A nap most meglepően ragyogóan tűz, elég meleg van, ami meglepő tekintve, hogy monszun időszak van. Ami egyben az iskola kezdete is. Itt Koreában már Augusztusban kezdetét veszi a tanítás, amihez elég lehéz hozzászokni, tekintve, hogy két évig Amerikában éltem. Még szoknom kell ezt a régi új helyzetet, nem tudom még pontosan meddig fog tartani.
Lépteim lassúak és nehezek. Szívem minden egyes dobbanása aggódással teli, izgatottságom teljesen lebénít. Mintha most életemben mennék először iskolába, holott ez lesz az utolsó évem. Aztán egyetem és visszamegyek Amerikába, hogy elkezdjem végre a saját életem. Legalább is ez a terv.
Mikor átlépem a szabadság és az iskola udvar közti határt úgy érzem mintha láncot kötöttek volna a bokámra, akár egy őskori rab. A hatalmas udvar már most tömve van diákokkal, pedig még alig múlt hét óra. Igen, kicsit korán keltem, de úgy voltam vele inkább érjek be korábban mint késsek el már az első nap. Próbálom magabiztosnak mutatni magam ezért egyenruhámba kapaszkodva verekedem át magam a tömegen és az épületbe érve igyekszem megkeresni az igazgatói irodát, hogy leadjam a hiányzó papírjaim. Csupán egyszer voltam itt anyámmal mikor beiratott de úgy igazán meg se figyeltem a helyet, amit utólag nézve alaposan elcsesztem. A távolban kiszúrok egy kedvesnek tűnő lányt és odamegyek hozzá, segítség reményében.
- Igen? -böki oda gúnyosan, miközben kirágózza összes lélekerejét.
- Ne haragudj, meg tudnád mondani merre találom az igazgatói irodát?
- Mi az? Máris bajba kerültél? -nevet fel harsányan, barátnői követik eme kedves tevékenységben.
- Nem én csak...
Nem tudom befejezni mert egy kéz hátulról megragadja karomat és elránt a szemtelenkedő lányok elől. Megfordulok és egy mosolygós arccal találom szemben magam. A lány arca hófehér, fekete hajában kék csíkok díszelegnek, egyenruhája úgy illik rá mintha szupermodell lenne. Mikor hallótávolságon kívülre vonszolt megáll előttem ami engem is megállásra késztet.
- Ne is törődj Yuna bandájával, igazi ribik. Ha segítség kell szólj nekem és útba igazítalak. -meglepődve nézek rá de azért megköszönöm kedvességét- Na, ha jól hallottam az igazgatóit keresed ugye?
- Igen. Oda kell még ezeket adnom. -lengetem meg a kezemben pihenő dokumentumokat.
- Oké. Gyere velem, megmutatom az utat, aztán már te is tudni fogod. -be se fejezte mondatát máris elindult előre, én pedig szorgalmasan követtem miközben igyekeztem megjegyezni a helyes irányokat- Ja amúgy Chaeyung vagyok de szólíts csak Chaenek, a Chaeyung olyan hivatalos. -magyarázta kedves, csicsergő hangon.
- Haram vagyok.
- Tényleg? -egy pillanatra hátra tekintett és olyan furcsán nézett rám, hogy kezdtem azt érezni talán valami rosszat mondtam.
- T-talán valami baj van?
- Ja nem, csak olyan különleges neved van, tetszik. Egyébként miért beszélsz így? Mintha akcentusod lenne.
- Oh, igen. Nos most jöttünk vissza a családommal Amerikából, még vissza kell szoknom a koreai nyelvre.
- Így már világos. Nos akkor üdv újra itthon!
Széttárta karjait és úgy nevetett. Jó kedve engem is magával ragadott és elmosolyodtam. De annyira a lányra koncentráltam, hogy észre se vettem, hogy jön mellettünk valaki, akinek sikeresen neki is mentem. A kezében lévő kosárlabda a földre esett, ami elkezdett pattogni és az egyik haverja kapta el.
- Jaj bocsánat! Ne haragudj, nem figy...
- Nem tudsz vigyázni!? -ripakodott rám, nem a legkedvesebb hangnemben- Hogy lehetsz ennyire béna? Szent ég.
A haverjai elkezdtek nevetni, míg ő megajándékozott talán a világ leggyilkosabb pillantásával. Kicsit rosszul esett a lelkemnek amiért így nekem támadott, holott abszolút véletlen ütköztem neki, de még csak meg sem hallgatott. Hát itt mindenki ennyire barátságtalan?
- Ne törődj vele. -paskolta meg Chae a karomat- Jimin egy seggfej. Iszonyat jó pasi de amilyen kockás a hasa akkora faszfej is. Gyere menjünk, mindjárt az igazgatóinál vagyunk.
Követtem az egyetlen embert aki a mai reggelen kedves volt velem, miközben vállam fölött hátra pillantva elkaptam Jimin pillantását, amivel simán hamuvá tudott volna őrölni.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
