Víz alatt

9.rész

Feltudtam volna képelni Hope volt barátját. Meg is tettem volna ha nem egy forgalmas kávézóban zajlik ez az egész jelenet. Még mindig nehéz felfognom azt, amivel vádolta őt. Erről az egészről ő maga tehet. Megcsalta, máshol keresett örömöt. Nem normális az ilyen ember. Összetehetné a két kezét, hogy egy ilyen nő mint Hope, egyáltalán szóba állt vele. Talán messzire mentem, de ha ez is volt az utolsó alkalom, hogy láttam őt, megérte. Meg kellett, nem is, megakartam védeni. Remélem nem szúrtam el.

Pár perc múlva Hope megjelent. Átöltözött és mosolyogva közeledett felém. Ez jó jel. Nehezen viselném ha az ellenkezője történne.
-Mehetünk?-bólintok és elindulok az ajtó felé. Kilépve az utcára, jobbra fordulok. Kocsival jöttem. Szeretném őt elvinni valahova.
-Nem messze parkolok, az utca végén.-biccentek a fejemmel az autóm felé.
-Mi a terved? Elrabolsz és bezársz egy pincébe?-felnevet, de ez nem vicces. Látva az arcomat, a mosoly az arcára fagy.
-Kayden, én csak vicceltem. Túl sok filmet néztem mostanában. Igazából csak szerettem volna lekötni az agyam valamivel.-vállat von.-Ez tűnt a legjobb ötletnek.-újra elindulok a járdán. Az autóhoz érve megtorpanok. Felé fordulok.
-Soha nem tudnálak bántani. Hajlandó lennél eljönni velem valahova?-nem mond semmit. Megkerüli a kocsit és megáll az anyós oldali ajtónál.
-Tőlem mehetünk.-kiriasztom az autót és mindketten beülünk.
A Lincoln parkhoz hajtok. Imádom ezt a helyet Chicago talán egyik legzöldebb területe. Rengeteg fákkal és állatokkal körül vett övezet. Miután Tiffany és én szét mentünk, gyakran jöttem el ide. Ültem egy padon és sirattam az életem. Volt itt boldog és kevésbé boldog pillanatom. Igazából itt jöttem rá arra, hogy az élet megy tovább. Nem kell keseregnem a múlton, annak semmi értelme. Előre kell nézni. Sokszor nehéz. Vannak jó pillanataim, de vannak olyan napok is, mikor felkelni is alig akarok.
Mikor megérkezünk Hope azonnal kiszáll az autóból.
-Imádom ezt a parkot. A folyó is közel van. Mért pont te ide hoztál?-fordul felém.
-Én is szeretek ide járni. Sőt elég gyakran jövök. Jó leülni egy padra és csak nézni az embereket magam körül. Az ember sok mindent lát, ha igazán figyel.-Hope hevesen bólogat, érti amiről beszélek.
-Üljünk oda, onnan rálátni a folyóra.-mutat egy távolabbi padra. Elindulunk felé.
-Miről akartál beszélni velem?-nem is tudom, hogy kéne neki ezt tálalnom. Csak mondjam ki? Vagy írjam körbe mit szeretnék? Basszus át kellett volna ezt gondolnom. Hülye Liam, minek is hallgattam rá?! Miután leültünk, a vizet bámultam. Jobbnak láttam ha egyszerűen csak belevágok.
-Meséltem neked az exemről. Már több mint egy éve külön vagyunk, azóta nem is láttam és nem is hallottam róla, egészen mostanáig. Kaptam tőle egy levelet. Pontosabban egy meghívót. Tiffany szülei, apám üzlettársai, a mai napig is. A barátságuk már nem az igazi. Nem olyan mint előtte volt, de a látszat kedvéért még összejárnak.-Hope valamit morog, de nem igazán tudom kivenni mit mond, így folytatom.-A lányuk két hét múlva férjhez megy. Engem és a szüleimet is meghívták.
-Ezt nem mondod komolyan! Ennek a nőnek elment az esze? Ugye nem akarsz elmenni?-rákapom a tekintetem és látom mennyire felidegesítette magát.-Bocsánat nem akartam közbe vágni, csak úgy kibukott ez belőlem.-megrázom a fejem.
-Semmi baj. Igazából igazad van, de a baráti körünk szinte ugyanaz. Mindenki tisztában van vele, hogy annak idején mennyire megviselt ez a dolog. Bár azóta már tovább léptem, de bárkivel találkozok, mindenki szemében csak a sajnálatot látom. Még a saját szüleimében is. Ezért az egyik legjobb barátomnak támadt egy ötlete. Hiába bizonygatom az embereknek, hogy jól vagyok, nem hisznek nekem. Ezért arra gondoltam, hogy talán ha egy másik nővel mennék el az esküvőre, ez a kép megváltozna rólam.-Hopera nézek. Felhúzza a szemöldökét, látom, hogy jár az agya. Mikor leesik neki, hogy rágondoltam, felnevet. Ennyire viccesnek találja?
-Bocsánat, nem akartalak kinevetni. Ha jól értem ez a lány én lennék.-bólintok.
-Tudom, hogy ez egy hatalmas szìvesség és nem várom el, hogy azonnal igent mondj. Legalább gondold át. Amit még nem mondtam, maga az esküvő New Yorkban lesz. Én minden költséget állok. Pénteken mennénk, vasárnap jönnénk. Előtte szeretnélek a szüleimnek bemutatni és nyilván jó lenne ha minél több dolgot megtudnánk egymásról. Persze erre csak akkor van szükség ha belemész.-szemei elkerekednek. Sok volt ez neki most egyszerre, tudom én. De nincs sok időnk már.
-Nem tudok neked erre most mit felelni. Szeretném átgondolni.-ez csak természetes.
-Persze, nem erőltetek semmit.-mindent elmondtam amit szerettem volna. Remélem belemegy, én nagyon szeretném.