled. Nem vágyok másra csak veled lenni. Szeretlek Kayden, annyira nagyon szeretlek.-basszus, most már az én szemem is könnyes. Csoda ez a nő.
-Én nem tettem semmit, csak önmagamat adtam. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy az embert érik csalódások, kudarcok és lehet hitevesztett, de talpra kell állni. Nem lehet elvesztegetni az időt, mert sose tudhatod mikor találkozol az igazival. Nekem sikerült, mikor besétáltam abba a kávézóba és egy igazán csinos, gyönyörű nő a nyakamba nem öntötte a kávét. Semmit nem csinálnék másként. Szeretlek Hope!-a szívem dübörgött a mellkasomban. Újra megcsókoltam, de ő elhúzódott.
-Tisztázzunk valamit. Nem én öntöttelek le, te jöttél nekem.-felnevettem és olyan közel húztam magamhoz, hogy attól féltem nem kap levegőt.
Tudtam, hogy megtaláltam a boldogságot, a sors hozzám vezette őt.
A legfantasztikusabb lányt a földön a neve: Hope