Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

38.rész

3 év múlva

-Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy lány és egy fiú. De ők nem egyszerű emberek voltak, nem bizony. A lány gyönyörű, kedves és vicces volt.
Abban a városban ahol éltek, a lány volt a legszebb. Más lányok a nyomába se érhettek. A fiú mindig a lány körül serte pertélt. Még a széltől is óvta. Figyelte, leste minden kívánságát.
Hogyan is ismerkedtek meg? Hát ez egy igen kedves és vicces történet. De én most megosztom veletek.
A fiú nagyon bánatos és magányos volt. Egyedül élt egy nagy, hatalmas palotában. Szinte soha nem járt el otthonról, és tudjátok miért nem? Mert összetörték a szívét. Viszont az egyik nap a barátja elhívta magával és az lett élete, legjobb napja. A lány azzal foglalkozott, hogy leste az emberek kívánságát és bármit is kértek, ő teljesítette. De azon a napon, a lány nem figyelt oda mindenkire...
-Khm...
-Nem a lány hibája volt, ő mindent megtett, a fiú volt a vétkes. Aki szánta bánta, nagyon sajnálta a tettét. Nap, nap után követte egymást és a fiú nem tudta kiverni a fejéből a lányt. Nagyon megszerette, állandóan a lány járt a fejében, míg nem végül a fiú egy tervel állt elő. Elhatározta, hogy meghódítja szíve választottját. Virágot küldetett neki, egy egész szekérnyit. Minden nap elment hozzá, beszélgettek, sétálgattak, míg végül már a lány is kezdte megszeretni a fiút. Boldogok voltak, de még milyen boldogok. Az évek alatt a fiú és a lány összeköltöztek és össze is házasodtak. A fiú azt gondolta, hogy ennél boldogabb már nem is lehetne. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. A lány egy este a fiú elé állt és közölte vele, hogy gyermekük fog születni. A fiú ettől olyan boldog lett, hogy az egész városnak elmondta. Azt akarta, hogy mindenki tudjon róla. Ugyanakkor félt is tőle, mert jó apa akart lenni. A legnagyobb meglepetés csak ezután jött. Kiderült, hogy nem egy, hanem egyből két gyermeke is lesz. A fiú és a lány azóta is együtt vannak. Örömük és boldogságuk határtalan. Nincs olyan dolog ami szétválaszthatná őket.
Ez a lány és a fiú története...
-Most már ideje aludni. Bújjatok gyorsan a takaró alá. Egy, kettő...
-A fiúnak is két gyermeke van, mint neked apu.
-Pontosan bogaram. Ő is pont olyan boldog mint én vagyok. Ti vagytok számomra a legfontosabbak, meg persze az anyukátok.-Hopera néztem, aki az ajtónak támaszkodva ácsorgott. Ennyi idő után még mindig ő ragyogta be a napjaimat.
-Apa, mondj még egy mesét. Csak egyet.
-Az előbb is ezt mondtátok, és mi lett a vége? Hármat is kaptatok. Későre jár, itt az ideje aludni.-megpusziltam a két gyönyörű kislányom homlokát, feljebb húztam rajtuk az takarót. Az éjjeli lámpa fénye csillagokat vet nekik az egész szobára. Imádták, ahogy körbe körbe táncolnak a falakon.
-Jó éjt angyalkák, álmodjatok szépeket.-Hope is odament hozzájuk és mindkettő fejére csókot nyomott.
-Jó éjt bogárkáim. Anya és apa nagyon szeret titeket.
A nagy villanyt lekapcsoltam, beljebb hajtottam az ajtót és kézen fogva kimentem az én gyönyörű feleségemmel a szobából.
-Hányszor fogod még elmesélni nekik, A lány és a fiú történetét?-kérdezte, közben egy csókot lopott tőlem.
-Ahányszor csak ezt kérik tőlem. Nem tudok nekik nemet mondani.-halkan kuncogni kezdett, én meg szorosan magamhoz húztam őt.
-Ezt a történetet pont annyira szeretik mint én.
-Nem mondod? Fel sem tűnt.
-Miért? Te nem szereted?
-Dehogynem, imádom.
-Helyes!-megcsókoltam és még szorosabban öleltem.
Az életem maga volt az álom az elmúlt 3 évben. Feleségül vettem Hopet, aztán a lányok is elég hamar megérkeztek. Hope anyukája velünk lakik és kiváló egészségnek örvend, leszámítva a beszéd hibát, de ezzel mind együtt tudunk élni. Végül a képeimet kiállították és hatalmas sikere lett. A szüleim büszkék rám, még apám is. Kinevezett a helyettesének, most már ketten vezetjük a céget. A rajzolás és a festés szenvedélye megmaradt, de a lányok érkezése után egyre kevesebb időm maradt rá. Egyáltalán nem bánom, már más dolgok fontosabbak az életemben.
-Arra gondoltam, már a lányok elég nagyok, talán vállalhatnánk még egy babát.-felhúztam a szemöldököm és csak bámultam a feleségemet.
-Jó, talán még korai.-már lépett volna el, de megfogtam a kezét és megállítottam.
-Na, na, ne siess annyira.-végig simítottam az arcán és a füléhez hajoltam.
-Én vagyok a világ legszerencsésebb embere veled.-megcsókoltam és az ölembe kaptam.
-Akkor ez egy igen?
-Még szép.-felnevetett. A karjaimban vele, elindultam a szobánkba.

...és boldogan éltek, míg meg nem haltak!!

💜 VÉGE! 💚

Köszönöm, hogy velem voltatok. Hope és Kayden kalandja ezzel véget ért, de remélem Ti attól még velem maradtok. A szerelem csodás érzés, ne hagyjátok elveszni, mert egyszer csalódás ért titeket. Foggal, körömmel harcoljatok érte! ❤️❤️